Mindig meghat, ahogy sorban állnak az emberek szavazni. Hogy komolyan veszik állampolgári kötelességüket. Őket sajnálom leginkább, akik a választás napján hosszú órákig sorban álltak, ezrével és tízezrével, mert feltámadt a remény, hogy el lehet söpörni a NER-t, és Hódmezővásárhely (és Simicska Luí bombái) felélesztették a reményt, és A feléledő remény vitte el szavazni a NER ellen szavazókat, és visszajött pár hétre és egy napfényes tavaszi délelőttre az a boldogság, ami a négyigenes népszavazást és az első kampányt jellemezte. Ami után volt pár jó évünk, pár européer, liberális év, rövid közjáték, itt mindig rövidek az européer évek, amikor még azt hittük, hogy minket is befogad az Európa-ház, és vidám és virágzó hely leszünk, nem az állampárti NER szabályozta autoriter, félperifériális, csüngőhasú, szokásos komcsi, (nyilas), mucsai vacak.
A NER, ami befelé a társadalom megosztását, a gyűlölet felkorbácsolását, tudatos hazugságokkal való kampányolást, a beáramló uniós pénzek állami szinten szervezett lerablását, az ismét újratermelődött hárommillió koldus semmibevételét jelenti, kifelé a legobskurusabb, gyilkos diktátorokhoz való dörgölőzést, Európa gyalázását és valamint a beáramló Marshall-segélynek a családhoz, egy transzvesztita jellegű gázszerelőhöz és a lojális udvaroncokhoz való átirányítását.
Ez történelmi bűn.
És ezt támogatja a haszonélvező, cinikus udvaroncok, a becsapott és megtévesztett, a médiamonopóliumon keresztül átvert választók, meg a tudatosan megfélemlített, izolált idős vidéki nénik és bácsik tömege, márpedig „a félelem, a veszély állandó érzésében szabállyá vált mindaz, amit az igazi demokráciák csak az igazi veszély órájában ismernek: a közszabadságok megkurtítása, a cenzúra, az ellenség „bérenc”-einek, az „áruló”-nak a keresése, a mindenáron való rendnek vagy a rend látszatának s a nemzeti egységnek a szabadság rovására való erőltetése. A demokrácia meghamisításának és korrumpálásának a legváltozatosabb formái jelentek meg.” (Bibó István, 1946).
akinek a fékezett habzású képességei és képzettsége, valamint elképesztően stupid hibái miatt egy normális országban egyszer s mindenkorra el kellett volna tűnnie a közéletből, ehelyett 48 százalékkal toronymagasan az első.
A NER bázisa jelentős, de kisebbség, hisz 5,6 millió voksoló választóból 2,7 millió szavazott rá, 2,9 millió pedig a megosztott ellenzékre. Ez a magyar modell, a magyar matek, igazi hungarikum: a választók 48 százaléka a rendszeren átfuttatva 66 százalékká transzformálódik, kisebbségből kétharmados többséggé.
aki nem tudja megkülönböztetni a rénszarvast a jávortól, vagy a Rogánantilopot, és a sor végén ott áll a csüngőhasú első miniszter, kommentelők szerint Crime Sinister, Baljós Bűnös, aki saját képére alakította át az országot. És tényleg ügyes és tehetséges, mert a szisztéma, amit kidolgozott, és ami az ő mentális és morális belső világának a kivetülése, működik.
Mindezért már ma vagy holnap el kellene kezdeni építeni (és finanszírozni) azt az ami a következő választásokig felépítve fel tudja venni a harcot a kormánypárttal, mely addigra elveszti az uniós pénzeket, melyek a mostani gazdasági fejlődés dinamikáját biztosítják és ismét a nyugati part felé kormányozza az ország lélekvesztőjét, mert a többség Európa iránt érez vonzalmat, nem az orosz medve ölelésére vágyik, ahogy mindenki Nyugat felé menekül, „migráncs” és magyar egyetemista és felszolgáló és kőfaragó és balett-táncos egyaránt.
Kiemelt kép: Marjai János/24.hu
