Emlékeznek még a Nagymenők című Scorsese-filmre? Igen? És a jelenetre, amikor Paulie, a maffiafőnök a börtönben egy borotvapengével vágja hajszálvékonyra a fokhagymát a paradicsomos húsgombóchoz? Igen? Nos, akkor el tudják képzelni, Rézi bácsi hogyan vágja otthon a fokhagymát a szlovák pacalleveshez.
Mert itt a coming out ideje. Rézi bácsi most színt vall. Leggyakrabban másnapos reggeleken fogyasztja. Elkészíti a forró levest (10 perc, 0,75 liter víz), hajszálvékonyra vágott fokhagymát és csilit tesz bele, hogy szinte már marjon, majd néhány csepp balzsamecet következik, azután parmezánt reszel belé, borsot őröl reá, végül megszórja friss, apróra metélt petrezselyemmel (esetleg korianderrel). Ezt az elixírt kortyolgatja egész délelőtt, amíg rendbe nem jön a szervezete. Fine dining-hívő barátai ezért az alpári szokásáért már több ízben leköpték, de hát mit lehet tenni – Rézi bácsi nem tud megváltozni.
Igen ám, de egy mámoros este utáni nyári reggelen a spájzba toppanva Rézi bácsinak azt kellett döbbenten tapasztalnia, hogy tökéletesen kifogyott a készletből, Mit volt mit tenni, autóba pattant, és Szlovákia felé vette az irányt. Hatvant és Salgótarjánt elhagyva Somoskőújfalunál hagyta el Magyarország területét, és azonnal egy nagyáruházat keresett, ahol is egy zsák pacallevest vásárolt (darabját alig több mint fél euróért). Persze került a kosárba néhány üveg utopenci, egy pár kvargli és parenyica, némi bryndza, Niva sajt és egy tucat szlovák söröcske is.
Ám a hosszúra nyúlt shopingolás közben hősünk erősen megéhezett. Úgy érezte, enne egy jó tányér pacallevest, ha már itt van, és végül arra jutott, meglátogatja a legközelebbi „motorest”-et. (Motorest: szlovákiai útmenti vendéglő, „autóscsárda”. A motorestekben nagyjából ugyanaz a koszt kapható: a szlovák házi konyha egyszerű, de bőséges és ízes fogásai.) Rézi bácsinak majdnem Rimaszombatig kellett hajtania, hogy az első motorestre ráleljen. A jókora, csinos, fehérre festett faház előtt játszótér. A verandán foglalt helyet Rézi bácsi, de a tompora még nem ért a székhez, mikor már egy tányér forró pacallevest (1,90 euro) megrendelt a kedves pincér kisasszonytól.
A pacalleves az, ami: szlovák módra készített gyomorzupa. Sűrű, paprikás, jó köményes, a pacal benne egészen apróra vágva és vajpuhára főzve. Forró, ízletes, nincs meglepetés. A leveshez felszolgált kenyér azonban meglepően silány minőségű. Rézi bácsi gyorsan felhörpinti levesét, és immár kissé megnyugodva vizsgálja az étlapot. Szinte kiugrik örömében a bőréből, amikor megtalálja kedvencét, a pecsenye kacsát (8,10 euro) a listán.
Hihetetlenül gyors a kiszolgálás, pár perc múlva már egy hatalmas fehér tányért raknak Rézi bácsi elé. És a kacsa álomfinom. Rézi bácsi meg van győződve arról, hogy ugyanúgy sütik, mint nálunk a grillcsirkét: abban a bizonyos üvegszekrényben foroghat a rúdon, míg ilyen ropogóssá és puhává nem lesz. A knédli lágy, friss, pompás, a pecsenyeszafttal meglocsolva: isteni. A babéros savanyú káposzta elmaradhatatlan kelléke a fogásnak, a csodás krumplis palacsinta már csak bonus track. Az adag egyébiránt kétszemélyes, de Rézi bácsi azért megbirkózik vele. Nem olyan családból származik ő, hogy egy fél kacsa kifogjon rajta.
Mikor megpróbál felkelni a székről, alig tud járni. Fizetés után szinte négykézláb küzdi el magát az autóig.
Azt a tót mindenit neki, hát már megint sikerült 10 euróból élőhalottra zabálnom magamat – gondolta Rézi bácsi, és gázt adott, várta őt a Gombaszögi Nyári Fesztivál.
A tesztelés időpontja: 2018. július 18.
A tesztelés helye: Szlovákia, Osgyán (Ožďany) – Čierna Lúka 327
