Poszt ITT

Gyarmati Andrea: A védőoltások védelmében

Nem lehet megbarkácsolni egy gyereket, csak mert tanácsokat olvastál valamiről a neten.

A rádióból hallom, hogy kiadvány készül az áltudományokról, melynek, ha jól értettem, szerves része egy védőoltásokkal kapcsolatos állásfoglalás. Elmondom, mit gondolok minderről.

Az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltozott a fertőző betegségekkel kapcsolatos járványügyi helyzet. Bizonyos kórképek eltűntek, vagy nagymértékben csökkent az előfordulásuk, más kórképek viszont újonnan jelentkeztek. Ennek egyik oka az, hogy a betegségek gyakoriságát csökkentette a széles körű átoltottság, és ha ezt nem tartjuk fenn, a betegség ismét előtör.

Sajnos ugyanakkor egyre hangosabbak az oltások, különösen a kötelező védőoltások ellenzői. Megy a vita a szülők között, karöltve az alternatív gyógyászokkal, és még orvosok is részt vesznek benne.

A hazai járványügyi szakemberek és az immunológusok nem véletlenül hoznak olyan döntést, hogy valamely oltás a kötelező védőoltások közé kell tartozzon. A fertőzőbetegségek egyik legjobb ellenszerének a biztonságos és hatékony védőoltások bevezetése bizonyult. A védelemnek két módja van. A passzív, amikor kész ellenanyagot viszünk be a fertőzött vagy fertőzésveszélynek kitett betegbe. A másik módszer az úgynevezett aktív immunizáció, amikor

a betegség gyengített kórokozóját, vagy a kórokozó egy antigénjét juttatjuk a szervezetbe. Ebben az esetben a szervezet maga termeli az ellenanyagot a bejuttatott, de elváltozásokat, betegséget nem okozó antigénnel szemben. Ahhoz, hogy a szervezet hosszú távon védett legyen, bizonyos időközönként újraoltani kell.

A  kötelező oltásokat és az ismétlő oltásokat is be kell adni, amikor eljön az ideje. Ha a kisbaba épp az adott időpontban beteg, akkor a gyógyulása után, de mindenképpen meg kell kapnia az elmaradt kötelező védőoltást. Az úgynevezett kampányoltások is a kötelező védőoltások közé tartoznak, ezeket az iskolában kapja meg a gyerek, és itt már nem elsősorban az életkor, hanem az iskolai osztályok az irányadók.

Számos választható oltás van forgalomban, ezek körül még nagyobb a kavarodás. A média érdeklődésének köszönhetően egymással harcoló táborok alakultak ki. Szerintem az egyéni elbírálás a megfelelő hozzáállás. Minden körülményt figyelembe véve hol az igen, hol a nem mellett szavazok.

Fotó: Science Photo Library / AFP

Az oltások fejlesztése során a hatékonyság mellett egyre fontosabb a biztonság. Minden bevezetésre szánt vakcinát hosszan tesztelnek, és amíg a legkisebb kétség van, nem törzskönyvezik. A legújabb vizsgálatok azt bizonyították, a hatékonyság javítható, ha több betegség elleni oltást egy védőoltásba pakolnak be. Így az immunológiai folyamatok egymást erősítik, és persze az sem mellékes, hogy egyetlen szúrás elegendő a gyerek megvédéséhez.

Gyakran kérdezik, vajon az immunrendszer erősítésével elkerülhetőek-e az oltások mellékhatásai. Nem gondolom, hogy így lenne. A mellékhatások is az oltás vagy a gyógyszer hatásai közé tartoznak, csak mivel nem kívánt hatások, „mellékhatásnak” nevezzük őket. Csupán érdekesség, de a sokat emlegetett Viagra eredetileg egy szívgyógyszer kifejlesztésének mellékhatásaként robbant be a köztudatba, és senki sem tiltakozott ellene.

Vagy itt az MMR (mumpsz, rubeola, kanyaró) oltással kapcsolatos kérdés.

