Ez a nyomás azóta is csak nő. Néhány hete a Momentum küldöttgyűlése nagy többséggel fogadott el határozatot arról, hogy az országgyűlési választásokon minden választókerületben saját jelöltet indítunk, saját listánk és saját miniszterelnök-jelöltünk lesz. Tehát a mai politikai szóhasználattal élve: nem veszünk részt az összefogásban.
Nagy-Bandó András 24.hu-n megjelent cikke, amelyben a francba küldi a Momentumot, ezeknek a nyomásgyakorló hangoknak a sorába illeszkedik. Nagy-Bandó teljesen érthetően tele van indulattal; a magyar közélet egyre inkább indulatokkal teli. A Fidesz „forró őszről” beszél, a baloldal „utolsó szabad választásokról”.
A demokrácia egyik legszebb része, hogy a különböző nézetű pártok összefoghatnak egymással egy közös cél érdekében. De sajnos ebben az esetben az összefogás nem tudná elérni azt a célt ami miatt létrehoznák. És ez bosszantó.
A baloldali blokk technikailag nem lesz elég a kormányváltáshoz, csak akkor ha a Jobbikkal összeáll. A baloldali összefogásban gondolkodó pártok tehát kormányváltásra nem készülhetnek, viszont elég kényelmesen juthatnak a parlamentbe. Négy éve láttunk már erre példát. Mi egy másik, nehezebb úton indultunk el.
Nagy Bandó szerint több kell az ifjonti temperamentumból, a túlbuzgó energiából, és a világmegváltó szándékból. Ez akármennyire is kritika akart lenni, teljes mértékben egyetértünk. Színrelépésünk után alig pár hét leforgása alatt összegyűjtöttünk több százezer aláírást, amivel megállítottuk a kormány olimpiai ámokfutását. Májusban tömeges tüntetését hoztuk össze, több mint tízezer embert vittünk az utcára. Pár hónap leforgása alatt országos szervezetet állítottunk fel, több mint száz alapszervezettel. Aktivistáink azóta a Cselekvés Köreiben a legkisebb településeken is olyan problémákat oldanak meg, amiben az állam magára hagyta az embereket. Ingyenes nyelvórákat tartunk Zuglóban, tanszereket gyűjtünk a rászorulóknak Veresegyházán és nyolc másik településen. Játszótereket takarítottunk a nyolcadik kerületben és Győrben, és a nagyja még csak most jön.
Igaz, játszóteret takarítani és kormányt váltani más dolog, de ugyanaz a kifogyhatatlan ifjonti temperamentum, túlbuzgó energia kell hozzá. Ez a temperamentum diktálja nekünk, hogy ne álljunk be egy kudarcra ítélt összefogásba, helyette inkább hozzuk létre azt a biztos, bal- és jobb megosztottságot meghaladó erőt, ami stabilan megállhat a lábán, beindíthatja végre Magyarországot.
Nagy Bandó felrója nekünk, hogy mi valójában csak parlamenti székekre játszunk, megélhetési politikusok lennénk; miközben jól látja, hogy mi többet kockáztatunk. Az összefogással meglenne a biztos parlamentbe jutás, a kormányváltás nem.
Bár az összefogás részeként biztosíthatnánk parlamenti székeinket, mi azt mondjuk: ha a magyarok nem kérnek a Momentum ajánlatából, akkor bizony nem leszünk ott az Országgyűlésben. Ha nem vágynak a jobb-bal megosztottságot meghaladó, az ország előtt álló kihívásokra jó megoldásokat kereső politikára, akkor bizony nem leszünk ott az Országgyűlésben.
A kormányváltás lehetőség egy erősebb, sikeresebb, igazságosabb Magyarország felépítésére. A Momentumban ezért, és nem egy ellenzéki kártyavár felépítéséért dolgozunk. Pontosan tudjuk, hogy 2014-ben az összefogás Orbán Viktor második kétharmadához vezetett és még a kaotikus budapesti főpolgármester-választást is nagy különbséggel vesztette el, gyakorlatilag hazai pályán az ellenzék.
