Kultúrák és civilizációk heves összecsapása zajlik, drámaiak az események, a szárazföldi egységeket is bevetette már az a Soros, aki közben már nem is számít, de azért, mint az elmúlt vérzivataros hetekben értesültünk, a gyomrunkon keresztül akarja bekebelezni a magyar-keresztény, európai kultúrát, mindenestől.
Özönlenek a bevándorlók, közkeletű szóval migránsok, akár megannyi sáska; meg kell védeni tőlük az olyan keresztény-magyar értékeinket, mint a sonka, a pacal (füstölt nyúljával), a rántotta, a hurka, a kolbász, a belsőségek, a kolbászt már mondtam, a töltött káposzta, a gulyás, ilyesmi. (Médiaértesülések szerint Lázár János a tejfölös galuskáért rajong, de arról egyelőre nincs hír, hogy a nokedlit támadás érné.)
Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI
Németh Szilárd, a kormánypárt alelnöke (csodálatosan árnyalt karakter) néha kissé diffúz módon nyilatkozik a gasztrokulturális háború állásáról, de ez talán a küzdelem hevének tudható be. Ha a helyzetelemzését jól értem, a városok már elestek, hiszen borzasztóan elszaporodtak a McDonalds éttermek. Gondolom, a McDonalds ebben az összefüggésben gyűjtőnévként funkcionál – az összes nemmagyar, vagy legalábbis nemeurópai kultúrában gyökerező étteremláncot kell érteni alatta.
Azt is mondja ugyanő, ugyanott:
több a giroszos meg a pitás, mint a lacikonyha!
Egyébként, basszus, tényleg.
Megjegyzem, kínai gyorsétkezdéket sose hallottam bántani kormányrészről, talán a két nép ősi és megbonthatatlan barátságára tekintettel, de ez mellékszál.
Mindenesetre úgy látom, Németh alelnök szerint a politikai nézetek meghatározzák az ember étrendjét, a megfelelő menü összeállítása közéleti-kulturális cselekedet – s mint ilyen, lehet hőstett, vagy gyáva hazaárulás. Kinek-kinek „éthosza” a „daimón”, vagyis jelleme a sorsa, mondták a régi görögök.
Nem is sejtve, hogyan szól majd a Németh-féle Pitagirosz-tétel.
A liberálisok például, mutat rá az alelnök, nem bírják a pacalt. Gyenge hozzá a gyomruk. A keresztény-magyar-jobboldali gyomor nyilván másképpen van teremtve: simán, megalkuvás és mindenféle ványadt-libsi elrákosodás nélkül megküzd a mindennapi vörös hússal.
Bayer Zsolt, korunk legnagyobb hatású magyar publicistája e témakörben azt is megállapította, hogy
liberális újságíró valószínűleg nem eszik sertéshúst.
Hogyan kell ezt érteni? Hát úgy, nyilván.
Fotó: Facebook
Az igaz keresztény, magyareurópai, vagyis NER-pozitív ember tiszteli a Fazekas Sándor nevéhez fűződő „igazodási pontot”; számára olyan a disznó, mint zsidónak a kóser hús, arabnak a halal. A girosz pedig az új tréfli!
Van sertéshúsos girosz? Na ugye!
A libsik, a zsidrákok, a mohamedánok pedig vacak és hervadt salátákat zabálnak, sőt, mint megtudtuk, rovarokat.
Utóbbit még kötelezővé is akarják tenni, hát álljon már meg a menet, naugye. Stop Soros! Még akkor is, ha ő már nem számít.
Csak hát volna itt néhány problema.
A sáskaevés, ugye, mint már említettük, Keresztelő Szent Jánosnak is szokása volt, pedig (legalábbis eddig) nem tudtuk, hogy a szentnek köze lenne Soroshoz.
Vagy mégis?
Az mondjuk igaz, hogy K. Sz. János szintén zsidó volt.
Véletlen? Aligha!
Forrás: Wikipedia
És Jézus is az volt, akiről soha nem jegyezték fel, hogy kóseren kívül megevett volna bármi mást, habár azt mondta:
„Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából… minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül. Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások… Ezek teszik tisztátalanná az embert.” Mt 15, 11-20.
A helyzet az, hogy a kereszténység, Alelnök Úr, egy közel-keleti, közelebbről nézve zsidó szektaként migrált befelé Európába az első században. A zsidó-keresztények ráadásul nem is igazi menekültek voltak, hanem azért jöttek, hogy
szervezetten és tudatosan átalakítsák a helyi, európai kultúrát, a szokásokat, a kultuszokat, a táplálkozást, a szexuális viselkedést, az oktatást, meg úgy kábé mindent, 1900 évvel Soros előtt.
Ahogy egyébként a keresztény missziók ezt teszik azóta is, a világ számos pontján.
Úgyhogy én már tényleg nem értem, ki itt a Soros, meg a keresztény, meg ki akar mit megőrizni és kitől.
Az ajtentikus magyar-keresztény ételekről meg szabadjon annyit megjegyeznem, hogy Orbán Viktor személyes kedvence, a töltött káposzta, török kaja. Bizony. A hódoltság alatt terjedt el Európában, szorgos muzulmán kezek nyomán. Nagyon finom és egészséges, ám eredetileg kábé annyira magyar, mint a bogrács, vagy a kolbász – utóbbi szavunkat is a fránya töröknek köszönhetjük, a fene az iszlám nénikéjét neki, a qalbuz-ból ered,
és maga az étel az ókori keleten már ismert volt, egy-két ezer évvel a dicső magyar etnogenezis előtt.
A sonka, na az esetleg, fogjuk rá, nyugati. De sajnos nem mi hoztuk be Európába a nyereg alatt, hanem már javában itt volt ezen a virágzó (multi)kultúrájú kontinensen, mikor ideérkeztünk. A rómaiak készítették nagyjából először, és a leghíresebb változata pont nem a mienk.
És csak puszta kíméletből nem említem, Alelnök Úr, hogy a pacal sem őseredeti magyar étel, a Földközi- tenger délkeleti partvidékén például jóval hamarabb volt otthon, mint minálunk.
De ha azt tetszik erre mondani, hogy a paprikás változatok legalább magyar eredetűek, akkor tényleg nagyon, de nagyon fogok röhögni.
Kiemelt kép: Kovács Tamás / MTI
