Könyvek között nőttem fel. A lakás hosszú és magas falfelületeit kötetek foglalták el. Eleinte nem értettem, Anyu időközönként miért szedi le őket és csinál új beosztást, mert nekem úgy is nagyon tetszett, ahogy volt. Később, amikor már olvasni is tudtam, rájöttem, olykor írók, olykor címek szerint rendezgeti őket édesanyám.
A sok színes és különböző nagyságú, formájú betűvel nyomtatott gerinc mindig örömet szerzett. Szerettem nézegetni, később olvasni a könyveinket.
Némelyek kitűntek a többi közül, mint Selye János: Életünk és a stressz című kötete. Először azt hittem,
hogy még egy könyvet is írt valaki életünkről és a kekszről, mivel annak, hogy stressz, semmi értelme nem volt számomra.
Azt mondták a szüleim egészen kicsi korom óta, hogy ha valamit nem értek, kérdezzek bátran. „Nem baj, ha valamit nem tudsz és érdeklődsz – így Apu –, az viszont igen, ha tudatlan maradsz, mert félsz kérdezni.”
emlékszem, ez valamiért, talán épp a könyv szép külseje miatt, nagyon érdekelt, tehát kikerestem a kifejezést az Idegen Szavak Szótárában. Ezt írta: „Az emberi vagy az állati szervezet védekező, egyéni válasza a külvilágból érkező, őt veszélyeztető fokozott ingerekre.”
Szuper, semmit nem értettem mindebből. Nézem tovább. “Stresszor: stresszt okozó inger.” Rendben, ettől sem lettem okosabb. És keresgélek tovább. Magyar Értelmező Kéziszótár: „Stressz vagy stress orvosi kifejezés: a szervezet vagy a pszichikum erős vagy gyakori megterhelésének hatására létrejött állapot.” Még az is mellé volt biggyesztve, nk., ami annyit tesz, nemzetközi kifejezés. No, ez már érthetőbb volt, ha nem is tökéletesen.
Boldog békeidők, amikor könyvekben kerestük kérdéseinkre a választ. Ma egy kattintás az egész, de bevallom, bár konzervatív vagyok néha,
Lássuk tehát, mit mond a net, és aztán persze azt is, kell-e, érdemes-e egyáltalán beszélgetni a gyerekekkel kapcsolatban a stresszről.
Tehát Wikipédia: „A stressz eredetileg a szervezetnek az ingerekre adott nem specifikus válaszát jelölő orvosi szakkifejezés volt. Mai értelmében azonban jelentése nagyjából »folyamatos feszültség« vagy »tartós idegesség«, mely rendszerint egy vagy több állandó negatív ingerre adott tartós válaszreakció a szervezet részéről.”
És mindjárt az alatta lévő információ: „A stressz korunk népbetegsége. Okozója a rohanó életformánk. Szervezetünk képtelen alkalmazkodni a változó körülményekhez. Az állandósult stressz bajt okoz.”
Így már egész érthető lett, legalább azon nem stresszelek, hogy érttem-e a szó jelentését.
Ne érts félre, kedves Olvasó, nem szeretném elviccelni az egészet. Mert a téma egyáltalán nem vicces, különösen nem, hogy a gyerekeinket is érinti.
Megosztom hát mindazt, amit tanultam, tapasztaltam, olvastam ezzel kapcsolatban, abban a reményben, hogy segíthet néhány nehéz helyzetben:
Beszéljünk először is arról, érheti-e stressz a magzatot, a pici babát. Mit kell tennünk azért, hogy minél jobb esélyekkel induljanak az életben.
Hiszem, hogy mindnyájan jó szülők akarunk lenni és a legjobbat akarjuk azoknak, akiket nagyon szeretünk, mégis
Az viszont jó hír, hogy a dolgok kezelésének lehetősége is a mi kezünkben van.
Nézzük először is a pici baba helyzetét az édesanyja hasában. Érheti-e olyan hatás, ami később problémát okoz? Tehetünk-e mi, leendő szülők ez ellen tudatosan bármit?
Azt mondják, a „rosszul érzem magam” többnyire testi problémákra alkalmazott kifejezés, ám ha a mondat úgy szól: „jól érzem magam”, abban nemcsak testi, hanem lelki megelégedettség és boldogság nyilvánul meg. Vagyis a boldogság és elégedettség sokkal árnyaltabb, mint valamely testi kellemetlenség megállapítása.
Vajon van ilyen a magzatnál?
