Persze Madame Besamelnek minden alkalommal eszébe jut a gyermekkori emlék: a magyar vásárlók zajos honfoglalása a Mariahilfer Strassén. Ez az utca arról volt híres „az átkosban”, hogy idelátogató honfitársaink a valutaellátmányukat itt váltották ikerkazettás magnóra, TDK kazettára,mélyhűtőládára. hanem mondjuk Fa szappan, CD golyós dezodor vagy Billa-szatyor megvásárolására.
Madame Besamel elhessegeti az emlékképeket, és már a vonaton elhatározza, néhány jól megválasztott képtár megtekintése után kulináris élményeket fog gyűjteni az osztrák belvárosban. Grüss Gott!
Madame Besamelnek a bécsi belvárosban a turistaetetők, a fast food bisztrók és a méregdrága éttermek helyett van pár bejáratott „klasszikus bécsi helye”, ahol 10 euróból is jól lakhat egy átlagos voyageur (aztán irány a következő múzeum).
Következzen tehát most egy édes és egy sós menü.
A Burgtól és az Albertina Múzeumtól csupán kőhajításnyira találjuk a Tirolerhof Cafét. Ha megtekintettük Európa egyik legjelentősebb modernista gyűjteményét (Monet-tól Picassóig), és átsétálunk a kafánába, rögvest a tízes-húszas évekbe érkezünk. Ennek az igazi bécsi nagykávéháznak a berendezése ugyanis Jugendstil. Ébenfekete vitrinek és thonet székek, piros-sárga virágmintás plüsskanapék, márványfedeles, öntöttvaslábú asztalok, hatalmas, keleties ívű ablakok között feketeöltönyös, csokornyakkendős, mellényes pincérek szaladgálnak, akik a családias hangulatú térben mindenkire pazarolnak egy-egy fültől-fülig mosolyt. Az intellektuális atmoszférát az olvasókeretes napilapoknak és az egymással elmélyülten társalgó vagy magányosan olvasó bécsi értelmiségieknek köszönheti a hely. A vendégtér közepén két hatalmas üveg hűtőoszlop, bennük megszámlálhatatlan házi apfelstrudel és meggyes piskóta. Ezt eszik a sógorok is, beszélgetés közben. Ez a látszólag semmitmondó megjegyzés pedig azért fontos, mert itt a vendégek döntő többsége osztrák és nem turista.
Madame Besamel, a vega, Wiener melange-ot (4 euró) rendel és házi almás rétest (4, 30 euró) Közben az óriási ablakokon hétágra süt be a nap, Lábuknál pajkos kutya pihen. Igen, a hangulat tökéletesen békebeli – akár egy giccses festményen.
A trónörökös meggyilkolásának híre helyett azonban az almatorta érkezik. A szerviz hibátlanul elegáns és könnyed. Madame Besamel először a tejhabos tejeskávéjába kortyol. Kellemes, édeskés, lágy pörkölésű Julius Meinl kávéból készült. Mellé kis pohár szódát is kaptunk, apró fémtálcán. Jöjjön az apfelstrudel! (Madame Besamel egy pillanatra elmereng azon, hogy Európa szinte minden országának megvan a maga speciális almás süteménye. És minden nemzet máshogy készíti. Kétségtelenül a legbonyolultabb a magyar verzió, ahol hosszasan lereszeljük, majd kinyomkodjuk az almát, amiből a töltelék lesz.) Madame Besamel levág egy darabot a fahéjasan, vaníliásan illatozó süteményből. A nagyobb almadarabokat vékony almakrém fogja össze, amelyben Alul és felül egy-egy vékony réteg vajastészta. Az összhatás mennyei. A sütemény gigantikus méretű, gyakorlatilag akkora, mint egy féltégla. Na jó, legyen inkább fél aranyrúd. Tényleg! Érdemes molekuláris falatokban élvezni. A bécsi melanzs és az osztrák almásrétes komplett étkezés múzeum előtt vagy után. Hangulatba hoz, vagy hangulatban tart. Az ember háromdimenziós, békebeli bécsinek érzi magát.
Ez volt tehát ezúttal a bécsi édes menü 10 euróból. A sós menüt, Madame Besamel másik bécsi kulináris tippjét két hét múlva tálaljuk.
Cím: Tirolerhof Café, Führichgasse 8, Bécs, Ausztria
Teszt időpontja: 2017. december 31.
