Nézem a Pesti Magyar Színház felhívását és boldog vagyok.
Elmesélem, mi is történt, szerintem jó mese, és én igencsak szeretem a jó meséket, főleg, ha nem rekednek meg az álmok szintjén. Márpedig most éppen erről van szó. Régóta tudom, ha elindulsz, a Világ is a segítségedre siet, és a jó dolgok képesek tömegeket megmozdítani, hogy aztán boldog, mosolygó gyerekarcokat lássunk jutalomképpen.
Szóval az egész ügy tavaly kezdődött, egy csendes, december eleji rendelésen.
amikor szinte testet ölt a gyerekek várakozása. Készülünk mi, orvosok, asszisztensnők is apró figyelmességekkel, és a beszélgetések is leginkább az ünnepi ráhangolódásról, a Mikulásról és a Jézuskáról szólnak.
Még az is előfordul néha, eléggé meg nem engedhető módon, hogy az esedékes védőoltás beadásánál is segítségül hívjuk a várva várt nagyságokat. Valahogy így:
– Figyelj csak, lehet, hogy a Mikulás vagy a Jézuska nézi ezt a szurit, és nagyon büszke lesz rád, ha ügyes vagy, szerintem érdemes jól csinálni – mondja az egyik anyuka, és én lelkesen bólogatok.
A gyerek csuda cuki, veszi a lapot, és rögtön meg is osztja a felelősséget:
– Te is igyekezhetsz akkor, doktor néni, mert téged is biztosan figyelnek, és ha nem vagy elég ügyes, te sem kapod meg az ajándékot, amit szeretnél.
Úgy teszek, mintha egyéb dolgom lenne, azért kell elfordulnom, hogy Van ilyen év közben is, nem kevés, de a december, az ünnepek környéke megsokszorozza a szívet melengető pillanatokat.
Szeretem ezt is, mint oly sok mindent a munkám során; az én szakmám a legszebb kerek e világon. A várakozás, a készülődés, és persze mindaz, amit mi, felnőttek is hozzáteszünk az ünnephez, jó érzéseket ébreszt bennem.
Szóval tavaly egy csendesebb rendelésen, ami lássuk be, decemberben elég ritka, már a feldíszített szobában azt kérdezem sokadszorra vizsgálat közben:
– És neked, drágám, mit hoz idén a Jézuska? – miközben épp a hallgatómat helyezem a gyerek mellkasára.
Csend, jóval hosszabb a szokásos gondolkodási időnél. Várok, hiszen lehet, sok mindent kért, és el akarja dönteni, mi is lenne a legfontosabb, a legvágyottabb ajándék. Rám néz. Óriásira tágul a pupillája, beleférne talán az egész vágyott világ, és azt mondja:
– Tudod, doktor néni, mi olyan szegények vagyunk, hogy karácsonyfánk sem lesz.
Azon ritka pillanatok egyike, amikor nem tudok mit mondani.
Ekkor jutott eszembe, igaz, nem először, és azóta dédelgetem a gondolatot, hogy tegyek ez ellen valamit.
Szerveztem a baráti körben gyűjtést, majd néhány hónapja egy színpadi beszélgetésen megemlítem, azt tervezem, hogy csinálnék, csináljunk karácsonyt a kerületi gyerekeknek. Van színház is, a Pesti Magyar Színház, a VII. kerületben, jut eszembe, és mire ez megfogalmazódik, egy egész csapat áll mögöttem.
Kell még persze engedély az önkormányzattól, az is megvan, a helyszín és az időpont is.
Sőt, az esemény elnevezése is: „Karácsony, receptre.”
Felkerül a színház honlapjára is a felhívás. Így fest:
Kedves Színházba Érkező Gyerekek és Felnőttek!
A Magyar Színház társulata és Gyarmati Andrea, a VII. kerület gyerekorvosa arra kér minden színházba érkezőt, hogy hozzon magával egy plüss-valamit (állatot-virágot mackót-nyulat-bogarat) és az előadás végén, a tapsrend alatt dobja föl a színpadra, ha tetszett az előadás. Mackolj! Mi összeszedjük és ahhoz, hogy eljuttathassuk a VII. kerületi gyerekeknek, Dr. Gyarmati Andrea gyerekorvos és olimpikon lesz a segítségünkre.
