„Ezzel kivégzem” – súgta maga elé Liliom kabinetfőnök. A Ficak polgármester megbuktatására egyre új terveket kieszelő tanácsadó úgy döntött, minden korábbinál messzebbre megy. Minthogy sok szemét húzása után is egyre csak növekedett Ficak népszerűsége, úgy határozott, all in-t mond:
Az éca akkor jött, amikor egy kétségbeesett anyuka levelét olvasta. A huszonkilenc éves Kriván Tímea továbbgondolhatatlan reménytelenségében írt Létváralja első emberének. Úgy hitte, gyermeke utolsó reménye a politikus.
Gáborka leukémiás volt. Ötödik születésnapját éppen hogy megünnepelte, amikor a betegség megtámadta.
Az anya szívhorzsoló szavakkal ecsetelte, hogyan látja élete értelméből apránként kiszökni az életet. Hosszan részletezte, miként lehetetlen egy szülőnek aludni, enni, legvégül is lenni, látva, hogy kicsikéjének csomókban hullik ki a haja. Megemlékezett arról, amikor a kemoterápiás kezelések idején sírdogált Gáborka, hogy fáj a haja, így mondta szegény. Volt szó az üzenetben a hányásokról, meg arról a pillanatról, amikor Tímea meglátta, kihunyt a fény Gáborka szemében. Befejezésként írta Tímea, hogy már éppen elfogadta a menthetetlenséget, amikor az orvosuk azzal hívta, Berlinben még lehet remény. ami esélyt jelenthet Gáborkának, hétmillió forintba kerül az eljárás. Erre kért pénzt az anya. Liliom pedig megingott.
Amikor bosszút esküdött, eldöntötte, nem érez semmit egészen addig, míg végre nem hajtja a tervét. Már az elején tudta, hogy áldozatokat követel Ficak megbuktatása. Ezúttal azonban elgyengült, hiszen, ha nem is mentené meg a gyereket a forradalmi gyógymód, legalább úgy tudhatnák örökre, Létváralja mindent megtett egy kis polgáráért, az utolsó utáni esélyt is megragadva segített fiának. Aztán Liliom úgy volt vele, és a Magyar Magyarok Pártjáról is kiderül, miféle mocskos bűnszervezet, elnyomta hát hirtelen támadt érzelmeit.
Átsétált Ficakhoz, és közölte, most nagy politikai bátorságra lesz szüksége, de ha mer kockáztatni, ezzel a lépéssel megnyerheti a következő választást. Előadta Ficaknak a tervét, melynek megvalósításához nyomban hozzáláttak.
Behívták az anyát és gyermekét a testületi ülésre, a jegyző felolvasta Tímea levelét.
Ficak ekkor felszólalt, és azt mondta, ez az eset is arra tanít, hogy tennünk kell az egészségért, éppen ezért saját, polgármesteri keretéből ugyanis példaértékű, ahogy a fiúk hétről hétre játszanak és ezzel mozgásra sarkallják a helyieket.
Ficak polgármester egyúttal azt tanácsolta Gáborkának, akit Liliom javaslatára, kedvesen, kis kopasznak hívott, hogy ne adja fel, küzdjön. Felidézte, hogy mikor neki szörnyűséges veseköve volt, nem ment a miniszterelnökhöz extra támogatásért, nem kérte az egészségügyi minisztert, hogy küldje ide az ország legjobb orvosait, harcolt inkább kérlelhetetlenül, jól emlékszik, meg kellett innia vagy kilenc sört, mire végre kijött belőle az átkozott kavics.
Az anyuka dermedten hallgatta a polgármestert, sírni is elfelejtett. A helyi tévé kamerája olykor őt vette, nem lehetett mást leolvasni az arcáról, csak a semmit. Süketté tette a gonoszság, így legalább nem hallotta, hogy Ficak bejelenti, természetesen azért
Liliom az ülésterem sarkában állt megkövülten, biztos volt benne, hogy ezzel vége, most végre politikai értelemben legyilkolta Ficakot. Remegve várta a pár nap múlva érkező közvélemény-kutatási adatokat, melyekből viszont az derült ki, hogy az egy hónappal korábbihoz képest három százalékkal javult a polgármester tetszési indexe.
Ficak fickándozott, kétszázezer forint jutalmat adott Liliomnak, zsebbe, agyba-főbe dicsérte:
– Lajoska, te egy zseni vagy, megyünk felfelé. Amúgy nem tudom, hallottad-e, most hozta Margitka hírt, sajnos meghalt az a kisgyerek. Írni kéne az asszonynak, hogy sajnáljuk, a parókás utalványt meg nyugodtan hozza vissza, beváltjuk sírkövesre. Csak fénykép legyen róla, ahogy átadom. És akkor le tudjuk hozni az újságban a cserét. Jó ez így, nem?
Liliom bólintott:
– Igen, Főni. Így jó. Minden így jó.
