Egri Viktor: Orbán vezetésével nem lesz maradásunk Európában

Áll egymás mellett egy román és egy magyar rendszámú autó Brüsszelben. Melyikük tulajdonosa szavazhat egyszerűbben a magyar parlamenti választásokon? Ugye, nem kell segítenem.

Öcsémék hazajöttek húsvétolni és szavazni.

Öcsém a cégén keresztül a hanyatló nyugat pénzéből fizet adót ide. A hazai szolgáltatásokat nem veszi igénybe, a belga állam és önkormányzat által fenntartott óvodában válnak gyerekei kétnyelvűvé. Csak hoz, nem visz. Másodrangú állampolgár. Azok mögött, akik esetleg sosem jártak itt, nem hizlalták a közös magyar malacperselyt egyetlen megveszekedett petákkal sem, de a saját államuk által biztosítottakon túl magyarországi költségvetési tételekből, egy kicsit az öcsém pénzéből lelnek támogatást az oktatási, sportolási és egyéb életfeltételeikhez, és elég egy levelet feladniuk.

Az, hogy Magyarországon annyira elcsúszott a közbeszéd, hogy ezzel a lefokozással nem lehet, nem mernek foglalkozni, csak a majd’ mindenki szemében gerenda Gyurcsány, mindennél többet elmond az ország szélsőséges jobbra tolódásáról. Az, hogy létezik magyar állampolgár, akit ez nem háborít fel, az a nemzeti szolidaritás elhantolásáról is tanúskodik.

A magyar szavazók kétharmada olyan pártot választ a Fidesz és a Jobbik képében, mely nyugat-európai szemmel nézve a legszélsőségesebbek közé tartozik, melyek ideológiai előképeit Európa nemrég még kirekesztette, hiába változtak volna gárdaruhás izomemberből plüssmacivá. Történelmi okok, a Trianon miatt sokakban felgyülemlett világgal szembeni gyűlölet és örök kirekesztettség-érzés, bosszúszomj jelenti a táptalajt e pártok számára.

A magyar oktatás elmulasztotta érthetővé tenni, hogy országunk fájó felszeletelése következmény volt.

Magunknak kéne elsősorban megbocsájtani. Az örök sértett és kisebbségi érzés teszi az egyébként a legnagyobb kisebbség által támogatott jobboldali kormány bolsevik mentalitását mensevik pozícóban is elfogadhatóvá sokak szemében. A határon túl kisebbségi létbe szorult magyarok több évtizedes küzdelme a fennmaradásért minden lehetőség kiaknázását kívánta meg az érte küzdőktől, de ha ugyanez a mentalitás megmarad a hatalom birtokosaként, akkor a létfenntartás szükséges eszközéből az egyeduralom minden mást elpusztító kellékévé válik.

Márpedig a kormányzati pozíciókban felbukkanó határon túli potentátokkal együtt mintha ez is megérkezett volna. Ez a harmincas évek háborús hangulata felé sodródó magyar közélet humusza. A határon túliak szemében a kirekesztő, antidemokratikus, antiszemita Horthy-rendszer minden bűne semmiségnek tűnt ahhoz képest, amit az anyaország kebelére való visszatérés jelentett, sokuk számára így a harmincas évek az akol melege. A magyar márkanév pedig mindenre felhatalmazás. Ezért lehetünk a nemzeti érzést és idegenellenességet új világhatalmi terve kovászaként használó, KGB-alapú orosz vezetés számára ideális terep.

A története leghosszabb háborúmentes időszakát élő Nyugat-Európa pont a nácizmussal, idegenellenességgel, fundamentalizmussal szemben határozza meg magát; a tolerancia, az egyéni és kollektív szabadságjogok kiszélesítésével. És pontosan ennek az identitásnak is köszönhető a példátlanul hosszú béke.

Amikor Orbán Viktor kormánya a közösségen belül ennyire erőteljesen hangsúlyozza az emberek, vallások, színek közötti különbséget, és több éves kampánnyal hangolja az európai gondolkodás és alapértékek ellen, a gyűlölség mellett a társadalmat, és tolja a nem kívánt irányba az európai közbeszédet, végső soron a kevert népességű nyugat lelki, majd fizikai békéjét veszélyezteti. Pontosan az Európát gyengíteni szándékozó orosz állam hatalmi érdekeinek megfelelően. Nem véletlenül válik egyértelművé, hogy az orbáni politikához közel álló nyugati pártok finanszírozása mögött rendszeresen felbukkan Oroszország is. Innentől kezdve már csak képzelőerő kérdése, hogy valaki tartja-e akkora stratégának az orosz elnököt és segítőit, hogy a terrorizmus felvirágzása mögé is őket lássa. Hit kérdése, hogy véletlennek ítéljük-e, hogy az első nagy párizsi merénylet szálai Budapesten keresztül futottak, hogy százezrével vehették a SIM-kártyákat nyomozás nélkül hazánkban az elkövetők.

Amikor Orbán a politikai korrektséget támadja, akkor a porcelán törékenységű társadalmi alkotóelemek közül veszi ki a rugalmas csomagolóanyagot. A politikai korrektség ugyanis nem elhallgatás, hanem a problémák sértő szándék nélküli és érzékenységeket figyelembe vevő megvitatásának módja. A teremfocicipős harcikakas által vezetett magyar diplomácia ellentéte. Ha magyar miniszterelnök emellett az európai állampolgárok nekünk ajándékozott pénzéből saját környezetét gazdagítja korrupt módon, akkor olyan gazságot követ el, amit végképp nem tűrhetnek sokáig a pénzükért cserébe békétlenséget kapó országok. Amikor a hetes cikkely alkalmazása hazánkkal szemben egyre komolyabban vetődik fel a demokrácia és a jogállam elleni rendszerszintű kormányzati fellépés miatt, és állandó hírek szivárognak az OLAF-jelentésekből a miniszterelnök közvetlen környezetének európai pénzekkel történt visszaéléseiről, akkor tudhatjuk, hogy Orbán Viktor vezetésével nem lesz maradásunk, vagy ha igen, akkor már egy olyan Európában, amely végképp belekerült a gyűlölet spiráljába.

Most vasárnap az emberek ebben a kérdésben is döntést hoznak.

A 2004-es kettős állampolgársági népszavazás idején a határon túli magyarok okmányhoz jutása sokuk számára európai uniós belépőt is jelentett volna. Mára már annak a kérdésnek a felvetése sem a valóságtól elrugaszkodott, hogy irigyeljük-e még majd a zömében kormányra voksoló határon túli honfitársainkat a papírjaikért. Állhat-e majd egyáltalán egymás mellett a román és a magyar rendszámú autó Belgiumban?

Kiemelt kép: Marjai János/24.hu