Poszt ITT
Budapest, 2011. szeptember 23.
Prostituáltak út mellett felejtett cipői és energiaital Rákospalota határában. Budapesten tartották A prostitúció és a szexuális kizsákmányolás célú emberkereskedelem: európai és hazai tapasztalatok, kihívások és lehetőségek a cselekvésre című konferenciát, amelyen ismertették, hogy Magyarországról, mint kiinduló országból többi között Németországba, Hollandiába, Nagy-Britanniába, Ausztriába, Franciaországba, Svájcba és Olaszországba kerülnek az áldozatok.
MTI Fotó: Máthé Zoltán

Szexmunkások karácsonya – válasz Karafiáth Orsolyának

24.hu
24.hu

2017. 12. 15. 12:10

A szerző a SZEXE jogásza, Makó Klaudia.
Korábban a témában:

A prostitúció borzalmairól tapasztalatok és terepismeret híján is olcsón lehet tollat borzolni, hiszen ez a perifériára szorult csoport kevéssé jelenik meg a médiában, ezért az a benyomása támadhat az embernek, hogy gond nélkül bármit leírhat, az ellenoldal úgyse jut majd szóhoz, hogy cáfolja azt. Aki moralizálni szeretne a szexpiacon, azért legalább arra vehetné a fáradságot, hogy megnézze közelebbről, min dolgoznak a terület érdekképviselői.

Karafiáth Orsolya a minap a 24.hu-n azt írta, hogy a karácsony közeledtével egyre többen veszik igénybe a szexmunkások/prostituáltak szolgáltatásait, avagy, hogy a szerzőt idézzük, „magyar lányokon vonaglik Európa”.

Prostitute picking up businessman on the street
Karafiáth: Közeleg a karácsony, indulnak kurvázni a férfiak
Itthon és Nyugaton egyaránt. Magyar lányokon vonaglik Európa.

A hatásvadász képeken túl pedig a terület érdekvédőit teszi felelőssé a prostitúcióban zajló erőszakért – miközben ezek az érdekvédők, így a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete (SZEXE) és mások is éppen ez ellen küzdenek és kínálnak segítséget az áldozatoknak, jogorvoslatot a visszaélésekkel szemben. Karafiáth legalább arra vehetné a fáradságot, hogy azokat a tartalmakat, amelyeket kritizál, rendesen megnézze.

Egyesületünk, a SZEXE 17 éves léte alatt már megszoktuk, hogy számos, magát feministának kikiáltó szószóló, közéleti szereplő úgy formál lesújtó véleményt szervezetünkről és tevékenységünkről, hogy még arra sem veszi a fáradságot, hogy mindezeket megismerje. Megszoktuk, de nem szeretjük. Annál is inkább nem, mert ajtónk mindenki előtt nyitva áll, azok előtt is, akik a miénktől eltérő nézeteket vallanak, hiszen mi úgy gondoljuk, az eltérő vélemények is értékesek és a mi munkánkat is segítik abban, hogy ügyfeleink – a szexmunkások – problémáira más és más nézőpontból tudjunk tekinteni.

Karafiáth szerint a prostitúció vs. szexmunka kérdés körül „vihar dúl”. Engedtessék meg, hogy ezt a vihart – mely elsősorban a tájékozatlanságon alapszik – röviden eloszlassuk: egyesületünk (hasonlóan az azonos tevékenységet végző külföldi és nemzetközi szervezetekhez) szexmunkásnak kizárólag azon 18. életévét betöltött személyt tekinti, aki ezt a tevékenységet önként, kényszerítés nélkül végzi. Mindenki mást mi is prostituáltnak tekintünk (így is nevezzük őket), utalva arra, hogy ők elsősorban védelemre szorulnak, kényszerítőik pedig büntetőjogi következményekkel kellene, hogy számoljanak. Sajnos ma Magyarországon őrájuk szokás kevésbé lecsapni, helyettük jellemzően inkább magukat a szexmunkásokat bírságolják és zaklatják a hatóságok.

