Poszt ITT

Kizárólag Julia Robertset engedik be simán ebbe a pizzériába

Éppen Nápolyban andalogsz a szerelmeddel? Üres a gyomrotok és sovány a pénztárcátok? Nem tudjátok, melyik étteremben vacsorázhatnátok meg ketten 10 euróból úgy, hogy nem néznek ki benneteket a helyről? Sőt: menő vendéglőről álmodtok? Madame Besamel, a vega, tuti tippet ad: irány da Michele! Avanti!

Nápoly egyik sikátoros részében, a Spaccanapoli becenevű utcaszövevény közelében járunk, nem messze a Garibaldi tértől. Minden utcasarkon templom. Minden házban romjaiban is elbűvölő titkos udvar. Minden ajtó előtt széken ülő öregapó vagy öreganyó. Minden kapualjban üzlet. Minden pillanatban életünket fenyegető mopedesek (sokszor népes családdal és extrém csomagokkal a fedélzetükön). Minden erkélyen száradó ruhák. És persze mindenhol turistacsalogató csecsebecse-szentélyek.

A Via Cesare Sersale egyik épülete előtt kisebb tömeg. A L’Antica Pizzeria da Michele előtt zajlik a gyülekezés. Mint kiderül, bent a kasszánál kell sorszámot kérni, hogy bejuthassunk az étterembe. (A helyiek leszögezik, hogy az egyetlen kivétel: Julia Roberts. Neki nem kell számot húznia.) Mi a 69-es cetlit kapjuk.

Kint várakozunk a szemetelő esőben. Egy makulátlan külsejű, filmsztárnak is beillő, rendkívül energikus alkalmazott olykor kirobog az ajtóhoz, és elüvölti magát. Mondjuk, azt kiabálja: szesszantecsinkve! Ami olaszul hatvanötöt jelent. Aki be szeretne jutni, tanuljon meg olaszul. Buongiorno! Kisvártatva mi is beléphetünk az igazi nápolyi pizza leghíresebb templomába.

Az 1870-ben alapított pizzéria autentikus hely. És ami fontos: önazonos. Büszke magára, történetére, portékájára és alkalmazottaira. Nem akar divatos lenni, nem szeretne megfelelni senkinek és semminek – csakis magának. Annyit vállal, amit tökéletesen nyújtani tud: ez pedig a nápolyi életérzés és az eredeti, friss és tökéletes minőségű pizza.

A bejárati ajtónál fehér teniszpólós, péksapkás, kötényes, fekete nadrágos főpincér vár minket. Leültet. Az asztalok egyszerűek: márványlap öntött vas lábazattal. Az első teremben kapunk helyet. Szerencsénkre, mert itt van a kemence, így a pizzasütés misztériumának egyetlen momentumát sem mulasztjuk el.

A falon az egykori tulajdonosok (Condurro család) fekete-fehér portréi. Mellettük vers a Margherita pizzához – mégpedig a feltaláló, Raffaele Esposito tollából. Fotók híres vendégekről: Julia Robertstől Diego Maradonáig.

A bejáratnál sötét fafülkében ül a kasszás. Az asztalokon egyszerű étlap. Kétfajta pizza van: Margherita (paradicsommártás, mozzarella, bazsalikom) és Marinara (paradicsommártás, oregánó, fokhagyma). Lehet normál, közepes és nagy méretben rendelni. Vagy dupla sajttal. Négyfajta ital közül választhatunk: kóla, narancs, olasz sör, ásványvíz.

Érthető ez a fajta minimalizmus: három teremben összesen nyolcvan-száz ember ül egyszerre és mind ugyanazt akarja: pizzát enni, de miharabb. Kint pedig nem apad a tömeg, hanem csak egyre gyűlik a nép. Közben folyamatosan tódulnak be a pizzát elvitelre vásároló néptömegek. Hat pizzasütő dolgozik folyamatosan: az egyik adagolja a tésztát, a másik nyújtja, a harmadik rárakja a feltétet, hárman pedig a kemencénél szorgoskodnak.

A péklapátra került pizzák a 400 fokos, fatüzelésű sütő több szegletét megjárják, mire tökéletesre pirulva, füstösen tányérra kerülnek.

Madame Besamel, a vega mindkét pizzát megrendeli. Egy dupla sajtos Margheritát (5 euró) és egy Maxi Marinárát (5 euró). Ez a hely igazi növényevő paradicsom, hiszen a kétfajta ételből az egyik vega, a másik vegán! Grazie mille!

A vendégek között van Louis Vuitton táskás (nem sikátorban vett hamisítvány!), Gucci cipős elegáns donna és melegítős rakodómunkás is. Turisták és helybéliek, vegyesen. Nem kell viselkedni, ez egy őszinte hely. Mindenki otthon érezheti magát, na.

A legenda szerint a Margherita pizza receptjét a nápolyi pizzasütő mester, egy bizonyos Rafaelo Esposito kreálta, Margherita nápolyi királyné tiszteletére 1889-ben. Az olasz trikolór köszön vissza a feltétben: zöld bazsalikom, fehér mozzarella, piros paradicsomszósz. De az igazi lényeg a tészta: lágy, könnyű, puha, lángosszerű.

És füstös! Fenséges eledel. A Marinara még nagyszerűbb a maga pikáns paradicsommártásával. Az olaszok tudják, hogy az egyszerű ételek csak akkor finomak, ha a legkitűnőbb alapanyagokból készülnek. És da Michelénél betartják ezt a szabályt.

Távozunk. Jóllakottan, valamint a nyüzsgő-lüktető-zsibongó étterem zajával és illatával átitatva. Úgy érezzük magunkat, mintha Vittorio de Sica egy lendületes filmjét nyeltük volna le.

És már azon gondolkodunk, hogy mikor jöhetünk újra vissza ebbe a magabiztos, befogadó és jókedvű közegbe. Ahol a konyha az egyszerű ételből ünnepit képes varázsolni. És még büszke is rá. Arrivederci Napoli!

 

Teszt időpontja: 2018. május 7.

Helyszín: L’Antica Pizzeria da Michele, Via Cesare Sersale, 1, 80139 Napoli NA, Olaszország

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik