Néha egyetlen jó mondat is elég ahhoz, hogy kimozdítson a negatív spirálból. Ezért régóta feljegyzem, amit olvasok, hallok s megérint, és kedvem támad továbbgondolni. Az egyik füzetben Van Gogh-idézetek találhatók, néhány éve egy szuper, interaktív kiállításon írtam fel a festő ideáit.
És tényleg, vannak emberek, akik olyan szerencsések, hogy megtalálják, akivel felragyoghatnak, és nem eltompulnak, elfakulnak a másik mellett.
Vajon mitől függ ez, és vajon van-e trükk, okosság, amire érdemes odafigyelni a párválasztásnál? És egyáltalán, hogyan választjuk a párunkat? Jó lenne tudni, hogy akit választunk, mert szeretjük, mert vele akarunk lenni egy életen át, vajon olyan-e, aki mellett felragyoghatunk, és mi is olyanok vagyunk-e számára. Vagyis hogy a legjobbat hozzuk-e ki egymásból.
Vagy kapunk-e olyan gyereket, gyerekeket a sorstól, akikből épp mi, a szülei tudjuk kihozni a legtöbbet; felragyognak-e attól, hogy mihozzánk pottyantotta őket a gólya? Az sem mellékes szempont, hogy fejlődünk-e, jobbá válunk-e mi magunk a gyerekeink által.
Sok jót kaptam a sorstól. Igyekszem is megbecsülni, és nem elégedetlenkedni, mert persze kaptam kevésbé jót is. Ha elsodor az efölött való elmélkedés, hogy jaj, így meg úgy, bárcsak úgy lenne, ahogy éppen nincsen, az rossz felé visz, szomorúság, rosszkedv jár a nyomában.
Úgy tanultam otthon, és remélem sikerült tovább is adnom, hogy Mindig vannak történetek, melyek felvidíthatnak, elgondolkodtathatnak, megnevettethetnek, meghatnak másokat.
Mondok példát, hogy értsd, miért is volt jó a szüleim gyerekének lenni, és miért jó, hogy az a fiam, aki.
Apu azt vallotta, mindig fogj bele valamibe, s tedd ezt azért, hogy megtanuld, hogyan kell csinálni. Anyu meg azt mondta: a nagy dolgok sok kis dolog egymásutániságából jönnek létre.
Végül is ezek ékes bizonyítéka minden sportteljesítmény is. Csinálod, gyakorolsz, kitalálsz új dolgokat, azt is begyakorlod, és sok-sok edzés eredményképpen jutsz a csúcsra. Ha ugyan eljutsz, mert ahhoz még sok minden szükséges.
Úgy nőttem fel, hogy tudtam, a szüleim ismert emberek, megbecsülés veszi körül őket. Sokszor mondták később, biztosan nagyon nehéz lehetett ilyen híres emberek gyerekeként felnőni. Sosem értettem, miről akarnak meggyőzni. Mert egyáltalán nem volt se nehéz, se nyomasztó. Lehet, jó találkozás volt a miénk, nekem legalábbis nagyon jót tett és inspiráló volt a szüleim eredményessége.
Mondják manapság, legyenek példaképeid, válassz idolt, hát én ezzel bőven rendelkeztem, két idol is futkosott a közvetlen környezetemben, aztán még a fiam édesapja is olyan volt, akire fel lehetett nézni, és követni lehetett az úton, ami felrepít a dobogó tetejére.
Amikor úszni kezdtem, minden edzés nélkül megnyertem egy korcsoportos versenyt (nagyjából hatéves koromban). Ott, ahol két vitrin volt tele díjakkal, diplomákkal. Nyakamban az aznap nyert éremmel majd elszálltam magamtól. Apu elég későn jött haza az edzésről, akkoriban még játszott és már edzőként is dolgozott, nem tudott ott lenni az én versenyemen.
Arra a kérdésre, hogy na, hogy sikerült, rendesen előadtam magam.
Apu magához intett, megsimogatta a fejemet, gondoltam, na, most megdicsér, hogy el van ájulva az én hatalmas eredményemtől. Ehelyett azt kérdezte:
– Mondd, kislányom, hallottad tőlem valaha, hogy én vagyok a világon a legjobb vízilabdás?
Ráztam a fejemet és értetlenkedtem, miért erről esik most szó, ahelyett, hogy engem ünnepelnénk. Azért is furcsállottam az egészet, mert Apu könnyen dicsért, és lehetett tudni, hogy büszke rám, ha valamit jól csinálok.
És tudod, miért nem hallottad ezt soha? Jól figyelj, mert ezt most az egyszer fogod hallani tőlem, soha többet. Azért nem, mert tényleg én vagyok a legjobb.
Értsd: ha van mire, érdemes szerénynek lenned, ám ha nincs, ne nagyképűsködj.
Megjegyeztem egy életre.
Anyu évekkel később mondott valamit, ami rímel Apu gondolatára.
Íme:
Egy verseny sokféleképpen alakulhat. Ezért vagy azért nem mindig sikerül, amire vágysz. De azt jegyezd meg: ha nyertél, nincs miről beszélni, ha vesztettél, nem érdemes magyarázni. Gratulálj annak, aki aznap győzött, aztán menj tovább. Tegyél bele még többet, dolgozz még keményebben, vagy hagyd abba, és keress más elfoglaltságot.
Kiemelt kép: Thinkstock