Azt gondolom, minden kritikai megnyilvánulásra igyekszünk higgadtan és a tényszerűen reagálni, de azt a hatásvadász és minden ténybeli alapot nélkülöző állítást, miszerint „a szervezetek nyugtatnak, és hangsúlyozzák: rendben van ez így. Hiszen ez egy választható munka, te választottad, a tiéd, szabad akaratból bólintottál rá”, muszáj a leghatározottabban visszautasítanunk.

A szerző állításaival ellentétben ugyanis például a melegek jogaiért küzdő, LMBTQ szervezeteknek sem az a jelszavuk, hogy „legyen mindenki meleg, mert az jó”, sőt, a hajléktalanokat segítő szervezetek sem propagálják, hogy „veszíts el az otthonodat te is!”. Ugyanígy nekünk sem az a küldetésünk, hogy fiatal nőket a szexpiacra való belépésre ösztönözzünk. Legalább annyira tudatlan és hatásvadász dolog rólunk ezt mondani, mint más, tekintélyes civil szervezetekről, akik a terepen mozognak.

Szervezetünk valóban segít a szexmunkásoknak: segítünk albérleti szerződést írni, átolvasni, hogy ne kerüljön veszélybe a lakhatásuk; segítünk, hogy olyan orvost találjanak, aki nem százezer forintot kér az egyébként jogszabály által kötelezően előírt vizsgálatért, hanem csak harmincat. Ez nagy pénz és nagy különbség, de ha nincs igazolva a vizsgálat, a rendőr beviszi őrizetbe az ügyfeleinket, nekik pedig ez a pár tízezer forintos különbség sokat számít és őrizetben sem szívesen töltik az idejüket.

Abban is segítünk, hogy ügyfeleinket ne érje hátrány egy gyermekelhelyezési pernél pusztán azért, amiből élnek. Úgy gondoljuk ugyanis – és erről már az ombudsman is kiadott egy egyetértő állásfoglalást –, hogy nem lehet elvenni valakitől a gyermekét csupán amiatt, mert szexmunkából él, hiszen ezt a tevékenységet egyébként törvény minősíti legális megélhetési formává. Sokan valószínűleg fel sem fogják, mit jelent az, hogy van egy ilyen, az alapvető jogok biztosától származó állásfoglalásunk, amit a honlapunkról bárki letölthet: gyakorlatilag azt jelenti, hogy többé egyetlen szexmunkást sem zsarolhat senki azzal, hogy elveteti a gyerekét tőle azért, amilyen munkából megélni kénytelen.

Arról, hogy mit teszünk a szexmunkásokat súlyosan sértő, vegzáló, jogellenes és értelmetlen szabálysértési eljárásokban, sok helyen olvashat a szerző – sajnos nem tette meg. Annyit azért muszáj megjegyeznünk, hogy egy jogvédő és érdekvédő szervezet dolga többek között az is, hogy tagjait jogkövetésre ösztönözze, avagy, ahogyan Karafiáth fogalmaz, hogy tanácsot adjon a „szabálysértési eljárások elkerülésére”. Valóban igyekszünk ilyen tanácsokat adni, például elmondjuk, hogy kötelező orvosi igazolással kell rendelkezni, ugyanis ennek hiányában is őrizetbe veheti a rendőr a szexmunkást. Azt is elmondjuk, hová nem lehet állni, azaz hol szabad és hol nem szabad szexmunkára felajánlkozni a jogszabály szerint, ugyanis a tiltott helyen történő felajánlkozásért is őrizet és szabálysértési szankció jár. Mi pedig nem szeretnénk, hogy az ügyfeleinkre szabálysértési büntetések garmadát szabják ki, illetve hogy elzárják őket, amikor a büntetéseket nem tudják kifizetni.

