Tehát akkor egyszer és mindenkorra legyen világos: az egyes projektekre, építkezésekre, eseményekre,
Ez az, nem pedig magyar zászlónak öltözni minden farsangon. Egyszerűen az történt, hogy valaki elnevezte ezt demagógiának, aztán úgy maradtunk. Éppen úgy, ahogy a halottakról jót vagy semmit fordulatot kitalálta egy gyerekgyilkos, úgy öltöztették az állami költésekről szóló vitákat a demagógia maskarájába. Ezzel lehet ugyanis elérni, hogy az érdemi beszélgetés el se kezdődjön, érvek ne jelenhessenek meg, hiszen már a disputa létezésének értelmét is megkérdőjelezi a demagógiázás.
Éppen azért vannak a pártok, hogy megjelenítsék a társadalom különböző rétegeinek, osztályainak (figyelem, szándékos marxista szóhasználat) értékválasztásait, érdekeit, igen: igazságát.
Márpedig ebben az országban ma az egyenlőségpárti oldalnak azt kell elmondania, hogy mit művel az Orbán-rendszer az alapvető közszolgáltatásokkal, hogyan lehetetlenül el az alacsony jövedelműek, a szegények számára a hozzáférés az alapvető ellátórendszerekhez.
Tehát: a gazdagok sokkal jobb ellátást kapnak, miközben a kormány szándéka nem irányul arra, hogy javítsa a hozzáférést azok számára, akiknek nehezebb. Jellemző, hogy Orbánék az oktatási rendszerben mind nehezítik a diplomássá válást a kulturális, anyagi tőkétől megfosztottak számára, szakmát akarnak nekik adni, miközben gyermekeik a legjobb magyar, külföldi egyetemeken tanulnak.
Fölteszem, mert könnyebb munkával, magasabb jövedelemre, jobb életszínvonalra tehetnek szert. Ezt a lehetőséget viszont eltagadják azoktól, akiknek álma, hogy gyermekük jobban éljen, mint ők. Felfoghatatlan, hogy miként mernek Bayer Zsoltok hullarablózni a nyitott mellkassal szállított gyerek ügyében, miközben Lázár János volt az 2007-ben, aki a kormány egészségügyi reformjának áldozataként emlékezett meg egy tragikus esetről.
Felfoghatatlan, hogy simán megvédik a vizes vb-re költött összeget, miközben abból kettőt-hármat is meg lehetett volna rendezni, csak éppen akkor kevesebb jutott volna úgynevezett kormányközeli vállalkozóknak.
Felfoghatatlan, hogy rendben találják egy ország széthordását, a rogánizmust, miközben az Eurostat adatai szerint az Európai Unió tíz legnyomorultabb térsége között három magyar régió van, és a mezőny végén – a Franciaországhoz tartozó Mayotte szigetén kívül – csak bolgár és román régiók gyülekeznek.
És ha van politika, mely képes a társadalmi igazságosság üzenetét elvinni magyarok millióinak, annak arról kell szólni, milyen erőforrásokat tolnának az oktatásba, az egészségügybe, és miként szüntetnék meg a Mészáros Lőrincek világát. Hogy nem lehetetlen újragondolni a társadalmi ügyeket, nemzedékeknek megüzenni, hogy a politika szólhat azokról, akik nehéz helyzetben vannak, azaz az igazságról, azt mutatja az elit által sokáig lenézett, megvetett Jeremy Corbyn sikere Nagy-Britanniában. A Glastonbruy-fesztiválon tízezrek énekelték, hogy Oh, Jeremy Corbyn! Ennek annyi a titka, hogy az igazságtalanság ellen lázadó, a felháborodás képességét megőrző emberek elhiszik valakinek, hogy célja a világ megváltoztatása. Igen, felfordítása.
Amihez újat, meglehet, korábban elképzelhetetlent kell gondolni. A rendszerváltás idején, vagy a kétezres években tanult reflexekkel neki lehet menni minden napnak, csak nem érdemes.
Mielőtt néhány sebes kezű dolgozatot kezdene írni arról, hogy magyarságát vitatom azoknak, akik nem izomból lélegeztetőgépeznek, ezzel kizárva őket a nemzetből, csöndesen közlöm: eszemben sincs, csak tanulok Orbán Viktortól, akiről tőlük tudom, hogy Európa erős embere, csodálatos, karizmatikus vezér és így tovább.
Mert szerinte, ugye, a haza nem lehet ellenzékben. Hát akkor fogadjuk el mondását, miként azt is, hogy ezzel nem kívánta kizárni a nemzetből azokat, akik akkor kormányra kerültek. Így tehát én sem zárom ki azokat, akik nem lélegeztetőgépeznek izomból, épp csak megfürdök kicsit az orbánizmusban.
És ennek a pancsolásnak az eredménye, hogy nem kívánom egyetlen magyar gyereknek sem, hogy valaha is a Mészáros Lőrinc Szabadegyetem legyen az egyetlen továbbtanulási lehetőség számára.
Hogy ez demagógia?
Nem mindegy? Bárminek nevezzék is el, akkor is azt gondolom, hogy az Magyarország-párti, igazságpárti, egyenlőségpárti álláspont, hogy inkább minden sarkon, de ha kell, minden házban, minden emeleten, minden szobában legyen CT, minthogy Mészáros Lőrincre költsön ez az ország egyetlen fillért is.
Méghozzá azért nem engedi, mert erős és büszke ország.
