Mindjárt vége a szeptembernek, amikorra a nagy reformokat ígérte Orbán Viktor, ehhez képest alig történt valami, gondolhatnánk.
Sőt, olyanokat is hallani, hogy állítólag „lefújták a kultúrkampfot”.
Persze, most nem rugózunk írókon, könnyűzenészeken, amikor új hergelési téma jött a képbe, sokkal fontosabb. Még jobban figyelni kell hát arra, hogy ki, mit mond, mit mutatunk kifelé. Még inkább tartani kell a gyeplőt, és még inkább ügyelni kell arra, hogy a szájakat befogjuk, mert a nem befogott száj bizony beszél, és kiderül ez meg az. Mindenkit máshogy kell sakkban és rövid pórázon tartani.
Szép és frappáns válasz a Sargentini-jelentésre az emberi minisztérium levele, benne az ukázzal, miszerint innentől az államilag fenntartott kulturális intézmények munkatársai kizárólag engedéllyel léphetnek a nyilvánosság elé, melyhez a folyamodványt 48 órával a tervezett megszólalás előtt be kell nyújtani a propagandaminisztériumnak. Tehát innentől Rogánék döntik el, ki és mit és kinek mondhat. A minisztériumban határoznak arról is, adott lapnak adnak-e interjút, miről beszélhetnek, satöbbi.
Nem mintha az öncenzúra eddig nem működött volna, de minden öncenzúránál biztosabb a valódi cenzúra, hiszen kevesebb a hibalehetőség. Ráadásul így még akkurátusabban dokumentálódik minden lépés, minden lehetséges kis megcsúszás, s az intézményvezetők még inkább meggondolják, mikor, miről, mit mondanak, kit hívnak meg egy-egy sajtóeseményre, kivel állnak szóba.
Eddig is láttuk, mit jelent, hová silányult a közszolgálat. Megtanultuk, mit jelent a híradás a közmédiában. Látjuk, az újságírás mit takar az állami pénzekkel kitömött sajtótermékekben. Ehhez a lejtmenethez asszisztál, ezt a lejtmenetet vezényli ez a rendelet.
Fontos szabályozóerő lehet hamarosan az újságírókamara is, mely létrehozása a hírek szerint jó ideje napirenden van, zajlanak a háttérben az egyeztetések. Aztán felröppennek olyan hírek is, legutóbb augusztus végén, hogy nem lesz ilyen, aztán meg hogy mégis.
Ha tényleg mindent uralni szeretnének, nem célszerű elhessegetni, lesöpörni az asztalról ezt az ötletet, mert Persze kívülre az az üzenet, hogy ez pusztán az újságírók védelmét szolgálja majd, semmiképp nem az, hogy teljes kontroll alatt tartsák a médiát.
Emlékeztetőül a kamarai célról: az országos médiumok kizárólag kamarai tagot alkalmazhatnának, illetve, és ez még súlyosabb, csak tagok juthatnának be a fontosabb sajtótájékoztatókra. Azaz a közszolgálatot közpénzből ellátó, a közhatalmat gyakorló politikusok a bevezetéstől kezdve csak és kizárólag a kamarába tömörülő, politikailag kézivezérelt sajtómunkásoknak kötelesek nyilatkozni. A többieknek coki, elolvassák majd a szépen fazonírozott cuccot az MTI-n.
Amúgy egyéb szempontból is aggályos a dolog: nekem az sem tetszik, hogy képzettséghez kötnék a tagságot; ezt már csak a saját érdekükben is felülvizsgálnám.
Mi kell ahhoz, hogy valaki újságíró legyen? A nagy kultúrharcosnak például megvannak a jogosítványai hozzá?
Félő, hogy e gondolat mentén hamarosan létrejönnek majd a Nemzeti Újságíróiskolák is. Persze ezt is közpénzből, és akkor már ölelje fel az egész Kárpát-medencét a hálózat, sőt, pumpáljunk bele milliárdokat! Akik ott tanulnak, kellőképp hálásak lesznek, a hálás ember pedig lojális. Akit a kezdettől a hatalom totális kiszolgálásra nevelnek, az rendszerint ki is szolgálja a rendszert – és úgy tűnik, nálunk ez lesz az újságírás elsődleges feladata.
Remélem, ott azért még nem tartunk, hogy azoknak is hallgatniuk kelljen, akik bármilyen állami támogatásban részesülnek. Mondjuk egy állami ösztöndíjasnak is láttamoztatni kell a nyilatkozatait. Abszurdnak hangzik?
Az EMMI levele után már nem.
Emlékszünk, amikor Deutsch odaszólt Enyedinek, hogy miket beszél már, mikor filmet „csinálhatott” az ő kegyükből?
És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a pár éve létező sajtótörvény alapján bármikor ellehetetleníthető a maradék néhány független orgánum, még ha Orbánék nem éltek is az abban rejlő lehetőségekkel. A sajtó szabadon maradt kis szelete felett állandóan ott lebeg a bárd, lásd az Index körüli tulajdonosi helyzet minapi változása. Lassan lehetetlen lesz forrásokhoz jutni. Minden területen a propaganda diadalmaskodik, és egyre többen ülnek fel neki.
Lesznek, akik élni tudnak benne, hiszen minden rezsimet a kiszolgálói működtetnek. És lesznek, akik mindennek ellenére szembemennek. Kinyomozzák, amit el akarnak takarni. És remélem, lesz majd egy felébredő kritikus réteg, mely segíti majd ezt anyagilag is, mert anélkül nem megy.
Kiemelt kép: Illyés Tibor / MTI