A rubeola gyerekkorban jóindulatú betegség. Az oltás jelentőségét az adja, hogy ha terhesek kapják meg a kórt, a baba fejlődési rendellenességgel jöhet világra. Itt érvényesül az átoltottság lényege: a fiúkat a lányok védelme miatt oltjuk. Ennek másik szép példája épp az oltóanyag harmadik komponense: a mumpsz elleni rész. A mumpsz a pubertás előtt ártalmatlan gyermekbetegség. Fontos viszont a férfiak védelme, mivel működőképes hereállomány esetén heregyulladást, ennek következtében sterilitást okozhat.

Az oltások nem kívánt hatásai általában enyhék, veszélytelenek, spontán elmúlnak, meg sem közelítik a betegség okozta kellemetlenségeket és veszélyeket. Az oltás helyén bőrpír, duzzanat, fájdalom, esetleg láz, rossz közérzet alakulhat ki. Az élő kórokozót tartalmazó oltás után (ilyen az MMR is), mivel a beadott kórokozónak szaporodnia kell, és ez időt vesz igénybe, néhány nap vagy hét múlva jelentkezhetnek ezek a tünetek. Tulajdonképpen enyhe fertőzés zajlik ilyenkor a szervezetben.

Magyarországon a kötelező védőoltásokat be kell adni. Ha a szülő nem engedi, fiatalkorú veszélyeztetése miatt felelősségre vonható. Egészséges gyermek esetében a védőoltás kockázata elhanyagolható, előnye viszont felbecsülhetetlen. Aki be van oltva, az nem is fertőz. Tojásalapú oltóanyag még kimutatottan tojás érzékeny betegnek is nyugodtan adható.

Nem vagyok homeopátiás szakember, bár vizsgáztam belőle, alternatívát jelenthet a gyógyítás területén. Hogy kell-e, jó-e a homeopátiás oltáskivezetés, érdemes egyénileg megbeszélni. Ahogy sok minden más is (agykontroll, antropozófus orvoslás, Bach-virágterápia, Schüssler sók, gyógynövények) használható, amikor gyógyítunk. Van egy kedvenc mondatom: a hegyre sok út visz fel, nem biztos, hogy az én utam az egyetlen igaz út. Nyitott vagyok minden megoldás iránt. Minden, ami jobbá teszi az életet, csökkenti a szenvedést, megfelelő. Bármit szívesen kipróbálok, természetesen csak akkor, ha baj nem lehet belőle.

Ám a tudomány robbanásszerű fejlődésével, az újdonságok hétköznapivá válásával párhuzamosan gyorsan fejlődnek az áltudományok is. Nő a kommunikációs csatornák száma is, így az áltudományok kiötlői hatékony, megállíthatatlanul terjedő mozgalmakat indíthatnak. Ezek közül is kiemelkedik az egészségüggyel kapcsolatos információáradat. Tény, hogy a védőoltásokat ellenző mozgalmak egyidősek a védőoltásokkal, de hazánkban csak az utóbbi években erősödtek meg.

Nézzük, hogyan jutottunk odáig, hogy egyesek megkérdőjelezik az oltások indokoltságát. Hol vannak a buktatók, amiket hivatkozási alapként használhatnak?

Itt van mindjárt a járványos gyerekbénulás elleni védőoltás története. Elég tanulságos, ugyanakkor szomorú is, hogyan manipulálják egyesek a közvéleményt. Lássunk egy kevés orvostörténetet, némi személyes emlékkel kiegészítve.

Az 1950-es évek elején a korábbi megbetegedésekhez képest tízszeresére-hússzorosára nőtt a járványos gyermekbénulásban megbetegedettek száma, ami évente több ezer maradandó bénulást okozott. Így nincs semmi csodálkozni való azon, hogy a szülők mindent megtettek az oltásért. Amikor még hazánkban nem lehetett sem Salk-vakcina sem a Sabin-csepp formájában hozzájutni az oltóanyaghoz, a szüleim, akik élsportolók voltak, egy külföldi verseny során megszervezték, hogy én is megkaphassam a védőoltást.Világszerte először a Salk-oltást alkalmazták, de mivel nem bizonyult elég hatékonynak, nem sokkal később a Sabin-csepp használata mellett döntöttek a tudósok. Ez valóban megszüntette a félelmetes járványt, de kiderült, hogy az oltótörzsek közül, amelyek élő, gyengített vírusokat tartalmaznak, a 2. típus olykor képes visszanyerni virulenciáját, fertőzőképességét.

