Gerlóczy: A tiszabői sportcsarnok rendeltetésszerű felhasználásáról

Tiszabő településen sportcsarnok épül. Láttam a tévében. Gondolataim vannak. Magyarország legszegényebb településén épül ez a sportcsarnok, most nem sorolom, mi nincs, demagóg lenne, áram, víz, ilyesmi. Ezek mondjuk nincsenek, de áram abban az időben sem volt, amikor a Colosseum épült, szóval erről ennyit. Rendeltetésszerű felhasználás viszont bizonyára lesz. A szegény ember sokkal kreatívabb, mint azok, akik bármikor segítséget tudnak kérni, pénzzel is, pénz nélkül is minden megoldható, pénzzel szépen, úgy ahogy szokás, ahogy illik, pénz nélkül meg érdekesen, úgy, ahogy lehet. Na mármost, amikor ennek a sportcsarnoknak a sorsáról gondolkodik az ember, mindjárt eszébe jut, hogy ebben a sportcsarnokban lehetőség nyílik majd a sportolásra.

A sportcsarnokot, gondolom, felszerelik fűtőtestekkel, így a falu lakosai, különösen télen, bizonyára szívesen látogatják majd a létesítményt, mert a picsájuk – elnézést a kifejezésért, de a szegény embernek picsája van, tőle halottam, a gazdag meg nem fázik, láttam a tévébe – befagy.

Amennyiben a tiszabőiek megjelennek a sportcsarnokban, ott sportolniuk kell, ebben szerintem nincs vita gazdag és szegény ember között, hinni a templomban, sportolni a sportcsarnokban kell. Csakhogy, és hangsúlyozom, hogy csakhogy: a szegény ember, különösen télen, nem igazán szeret sportolni. Tőle hallottam. Egyfelől azért, mert az ilyesmire, mármint a sportolásra, többnyire jókedvében szánja rá magát az ember, másfelől meg a sportolás, legyen bármily kellemes és felszabadító, játékos vagy versenyszerű, lássuk be, fárasztó. Ez egy tény, és ezt talán a gazdag is megérti, mert vele is előfordult már, hogy elfáradt, a sportolás fárasztó, és amibe az ember kifárad, attól meg is éhezik.

Na, és itt álljunk meg egy pillanatra. Az ország legszegényebb településén feleslegesen megéhezni nem túl okos dolog.

Hazamegy a gyerek, és azt mondja, éhes vagyok. Miért, kérdi az anyja, csak nem sportolni voltál megint, hogy a tiszántúli kurva isten baszná beléd a lovat, te, fattyú.

Elverni sem jó ötlet, mert akkor meg a szülő éhezik meg, és akkor ott áll az egész család fáradtan, éhesen.

Ki fog akkor ezek után a sportcsarnokba járni? Ez itt a kérdés. Hogyan legyen akkor ez a sportcsarnok sportcsarnok? Ezen gondolkodtam, és mert voltam már szegény – gazdag viszont, tehát olyan, aki sportcsarnokot épít, még sohasem – tudtam, hogy kell lennie megoldásnak, megszereljük valahogy, kitalálunk valamit, nem kell mindjárt bepánikolni, mint a gazdagok a krachtól, van megoldás. Mégpedig a sakk.

Sakkozzanak a tiszabőiek a sportcsarnokban, méghozzá sakkozzanak szarul!

Köztudott, láttam a tévébe, hogy az agy a szervezetünk legenergiaigényesebb szerve, a testünk tömegének csupán 2 százalékát adja, de működése a felvett energia 25 százalékát emészti fel, tehát rosszul kell sakkozni, nem szabad a jó sakkozással sok energiát elhasználni feleslegesen, mert annak megint éhség és verés lesz a vége. Be kell fűteni azt a kurva sportcsarnokot és tessék, lehet sakkozni, tessék, lehet menni sportolni, együtt lenni, élvezni az életet.