A választási sikerhez három, az összefogásnál sokkal fontosabb dolog kell:
- Egy történet,
- Egy program,
- Egy szervezet.
Az első: egy történet
Orbán Viktornak határozott elképzelése van arról, hogy mi Magyarország, és hogy merre halad a világ. Az ő története egy rémmese, benne Soros Györggyel és a magyarok vesztét kívánó háttérhatalommal meg Brüsszellel. Orbán Viktor kettéosztja és egymással szembefordítja a magyarokat.
Meg kell érteni: a „vágyott” összefogásnak soha nem lesz közös története, soha nem tud majd 5-6 különböző párt olyan közös víziót alkotni, ami Soprontól Vásárosnaményig lázba hozza a teljes politikai elitben csalódott szavazókat.
Mi ezzel szemben egy pozitív történetet mondunk el egy európai Magyarországról, egy nyitott, versenyezni tudó, önmagát megvédeni képes nemzetről. Akkor lesz esély leváltani a kormányt, ha a magyarok értik: van remény arra, hogy lehet másmilyen is Magyarország. Lehet olyan hely a hazánk, ahol nem hagyjuk cserben a szegényeket, mindenkit a saját teljesítménye alapján értékelünk, és ahol mindannyian együtt dolgozunk a közösségért.
A második: egy program
Ahhoz, hogy a Momentum története kézzelfoghatóvá váljék, le kell tennünk egy bátor és előremutató, ugyanakkor megvalósítható programot az asztalra. Ez a program arról fog szólni, hogy hogyan lehet Magyarország sokkal jobb hely mindenki számára. Olyan hely, ahol az állam ösztönzi a teljesítményt, de segítő kezet nyújt mindenkinek, akinek szüksége van rá. Olyan hely, ahol az egészségügy és az oktatás kerül a fókuszba a stadionépítés és a sorosozás helyett.
Mitől lesz jó a magyar oktatás? Hogyan érhetjük el, hogy ne féljenek az emberek a magyar kórházaktól? Milyen egy igazságos adórendszer? Október 15-én megjelenő programunkban arról fogunk beszélni, hogyan találhatunk az ország előtt álló kihívásokra jó megoldásokat, hogyan hasznosíthatjuk a 21. századi innovációt, mit tanulhatunk helyi kezdeményezésekből, és mit más országoktól – hogy utána majd más országok is tanulhassanak tőlünk.
A harmadik: egy szervezet
Egy aktív országos hálózat, amely az ország minden pontján jelen van és képes mozgósítani az embereket. Az ellenzéki pártok 2010 óta folyamatosan a saját országos hálózatuk kiépítéséről beszélnek, ugyanakkor valójában maguk sem veszik komolyan, hogy ez egyáltalán lehetséges. A Momentum viszont az olimpiáról szóló népszavazási aláírásgyűjtéssel bizonyította, hogy képes megszervezni bonyolult kampányokat. Azóta pedig folyamatosan növekszik a közösségünk, fokozatosan egyre kisebb településekre jutunk el, és a Cselekvés Köreivel mozgósítjuk a tenni akaró magyarokat, akik úgy érzik, cserben hagyta őket a politika.
Ahhoz, hogy esélyünk legyen leváltani a jelenlegi rendszert, nem alkukra van szükség, hanem új energiára, egy olyan új politikai generációra, amely közös problémáinkra keres közös megoldásokat. A Momentum nem más pártokkal keresi a tartalom nélküli parlamentbejutás lehetőségét, hanem az embereknek tesz egy ajánlatot – ha úgy tetszik, mi a szavazókkal fogunk össze. Amolyan „világmegváltó szándékkal, túlbuzgó energiával, meg ifjonti temperamentummal”.
Prinz Dániel
A szerző közgazdász, PhD-hallgató, a Momentum szakpolitikai stábjának tagja