Emiattminden hetvenezredik oltás után bekövetkezett egy oltóvírus okozta bénulás. Mindez évtizedeken keresztül nem kérdőjelezte meg az oltás szükségességét.

Durva lesz, amit írok: senkiben nem volt kétség afelől, hogy hetvenezer gyerek védelmében szabad-e egy gyerek egészségét kockáztatni. Mert ez nem is kérdés.

De mindjárt másképp fest a dolog, ha a megbetegedett gyerek szemszögéből vizsgáljuk az egészet. Hiszen esetében mit sem ér a hetvenezer egészséges kortárs, ha ő megbetegszik.

A jó hír az, hogy 1992-ben módosult az oltások rendje, és 2006-ban kivonták a forgalomból a Sabin-cseppeket, azóta hazánkban sem kell ezzel a veszéllyel számolni.

Mindez nem zavarja a lelkes ellenzőket, hogy az oltás ellen kampányoljanak, és olyan adatokra hivatkozzanak, amelyeknek ma már nincs semmi értelmük. Egyébként is mindaz, amire az oltások ellenzői hivatkozni szoktak, jobbára csúsztatott információ.

Itt van például egy jól felhasználható eset. Lübeckben 1930-ban tévedésből nem BCG oltást kaptak a gyerekek, hanem virulens TBC baktériumokat. A végzetes hiba 75 gyerek halálát okozta, és lübecki katasztrófa néven szoktak róla említést tenni. Mindez borzalmas, de egy tévedés áll a hátterében.

Fotó: Alice S. / BSIP / AFP

Aztán itt a „kedvencem”, a történet a kanyaróoltásról. Egy angol orvos gengszter (azt sem tudtam sokáig, hogy ilyen létezik egyáltalán) pénzügyi előnyökért hamis adatokat közölt a kanyaróoltásról. Vizsgálatokat végzett intézetben nevelt gyerekeken, az eredményeket meghamisította, és azt állította, hogy az oltás autizmust okozhat. Ez mind a mai napig hivatkozási alapja az antivakcinációs mozgalmaknak, annak ellenére, hogy komoly vizsgálatok igazolták, az állítás nem fedi a valóságot, olyannyira, hogy a cikket megjelentető orvosi lap (Lancet) is visszavonta a közleményt.

Megjelent egy rémséges könyv. Már a címétől is borsódzik a hátam: Gyermekorvos nélkül.

A kötetben dr. Mendelsohn azt ecseteli, miért is ne engedj orvost a gyereked közelébe. Szó esik a fülfájásról, a lázról, a bőrbetegségekről és természetesen a védőoltásokról is.

Amit most írok, nem kinyilatkoztatás, csupán az én véleményem, háttérben a harminckilenc, orvosként eltöltött évvel. Hiszem, hogy sok olyan dolog van, amivel feleslegesen keresik fel a szülők a gyermekorvost. Nem a látogatást tartom feleslegesnek, hiszen rendjén van, ha azért jön valaki, mert bizonytalan és megerősítést vár. De azt is állítom, hogy igenis van olyan kérdés, amire egy munkáját tisztességesen és becsülettel végző, önmagát képző orvos tud csak válaszolni. Nem lehet megbarkácsolni egy gyereket, csak mert tanácsokat olvastál valamiről a neten. Az orvosi működés egyik alapszabálya, hogy ne csinálj nagyobb bajt a beavatkozással, mint amilyet annak elmaradása okozna. Ez igaz fordítva is: ne hagyj el valamit, ha nagyobb bajt okozol azzal, hogy nem teszed meg.

Az én voksom így szól: a védőoltási rendbe belenyúlni, bármit változtatni roppant felelősség és egyben felelőtlenség is. Ez tudomány és nem demokratikus fórum, ahol a többségnek vagy a hangosabb oldalnak van igaza. És a tét a gyerekeink egészsége.

Kiemelt kép: Komka Péter / MTI

Ajánlott videó

Olvasói sztorik