Madame Besamel a nyár végeztével visszatért a bűnös városba, Budapestre. Egy nap az esős időben
Az esőről korábbi lakhelye, Brüsszel jutott eszébe. A belga fővárosról pedig kedvenc piaca, a Place du Châtelain-en. Ott minden szerdán ugyanazon a szent helyen állt egy apró, madárcsontú thai nő, aki mindig ugyanolyan gyakorlott mozdulatokkal pad thait készített. Szabad ég alatti mobiltűzhelyén tojást ütött a wokjába, friss zöldségeket halmozott rá (fokhagyma, gyömbér, vöröshagyma, répa), közben az egészet halszósszal, barna cukorral és citrommal ízesítette, majd belekevert egy nagy marék beáztatott, metélt formájú rizstésztát. Összeforgatás közben fél marék szójacsírát is hozzáelegyített. Picit még korrigálta az ízeket. A friss távol-keleti street foodot aztán egy tálkába adagolta, meghintette apróra vágott újhagymával és korianderrel, majd tört földimogyoróval. A tálka egyik szélére gerezd citromot is tálalt. Igény szerint lehetett kérni kanálka chilipasztát vagy méregerős őrölt chilit is, szigorúan a tálka másik oldalába.
Nos, Madame Besamel, a vega egyik kedvenc gasztroélménye volt ez a brüsszeli pad thai. Emlékezés közben lábai öntudatlanul a Kis Parázs étterembe vitték, a Kazinczy utcába. A miniatűr vendéglő bal oldalán nyitott konyha, ott főznek a thai szakácsok. Őket sokan a kirakaton keresztül is bámulják, hiszen annyira szép és gyors mozdulatokkal dolgoznak. Az étterem jobb oldalán pár asztal. Madame Besamel leül és rendel: főételnek Pad Thai Koongot, azaz zöldséges, tojásos, rákos, földimogyorós sült rizstésztát (2250 forint), desszertnek pedig mangós tápiókapudingot (650 forint). Ez bőven belefér a kb. 10 euróba, amelyet a rovat szabályai szerint költhet egy étkezésre.
A Kis Parázsról annyit kell tudni, hogy nagytestvérében, a Nyugati Pályaudvar melletti Parázsban már évekkel azelőtt mérték a jobbnál-jobb thai ételeket, hogy kitört volna a magyar wok-őrület. A hely őszinte, sallangmentes légkörét jókedvű és segítőkész személyzet teszi teljessé.
Viszonylag hamar érkezik a rendelésre készült pad thai. Fehér tányéron, egzotikusan illatozó zöldséges, rákos tésztahalom rengeteg friss korianderrel, újhagymával, tört mogyoróval megszórva és egy citromgerezddel díszítve. A julienne-re (vékony, hosszú hasábokra) vágott sárgarépa és a szójacsíra ropogós, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Madame Besamel gusztusának picit édes az alapanyagokat körbeölelő mártás, de ezen a citrommal sokat lehet segíteni. Az étel kellően fűszeres: nem gyáván és nem is túl merészen ízesített. Jó választás volt.
A desszert alapját képező tápiókagyöngyök a maniókagyökér lisztjéből készülnek. A pudingban a puha szemecskéket kókusztej köti össze. Egyszerűnek tűnik, de aki otthon próbálkozott már az elkészítésével és formába öntésével, az biztos úgy szitkozódott közben, mint egy vacsora nélkül maradt bangkoki python. Nos, a Kis Parázs tápiókapudingja kiváló: egyszerre picit sós és sejtelmesen édes. A tetején egy szelet konzervmangó, megszórva kókuszreszelékkel. Madame Besamel nem kókuszreszelék-rajongó, de ez ízlés kérdése. És a konzervmangó helyett is jobb lett volna némi friss gyümölcs. De hát, ahogy a thai mondás szól:
Mindent egybevetve a Kis Parázs szuper hely, egyéni arculattal, profi szakácsokkal és javarészt nagyszerű alapanyagokkal.
Madame Besamel lenyeli az utolsó falat tápiókapudingot, és a budapesti esőzés közepette elindul a Sziámi-öböl felé, egy egzotikus hajótúrára.
Teszt időpontja: 2018. augusztus 31.
Helyszín: Kis Parázs, Budapest, 1075 Kazinczy u. 7.