A színház orvosság. A legkedvesebb gyerekorvos ajánlásával.
Ugyancsak plüssjátékokat gyűjtünk a Bethesda Kórház Sürgősség Osztálya számára, ezért ha nem repült fel a színpadra a plüss, akkor karácsonyi installációnk mellett, egy átlátszó dobozban is elhelyezhető az adományra szánt játék.
Köszönet minden jó szándékért és szeretetadományért!
és mellé a másik felhívás is:
A Magyar Színház, csatlakozva az OSC (Orvosegyetem Sport Club) kezdeményezéséhez, a Bethesda Gyermekkórház javára is gyűjti a plüssjátékokat. Ezért arra kérjük a színházunkba érkezőket, hogy mindenképpen hozzanak magukkal olyan játékokat, amelyekhez gyermekük már nem ragaszkodik! Garantáltan jó helyre kerülnek majd!
Közreadjuk az OSC vízilabdásainak közleményét:
„Fontosnak tartjuk, hogy évről-évre kiálljunk fontos ügyek mellett! Idén a Bethesda Gyermekkórház Traumatológia osztályának ajánljuk fel OSC-Olympiacos Bajnokok Ligája mérkőzésünk bevételét.
A mérkőzés bevétele és a további felajánlások a sebészeti műtő eszközparkjának (laparoszkópos kézi műszerek, új laparoszkópos optika) fejlesztéséhez járulnak hozzá.
Célunk még a gyermeksebészeti-sürgősségi váró csinosítása, barátságosabbá tétele, nagy segítség az aggódó szülőknek és a várakozó gyermekeknek, hogy az ott eltöltött idő alatt elfoglalhatják magukat. Jelentkezzen, aki fel tud ajánlani televíziót, kirakóst, társasjátékot, színezőt, rajzeszközöket!
A gyermeksebészeti- traumatológiai ellátás után a gyerekek ajándékot kapnak, várjuk gyűjtőpontjainkra a kisebb játékokat, plüssöket, kisautókat, figurákat!
Gyűjtőpontjaink:
OSC- Nyéki Imre Uszoda; Pesti Magyar Színház; Viwa Vitaminvíz Iroda
Köszönjük partnereinknek a gyűjtő helyszínek felajánlását!
Amennyiben szívesen támogatnád kezdeményezésünket, de a mérkőzésre nem tudsz kilátogatni, a Bethesda Gyermekkórház traumatológiai osztály NE SÍRJ, GYÓGYULJ ALAPÍTVÁNYÁNAK számlájára is elutalhatod támogatásodat!”
Nézem a színház honlapját, és azt gondolom, milyen szerencsés is vagyok én, hogy segítőkre találtam.
Egész héten megy a gyűjtés a „Mackolj” felhívásra. Az anyag kimegy a sajtóba is, felkerül, ahová csak lehet. Érzem, egy ötlet nyomán megmozdultunk. Izgulok, készülődöm, és reménykedem, hogy sikerül, és jól sikerül az egész.
Ülök a rendelőben, és mert az élet mindig tudja a dolgát, bejön a tavalyi kisfiú is. Nincs ebben semmi csoda, gyakori vendég, különösen télvíz idején.
Szóval áll az én kis barátom a vizsgálatra várva, és azt mondja, ott leszünk, doktor néni, a színházban.
– Melyikben? – kérdezem ostoba felnőtt módjára.
– Hát a Mackósban, és nagyon várom – így a válasz.
Én is, és remélem, még sokan.
Biztatok mindenkit,
Mi ott leszünk, és jön a Jézuska is. Idén először, és utána, reményeim szerint, sok éven át.
Jó lenne, ha mindez egy nagyszerű ügy első lépése lenne. Ahogy Zalán János, a színház segítőkész igazgatója mondta: „This is the beginning of a beautiful… not friendship… of a beautiful Xmas. Vagyis, ez a kezdete… nem egy csodálatos barátságnak, ahogy a Casablanca végén hallhatjuk, hanem egy csodálatos karácsonynak.
