Biztonság, nyugalom, szabadság, és ezek variációi, bele az arcunkba, a Tények közismerten szuper csapatától.
Én szeretnék továbbra is egy biztonságos, szabad hazában élni, boldog nőként.
Oh, de szép, itt lábadt először könnybe a szemem, ismervén pártunk hozzáállását a nőügyekhez.
De persze tudjuk azt is, mi a helyzet a kultúrával, a szeretettel és hogy mit értenek biztonság alatt. Semmiképpen nem a jogbiztonságot, teszem azt. Hanem a kerítésüket, a riogatásokat, példádul. A TV2 kis filmecskéjének a lényege is ez. Nagy a baj, támadnak minket minden oldalról, belülről a hazaáruló Soros-horda, kívülről a migránsok milliói, de mi őrizzük a nyugalmatokat, mert apuka vigyáz rátok. De csak addig, amíg jól szavaztok.
A lényeg ebben van:
Nem szeretném, hogy ez az állandóság elvesszen.
El is hiszem, hogy nem szeretnék. Ez után a produkció után meg végképp. Azt hittem, a 888.hu-s harcvideónál lejjebb már semmi nincs. Ám ez a valami, ez a nagyon-nagyon aljas és hamis, ragacsos és nyúlós szabadvers aláment annak is. Ráadásul mindez egy kereskedelminek nevezett csatornán.
El tudjuk képzelni, hogy, mondjuk, egy német kereskedelmi csatorna híradós arcai ilyesmit tesznek?
És azt el tudjuk képzelni, hová süllyednének egy ilyen után a csatorna részvényei?
Persze egy demokratikus országban a közszolgálat is közszolgálat, és nem kegyelemötpercekben kell valamit csinálni az ellenzéknek. És nem csupán kormánypropaganda üvölt nullahuszonnégyben. Egy torz, deformált rendszer torz és deformált médiája alázza magát és munkatársait porrá – kampánycéllal.
Nincs munkád, nincs sikered, nincs platformod, ha nem mosolyogsz a kamerámba, és nem tapsolsz önfeledten, eksztázisban a vezéredért, vezetődért, a valódi főnöködért. Azért kell ezt csinálnod, mert a szakmai hiteledet már odaadtad, és ha nem ő marad a főfőfőnök, buksz vele te is. Függő rendszer épült ki mindenhol, ahol ott az állam lába, és mivel úgy tűnt, örökre tart, sokan beáldoztak gerincet, szakmaiságot, ilyesmiket, mert arra tippeltek (és eddig ez bevált), hogy ebben a rendszerben ez a nyerő.
A teljes lojalitás és szervilizmus magasra repített embereket (vagy éppen tartott meg a helyén), láttam szépen ívelő karriereket, mesés gazdagodásokat. Ahol már a csecsemőnek is megvan a későbbi kulipintyója és a hű családnak is mindene, ami földi és jó. Kis ügyeskedésért és hűségért, hallgatásért cserébe. És mindez nagy hangon, pökhendien, nem is szégyellve nem is takarva a lopást, a harácsolást, a hazudozást, a polipcsápokat.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy Nagy kérdés persze, hogy mégis, ki hiszi el, hogy meg lehet csinálni?! Félek attól, hogy csupán a naivak, az álmodozók. Akik nem is sejtik naivitásuk mértékét, álmaik álom mivoltát. Én is közéjük tartozom, mindennek ellenére, még mindig, holott a valóság az, hogy (Bruck Andrást idézve) ezek mellett az alvilági választási szabályok mellett Orbán és csapatának leváltása szinte lehetetlen.
Nekem tetszett a bojkott ötlete is. Meg lehetett volna csinálni. A bojkottal, ha a Jobbikon kívüli összes ellenzéki erő beszáll, világraszóló balhét lehetett volna csapni, és a Fidesz kénytelen-kelletlen, hogy ne iratkozzék ki teljesen Európából, módosított volna a választási szabályokon. Hiszen meg kell őriznie a demokrácia látszatát.
De attól tartok, ebben is hiába bízom. Mintha ez is a nagyvárosiak reményjátéka maradt volna.
És ez is csak osztotta tovább az ellenzéket. Nagy szavak röpködtek, egyik oldal azt mondja, elvtelen, aki képes átszavazni. A másik, hogy félre kell tenni a személyes meggyőződéseket azért, hogy a Fidesz székét valóban meg lehessen ingatni.
Elindult az értelmiségi moralizálás, amitől rosszul lettem. Ennek a lényege az, hogy a Jobbikra semmiképp. Még akkor sem, ha ezzel képes lenne legyűrni a Fidesz jelöltjét az ellenzék. Értem én persze, hogy “nem nácikkal szokás a fasisztákat leváltani”, de így az beszél, aki nem fogja fel, mekkora a baj. El kell menni szavazni. És előtte ki kell puhatolni, ki a legesélyesebb ellenzéki jelölt a szavazókörzetünkben, és arra adni le a voksunk. Tartozzék BÁRMELYIK párthoz. Így kell tegyünk, még akkor is, ha gyakorlatilag alig van esély győzni. Mert azért egy kicsike van.
És ebbe muszáj belekapaszkodni. Hiszen ez az utolsó szalmaszál.
