Egy fényes nyári reggelen a hírhedt gyomorhős, Rézi bácsi dödöllével álmodott. Tudni illik, hogy a mértékadó álmoskönyvek szerint dödöllével álmodni annyit jelent: hosszú, nedves utazás áll előtted! Ezt súgta kéjesen, szinte nyögve Rézi bácsi fülébe:
„Egy kiló krumplit meghámozok, kockára vágom, és felteszem főni annyi sós vízbe, hogy ellepje. Puhára főzöm. Amíg a krumpli fődögél, apró kockákra vágok fel két jó nagy hagymát, lehet három is. Tizenöt dekányi disznózsírban lassan megpirítom, de nem feketére, mert akkor keserű lesz. Arra is vigyázni kell, hogyha lezárom alatta a tüzet, még mindig pirul kicsit. Teszek bele két teáskanálnyi élénkpiros őrölt paprikát. A krumplit, ha megfőtt, leveszem a tűzről, leöntöm róla a fele vizet, jól összetöröm a maradék vízben, majd teszek hozzá lisztet, de csak lassan, fokozatosan, három-négy kanalanként. Jól összekeverem, simára dolgozom. A liszt mennyiségét érezni kell, jól szaggatható állagúnak kell lennie a végeredménynek. Meg kell kóstolni, hogy elég sós-e, mert itt és most lehet még sózni ízlés szerint. Ha ez megvan, veszek egy serpenyőt vagy lábost, és a gázon a takaréklángra még lángelosztót is teszek, hogy ne égjen le a dödölle. A lábos aljára teszek a paprikás, hagymás zsírból, fakanálra veszek a lisztes-krumplis masszából, és zsírba mártott evőkanállal beleszaggatom a hagymás zsírba. Időnként megrázogatom, nehogy leégjen. Amikor egy sort kiszaggattam, meglocsolom a hagymás zsírral, és addig szaggatom, amíg el nem fogy. A tetejére, ha van még a hagymás, paprikás zsírból, ráöntöm, de ne tocsogjon. Az alját mindig ellenőrzöm, mert csak akkor van jó íze, ha szépen megpirul, de nem ég le. Tálaláskor tejfölt teszek rá, de aki nem szereti, eheti valamilyen savanyúsággal is. Láttam már szalonnapörccel is tálalni, de ezt Zalában nem szokták.”
– Hát ez egy igen cifra változat volt, már ami a dödöllét illeti – gondolta Rézi bácsi. – Hiszen a dödölle általában csak ennyi: a megfőtt krumplit összetörik a saját levében, aztán sós vízzel felforralják, közben állandóan kevergetve lisztet öntenek hozzá, annyit, hogy sűrűre összeálljon, ezután zsíros kanállal tepsibe szaggatják, megpirítják.
Rézi bácsi úgy érezte, hogy ma dödöllét kell ennie. Különben megpusztul. Úgy kívánta a dödöllét, mint másnapos ember a kovászos uborkát. Zalacsány gyönyörű település, egészen varázslatos, szinte édeni – de erről Rézi bácsi semmit sem tudna mesélni, ő ugyanis a körforgalmon kívül semmit sem látott Zalacsányból. Mondjuk, a körforgalom is szép a maga nemében. Látott már Rézi bácsi ennél sokkal csúnyább körforgalmakat.
A körforgalom mellett működik a zalacsányi Vadászcsárda. Ide tért be Rézi bácsi.
– Van-e dödölle? – támadt azonnal a pincérnőre.
– Már hogy’ ne lenne?! – támadott vissza a pincérnő.
Rézi bácsi kissé megnyugodva foglalt helyet a kerthelyiségben, egy ponyva alatt, amin túl perzselt a napsütés. Előbb egy fácánlevest rendelt (790). Ami fenségesre sikerült. Rézi bácsinak régi elgondolása, hogy minden szárnyaslevesek közül legjobb a fácánleves. Ez a zalacsányi fácánleves aromás, aranysárga, enyhén zsírfoltos. Benne zöldség, cérnametélt és lágy fácánhús. Tökéletes.
De Rézi bácsi már nem bírja tovább: egy tál dödöllét akar.
– Hogyan készül itt a dödölle? – támad újfent a pincérnőre.
– Hát hogyan készülne? Lisztből meg krumpliból! – támad vissza újfent a pincérnő.
– Akarom! – mondja Rézi bácsi.
– Már férjnél vagyok – mondja a pincérnő.
– Nem magát! A dödöllét.
– Ja. Azt lehet. Hozok hozzá egy kis vadpörköltet.
A vadpörkölt egy tisztességesre sikerült szarvaspörkölt (1590 Ft), elég szafttal, jó babérosan-borókásan. A dödölle (550 Ft) pedig a legegyszerűbb és legjobb verzió. Felettébb alkalmas a zaft tunkolására.
Rézi bácsi transzba esik, módosult tudatállapotba kerül, miközben a dödöllét falja. Mindeközben a vihar is kirobban, zuhog, dörög. Ömlik, de Rézi bácsi csak önkívületben zabál a ponyva alatt. Tányérján a dödöllék bikiniben és magassarkúban táncolnak, és azt éneklik: Touch me, touch me.
A teszt ideje: 2018. június 28.
A teszt helye: Vadászcsárda, Zalacsány Arany János u. 1.
