– Át kell gondolnunk a közmunka-programot. Ez így nem megy. Ezek a nyomorultak direkt nem mennek el dolgozni a gyárakba, inkább kapirgálnak a virágoskertekben meg a vizesárkokban harmadannyi fizetésért. Valamit ki kell találnunk, hogy észbe kapjanak – mondta Liliom kabinetfőnök Ficak polgármesternek.
Akinek mit menetelnek, egyenesen büszkén vonulnak, mint megannyi pesti prájdos, a hülye sárga mellényükben.
A kabinetfőnöknek természetesen ezúttal is volt instant javaslata. Hosszú ideje csak akkor lépett Ficakhoz valamilyen problémával, ha volt rá megoldási terve. Bele is fogott a projektismertetésbe:
– Főni, két jó programot is kitaláltam. Az egyik azért fontos, hogy megértsék végre, ki a város ura. Némelyik közmókus állítólag még Létváralja első emberének nevét is a mocskos szájára veszi munka közben. Ideje tudatni ezekkel, kinek a kegyelméből kapirgálhatnak. Szóval beviszünk párat közülük a polgármester úr utcájába: a Mártírok útját minden nap nyolc közmunkás tisztítja majd fogkefével. Szerdánként, valamint egy szabadon választott másik napon élő Facebook-közvetítés is lesz az önkormányzat oldalán, arra kérjük majd a nézőket, azonnal írjanak, ha úgy látják, valamelyik lazsál, nem sikálja izomból az aszfaltot. Mert úgy építhető eleven közösség, ha a polgárokat bevonjuk a többiek felügyeletébe.
Liliom lelkesen beszélt, mélyen beleszeretett saját alávaló ötletébe, pedig annak a polgármester utcájának takarítása csupán a fantáziaszegény etapját szolgáltatta. Az ideája az volt: beszereznek harminc toi toi vécét, majd a város szélén, távol az utolsó háztól, egymás mellé telepítik mindet. Ezeket kell majd reggeltől estig takarítaniuk a közmunkásoknak. Ficak felvetette, hogy nem használja majd ott ezeket senki, így nem is lesz velük munka.
A polgármester azonban alábecsülte tanácsadóját, aki természetesen tudta, hogyan oldja meg a feladványt. Liliom megegyezett egy disznótenyésztővel, hogy Csutkára tölti a tárolókat, megígérte, még kívülről is sertésszaros lesz a kék plasztikbudi.
Ficak le volt nyűgözve, kérdezte, mikor kezdődhet a program, amit szíve szerint már másnap útjára indított volna. Liliom ígéretet tett, hogy csupán heteket kell várni a bejelentésre.
Így is történt, Ficaknak mindössze tizennégyet kellett aludnia, és máris ott állhatott a sajtótájékoztatón a város határában fölsorakozott toi toi-ok mellett. Elszavalta, hogy a közmunka végre valóban a közösségért végzett munka lesz, a résztvevők így megmutathatják, hogy valóban szeretnének a helyi társadalom részei lenni, nemcsak élősködnek a közösség pénzén, hanem tesznek is érte. Ficak rámutatott, hogy e szent cél érdekében állnak a város határában a vécék, melyekbe
A polgármester beszédét spontán taps szakította félbe, a kirendelt iskolások és hivatalnokok ütemesen csapták össze tenyerüket.
Az esemény fényét emelendő megérkezett az első platónyi szar, gyönyörűen borította a teherautó, mocskolta össze a vécéket, hogy ki lehessen végre takarítani azokat.
Liliom lenyűgözve nézte a jelenetet. Elképedt saját tehetségén, meg volt győződve arról, hogy Jókedve azonban hamar odalett. Ficak máris interjút adott az állami média kirendelt stábjának, az operatőr külön kérte a szarsofőrt, hogy a vágóképek miatt lassan borítsa be a budikat. Aztán sorra lépdelnek Ficakhoz a környékbeli potentátok, hogy gratuláljanak az úttorő programhoz.
A kabinetfőnökhöz Gáspár alpolgármester oldalazott, átszellemülten hebegte:
– Ez a Ficak a legnagyobb politikus az országban. Csak most értettem meg, miért mondja oly’ sokszor, hogy a szarból is várat épít. Zseni, hihetetlen, mit tesz a városért.
Liliom rezignáltan válaszolt az ütődött alpolginak:
– A szarból is várat épít. Igen, itt mindenki a szarból épít várat.
