A nagy hobbik országában élünk. Épülnek a stadionok, kisvasutak, gazdagodik az ország, legalábbis egy szűk része.
Kásler Miklóstól miért tagadnák meg azt, ami számára a legfontosabb? A műkedvelő történésznek már nem elég, hogy vitte évekig a Nemzeti Nagyvizitet, és az sem, hogy a műsorból szerkesztett több vaskos köteten ott mosolyog a neve. Az sem, hogy egyben jó üzlet is volt mindez, hiszen a kéziratot gondozó Kairosz erre 39 millió forint PADA (Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány, az MNB egyik alapítványa, egy másikban Kásler kuratóriumi tag volt) támogatást kapott.
Az indoklás szerint úgy kellett ez, mint egy falat kenyér. Ugyanis: „A Nyugatról érkező, erősen globalista történelemszemlélet ellensúlyozására szükséges a magyarság történetének nemzeti érzelmű és szemléletű bemutatása, a hazafiúi érzelmek erősítése.”
Meg is valósul az álom.
A nemzetet meg kell menteni, és van, aki tudja, ennek mi a módja, ellenkezés nincs. Aki ellenáll, aki mást gondol, nem érdemes a magyar névre. Annak nincs helye a NER-ben, az ne számítson semmi jóra.
Kásler felelősségtudatának biztos páncéljában nyilatkozta a következőt:
Sorsfordító időket élünk, egy új világrend formálódik. Ezekben a hónapokban, években különösen fontos, hogy egy nemzet fel legyen vértezve azokkal az értékekkel, amelyek segíthetik abban, hogy a változó időkben is biztos talajt érezzen a lába alatt. Azokkal a klasszikus, évszázadok által megszűrt és fennmaradt emberi, keresztényi és nemzeti értékekkel, amelyek mindig is az övéi voltak, csak nem találkozott velük, mert hosszú évtizedekig nem vagy nem kellő mélységben jutott hozzájuk. Magam is a miniszterelnök úrhoz nagyon hasonlóan gondolkodom ezekről a kérdésekről.
Ennek egyik módja persze az, amiért az egészet tolta, a műsorokat, a DNS elemzéseket, kitartóan, nem nézve semerre, nem kételkedve, nem fáradva. (Te jó ég, mennyire félek azoktól, akiknek nincsenek kérdéseik!) Már tavaly februárban, kinevezése előtt sóhajtozott:
Ha lesz rá forrás, és részletesebben meg tudjuk vizsgálni a DNS-eket, akkor apai ágon vissza tudunk menni az Árpádok eredetéhez, megtudhatjuk, pontosan milyen népcsoportokból tevődtek össze az Árpád-ház tagjai, és akkor arra is választ kaphatunk, hol játszottak esetleg még szerepet a történelem során. (…) Ha a genetikai profil napjainkban alkalmas az apaság megállapítására, akkor a módszer precizitását ebben a vonatkozásban sem érdemes megkérdőjelezni.
És tudjuk, ami a pártlapban megjelenik javaslatként, kérésként, óhajként netán sóhajként, arra lesz keret, ahhoz lesz apparátus, pénz és paripa. Hát lett is. És azért el tudjuk képzelni, mi zajlik majd a négy fal között.
Látszólag a Nemzeti Nagyvizit is nyitott szellemiséget sugallt, hiszen a meghívottak köre tág volt (történésztől a pszichológusig), és ki vitatná, hogy a történelmi ismeretterjesztésre nagy szükség van? A történelem az élet tanítómestere, így tartja a mondás, és senki nem kétli igazságtartalmát. A mai időknek is megvan az előképe, ebben sincs vita.
Ám a műsorban rendre az történt, hogy Kásler megtette a kategorikus kijelentéseit, és ha neki nem tetsző irányba kanyarodott a beszélgetés, simán lezárta a gondolatmenetet például oly frappánsan, hogy „a vitát lezártnak tekintem”.
László Ferenc egyik televíziós kritikájában még 2013-ban kiemel egy különösen szép jelenetet, amikor a professzor Balázs Géza nyelvészt képesztette el a magyar nyelvre vonatkoztatva ezzel a kérdéssel:
Nem lehet, hogy ez a legősibb nyelv?
És ez nagyon szépen megmutatja a veszélyeket és a mélységeket, modell értékű megszólalás. Ez a kedves elmélet ugyanis időről időre felüti a fejét, és szép tükörképét mutatja az elmebajnak. Legszebb paródiáját egy kortárs drámában olvastam, egy Győrei Zsolt – Schlavtovszky műben, a Táncsics a legszentebb Mihál címűben. Ott is karikírozás tárgya Táncsics hagymázos és délibábos elmélete, miszerint a legősibb nyelv a magyar, és erre számtalan „bizonyíték” is előhozható. De ebből az opuszból is csak az lesz világos, milyen veszélyes, ha összefonódik „a honfiúi zaklatottság a tudományos tébollyal”.
Táncsics a saját főművének A legrégibb nyelv a magyar című hétszáz oldalas értekezését tartotta. Olyan szavakból vezetve ezt le például, mint az „anya”, hogy egyből nyilvánvaló legyen, hogy a két lágy hang úgy ölel, mint jó szülő a kisdedet… Persze utólag nevetünk ezen, de kortársként nehéz elviselni, ha ömlenek ránk a hasonló tételek.
Kásler évek óta mániákusan ugyanazt mondja: tízparancsolat, kézmosás, magyarok gyökerei.
„Vezetőként nem keménykezűségben, hanem következetességben hiszek” – nyilatkozta még májusban. És lám, tartja is a szavát.
Kerül, amibe kerül.