Ezzel együtt kényelmetlen testhelyzetbe kerülhet a baba az édesanyja némely mozdulata vagy viselkedése következtében. Azt tudjuk, hogy a baba grimaszol, jelez. Bizonyos anyagok koncentrációjának változásából pedig arra lehet következtetni, hogy már odabent is előfordulhatnak kellemetlenségek.
A stresszhelyzet úgy áll elő, hogy a szervezetre egy inger riasztóan hat. A test a behatás pillanatában védekezési üzemmódba kapcsol, a stresszel kapcsolatban sokat emlegetett
adrenalin és a noradrenalin nevű hormonokat termel; a stresszhelyzetet izomerő fokozása útján próbálja megoldani. Növekszik az energiatermelés, felgyorsul a légzés és a pulzusszám. A következmények a felnőtteknél a következők lehetnek:
hogy csak a leglényegesebbeket említsem.
Ezek reflexek, nem tudatosak sem méhen belül, sem később. Az elszakadás, a születés egész biztosan stressz az embergyerek számára, ezért is kiáltja bele hangos oázással a világba bánatát. Mindennek persze mi nagyon örülünk, hiszen a sírás azt jelenti, él, megérkezett, és erőteljesen képes kifejezni a nemtetszését, vagyis életrevaló.
De menjünk tovább, vizsgáljuk, utóbb milyen hatása van, lehet a stressznek a gyerekre.
Sokan vélik úgy, hogy a gyerek kicsi ahhoz, hogy tudatosuljon benne a baj, de hogy nem képes megfogalmazni a stresszhelyzetet, nem jelenti azt, hogy nem éri el valaminek a negatív (vagy akár pozitív) hatása.
Vagyis, ha igaz a mondat, hogy stressz akkor lép fel, amikor az akarat és a képesség nincsenek szinkronban egymással, belátható, hogy
Van „jó” stressz és „rossz” stressz, vagyis létezik ideális feszültségi állapota a testnek, a szellemnek és a léleknek egyaránt.
A túl alacsony feszültségi állapot ugyanolyan romboló, mint a túl magas. Bonyolítja a helyzetet, hogy sokan sokfélék vagyunk, és ami nekem még mondjuk flottul megy, az számodra lehet stressz, és ez fordítva is igaz.
Tudósok önként jelentkezőket kértek arra, hogy mozdulatlanul feküdjenek egy hangszigetelt szobában. Fél óra múlva az első alany, és alig néhány órát követően az összes többi is bedobta a törülközőt, nem bírtak nyugton maradni. Vagyis
A lényeg itt is, mint oly sok esetben az, hogy figyeljünk a testünk jelzéseire, a gyerekeink jelzéseire még inkább.
A stressz valaha a túlélésünk záloga volt, és az évezredes program ma is működik. Egész lényünk villámgyorsan reagál, választ a harc és a menekülés között. Értelmünk, érzéseink, önkéntelen testbeszédünk és célirányos tetteink is részt vállalnak ebben.
Szóval mit tegyünk?
- az első az ÉRTELEM SZINTJE: gondolkodjunk, mi is lenne adott esetben a megfelelő viselkedés
- a második az ÉRZELEM szintje: szeretnénk megnyilvánulni és kifejeződni, vagyis ha racionális döntés következtében visszavonulunk, akkor érzelmileg sérülünk, divatos szóval frusztrálódunk, és az is jelentős stresszforrás
- a következő a TESTI SZINT: emelkedik a vérnyomás, tompa nyomás a gyomorban, pirulás, verejtékezés kísérheti a döntés előtti helyzetet
- a VISELKEDÉS SZINTJÉN: a döntéstől függően az „üssre” vagy a “fussra” mozgósítjuk az energiáinkat.
Ahány ember, annyi reakció és annyi értelmezés.
Nem minőségek ezek, hiszen hogy mikor és mi a megfelelő úgy általában, nem tudni, hiszen hol ez, hol az a célravezető, hol ez, hol az jelent kisebb, kevesebb stresszt.
És most elég fontos rész következik.
A stressz természetes, létfontosságú és teljesen ártalmatlan, ha a mozgósított energia levezetődik valahol.
a rendszeres mozgás, akkor is, ha nem te leszel „a jók között a legjobb”. Viszont, ha mozdulsz, és mindezt rendszeresen teszed, te leszel a legnyugodtabb azok közül, akiknél felmegy a pumpa.
Na, legyen mára ennyi és a jövő héten beszéljünk a gyerekekről.
Addig is stresszelhetek, vajon jó lesz-e így ez a dolgozat?
