Tompa: Tesis, kisvárosi, kleptokrata izében élünk

A bozgor sértő és bántó gúnyneve az erdélyi magyaroknak, ilyennek veszik a hazátlant jelentő gúnynevet, én egy sajátos jelentés jelölésére használom, a mai, súlyosan terhelt mainstream magyar nemzeti érzés jelölésére, mely sztem születési hibás, súlyos strukturális nyavalyában szenved, amitől pedig a nemzet jobb sorsra érdemes nagyobbik része szenved. Azért használom ezt a szót, mert feltűnt, hogy a legobskurusabb hülyeségeket, a legagyamentebb konteókat és a legszemenszedettebb kormánypropagandista hazugságokat minden kritika nélkül elhívők között felülreprezentáltak a kisebbségi gyökerekkel rendelkezők.

Az oké, hogy aki kisebbségi gyökerekkel rendelkezik, érzékenyebb a hazafiasság kérdésében, és még az is tök oké, hogy rosszul van Trianontól, az ország megcsonkítása szinte gyógyíthatatlan seb, és nemigen volt olyan ember Magyarországon, aki ne érezte volna igazságtalannak és ne akarta volna visszaváltoztatni a trianoni határokat, ez a tömegérzelem meghatározta az akkori magyar állam mozgásterét, és ehelyütt tekintsünk el az ország szétszedésének okaitól, illetve a magyar eliteknek a történtekben való felelősségétől.

De túl sokszor jönnek nekem erdélyi gyökerű ismerősök nemcsak azzal, hogy Soros-terv meg hogy zsidó újságírók, hanem olyanokkal is, hogy aszongya mink hunok vagyunk, sőt, a Kárpát-medanszéből terjedtek el a nyelvek (pártus-szkíta), mágusok (!) terítették a magaskultúrát Európában, sőt, tkp Erdélyből áradt ki a műveltség és a népesség, amatőr régészek túrják a pilisi piramisokat, hogy megtalálják a föld szívcsakráját, egy kommentelő szerint egyébként a nemhivatalos régészet akkor fog megszűnni, ha a nemhivatalos sebészek műthetik majd őket.

És kételkedés nélkül lökik, mert ezekben a dilettáns történészkedőkben nincs kétely, ők mindent tutira tudnak, pedig ez is egy szakma ám, a történészkedés, amit nemcsak szigorú szabályok szegélyeznek, de bizonyos érzék is kell hozzá, annak megérzése, hogy mi hülyeség, mi nem, és ragaszkodás a popperi értelemben vett falszifikálhatósághoz. Hogy miért esznek ködöt a bozgorok, nem tom. Hogy miért nem érik be a valósággal, mert volna mire büszkének lenni, ahogy van mit szégyellni is, és azzal is szembe kéne nézni, nem tom. Hogy miért van szükségük az önámításra, a falrengető marhaságokra és a teljesen hülye, már-már klinikai eseteket idéző, vonal alatti mítoszokra, annak valamilyen szociálpszichológiai okai lehetnek a gyatra polgárosodástól kezdve a dzsentri kivagyiság, a cselédmentalitás, az alattvalói attitűd és az infantilizmus generációkon és rendszerváltásokon át öröklődő mémjeiig, melyekre tudatosan ráerősített (és bazírozott) a szocializmus, illetve erre építi hatalmát és bázisát a mostani pártállam is.

És ez még mindig nem a legnagyobb baj, hanem a kirekesztés, az, hogy a bozgorizmus konstituáló eleme az antiszemitizmus, a buták szocializmusa (August Bebel, 1873), pontosabban a hülyéké, akik mindent bevesznek, ennek okairól bővebben legközelebb. Na, és az a vicc, hogy a mai pártállami stratégia nem véletlenül bazíroz a kisebbségi szavazatokra. Szabó Miklós történész írta a Medvetáncban, hogy „1918 októbere után az elcsatolásra kerülő területek megszállásakor hatalmas menekültáradat zúdult Budapestre (másszóval migáncs, a szerk. megj.). Elsősorban ezek a menekültek válnak már az őszirózsás forradalom alatt az ellenforradalmi szervezkedések politikai és tömegbázisává. Menekült tisztviselőkből alakul a Székely Nemzeti Tanács, ők a Területvédő Liga s az ekkor alakult Ébredő Magyarok Egyesülete aktívái. Ezt a bázist 1919 őszén készen kapja a győztes ellenforradalom”. Aminek, az ellenforradalomnak szoft és kisszerű változata ez a mostani kleptokrata, tesis kisvárosi izé, amiben ismét élnünk kell.

Kiemelt kép: MTI/Koszticsák Szilárd