Megtörtént, amit senki nem hitt volna: megrepedt a kormányzati kommunikáció páncélburka. A Fidesz stramm médiakatonái kérdőjelezték meg – a vásárhelyi csatában elszenvedett vereség után – az egész eddigi stratégiát, de alapjaiban. Felejthetetlen, történelmi pillanat: ülnek sziauramék a bólogatószobában, arról kéne csevegniük, milyen fokozhatatlanul igaza van a kormánynak, valamint mekkora barom mindenki, aki máshogy gondolja, és akkor
- Bencsik András „elemiiskolás-szintű sorosozást” emleget, meg hogy ezzel le kéne állni;
- A réveteg Lovas mutatóujját a szája elé teszi, de rájön, hogy nem pisszeghet, tehát úgy tesz, mintha csak a fejét akarná megtámasztani;
- Huth Gergely valami egészen angyali „jaj, bekakiltam” arcot vág;
- Bayer keze megállás nélkül ráng, hol a papírjaiba markol, hol a szemüvegébe.
Ha nem is ennyire, de amúgy Bayer is önvizsgálatra szólította kormányt, Navracsics meg persze hogy elmondta, hogy ő egyébként sosem értett egyet a sorosozással, hogy aztán Orbán Viktor határozottan ki- és bejelentse: a választásnak továbbra is egyetlen tétje van, mégpedig, hogy bevándorlóország leszünk-e.
A sorosozást abbahagyni ugyanis nem lehet: Orbán túl régóta játssza erre az egy lapra az egész partit, és nem tart talonban semmi mást.
Néhány napig ettől függetlenül nagyot csappant a migráncsozás a fideszbarát médiában, de aztán nyilván jött az üzenetet, hogy gyerekek, ezt a nemkéne-dumát, meg önvizsgálat-dumát lesztek szívesek sürgősen abbahagyni, összezárunk, Zsoltikám, sőt: megírod, hogy hülyeséget beszéltetek, értem?
Zsolti érti és meg is írja, igen, főnök, hülyeséget beszéltünk, mert pánikoltunk, de ennek vége, úgy megnyerjük neked a választást, mint a pinty, csak dolgoznunk kell ezerrel. Amivel azt is mondja, hogy eddig nem, pedig dehogynem. Nem ezerrel, kétezerrel.
Tök jó, hogy nem vagyok fideszes, mert akkor most lenne miért aggódnom. Tudom, pillanatnyilag az aggódó hívek a vezér nyugodt tekintetébe kapaszkodnak, és azt gondolják, nincs semmi baj, amíg ő tudja, hogy mit csinál.
Pedig nem tudja, ez a rossz hírem van, srácok.
Orbán intuitív politikus, az intuíciók meg olyanok, hogy néha bejönnek, néha nem. Most összevissza beszél, nemrég letargikusan arról értekezett, hogy Vásárhely kicsiben megmutatja az országos helyzetet – amitől egy valamirevaló kommunikációs tanácsadó azonnal idegösszeomlást kapott volna; persze Orbán közelében valamirevaló tanácsadó már rég nincs.
Akit meg lehetett győzni a hagymázos baromságról, hogy migránsmilliók készülnek elözönleni az országot, az már meg van győzve – a további sulykolás már a fanatikusokat is elbizonytalanítja, főleg, hogy hónapok óta nem láttak eleven migránst.
Akit nem lehetett meggyőzni – az örökké csúcsra járatott, megrendítően aljas propagandagépezet, és a permanens kampányüzemmód ellenére sem – azt meg már biztosan nem lehet. Vásárhellyel ráadásul a jobboldaliság, meg a nemzeti-keresztény hívószavak is odalettek, hiszen egy jobboldali, nemzeti-keresztény identitású jelölt verte ragacsos péppé a Fideszt.
Hát, sziaurak, a sorosozásban meg a migráncsozásban ennyi volt, más pedig nem lesz helyette.
Nem tippelnék még a végeredményre, kampány van, ilyenkor minden és mindennek az ellenkezője megtörténhet, de hogy a lukat a hajótesten senki be nem foltozza, az tutibiztos.
Kiemelt kép: 24.hu montázs
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu, Facebook