Segélyvonalunkon a nap 24 órájában fordulhatnak hozzánk tanácsért és segítségért a bajba került szexmunkások, végzünk szociális munkát, osztunk óvszert és mellé egészségügyi tanácsot adunk arról, hogyan vigyázzanak magukra. Kutatásainkkal folyamatosan követjük a hazai állapotokat, kisfilmjeinkkel és más tartalmainkkal a társadalmi kirekesztésen igyekszünk enyhíteni, mivel a szexmunkásokat és prostituáltakat sújtó stigma az egyik legnagyobb akadálya annak, hogy emberek segítséget kapjanak, ha bajba kerülnek, de annak is, hogy ki tudjanak lépni a szexpiacról.

Hosszasan lehetne részletezni, miben és hogyan igyekszünk segíteni egy rendkívül marginalizált társadalmi csoportnak – erről számos beszámolónk található a honlapunkon. Inkább két fontos gondolatot szeretnék megosztani mintegy zárszóként:

Nem gondolom, hogy azzal, hogy valaki szexuális aktust létesít egy másik emberrel pénz, vagy más ellenszolgáltatás fejében, szükségszerűen a lelkét is odaadja, hogy szükségszerűen innentől neki kevesebb lesz a lelke, értéktelenebb ember lesz, mint az, aki nem tesz ilyet. Karafiáth Orsolyával ellentétben én nem gondolom azt, hogy azok a nők, vagy – ritkább esetben – férfiak kevésbé emberek, akik pénzért szexelnek, mint azok, akik nem tesznek ilyet.

De arra aztán végképp nem vinne a lélek, hogy egy társadalmilag sérülékeny csoport jogvédőin és önvédelmi mechanizmusain gúnyolódjak.

Helyette azt javaslom az üres moralizáláshoz és olcsó borzongáshoz kedvet kapott hobbiszerzőknek, hogy mielőtt kritizálnák a munkáinkat, esetleg nézzék meg őket. Karafiáth például azt írja legutóbbi, Szexmeló gyorstalpaló című kisfilmünkről, hogy „cinikus videót forgatnak egy láthatóan (legalábbis feltételezhetően) nem szexmunkás hölggyel arról, hogyan kell jó szexmunkásnak lenni”. A filmünk arról szól, milyen körülmények közül jönnek, milyen viszonyok között dolgoznak, milyen jogsérelmeket szenvednek el a hazai szexet árulók, és hogy miként kellene módosítani a vonatkozó jogszabályokat azért, hogy az őket sújtó üldözésnek és értelmetlen erőszaknak elejét vegyük. Ezeket a jogszabály-módosítási javaslatokat a miénktől amúgy eltérő álláspontot képviselő, abolicionista Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség is aláírta, mellyel közös feljelentést is jegyzünk például a puncs.hu ellen. Mert hiába különböznek a megközelítéseink, abban mindannyian egyetértünk, hogy a szexpiacon dolgozókat, akárhogy is kerültek oda, meg kell óvni az erőszaktól.

Persze mindezzel nem kötelező Karafiáth Orsolyának tisztában lennie, elég lett volna elindítania csak a kérdéses videó lejátszását. A kisfilm első 23 másodpercében elmondja a témáról „legalábbis feltételezhetően” nemrég riportkönyvet publikáló, a hatósági visszaéléseket évek óta feldolgozó újságíró-műsorvezető Papp Réka Kinga, hogy ez a film „gyakorlati útmutató – na nem ahhoz, hogy az ember nekilásson a prostitúciónak, hanem hogy értelmes véleményt alkosson róla, és embermódra tudjon viselkedni, ha neadjisten pénzért szexelő emberek közelébe fújja a szél.

Kiemelt kép: MTI/Máthé Zoltán

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Passerbys cross a street in the city centre of Cottbus, Germany, 23 January 2018. Cottbus is becoming the scene of ugly attacks between Germans and foreigners. The rage is let out in the nice corners of Cottbus, not in the areas dominated by prefabricated buildings. Photo: Patrick Pleul/dpa-Zentralbild/ZB
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.