Mindenkit meglepett, hogy Donald Trump nyerte meg az amerikai elnökválasztást. Őt magát is. Tisztán látszik a videókon a döbbenet az arcán, ahogyan egyre nyilvánvalóbb, hogy bejött a kampányretorikája és a középosztálybeli, sértett fehérek mind megszavazták.
Az egész világ, leszámítva Oroszországot, azonnal megkongatta a vészharangokat. A liberális értelmiség kontinensektől függetlenül új atomfenyegetettséget vizionál, Európa jelentős része pedig már temeti a Baltikumot és Ukrajnát.
Még a tőzsde is óriásit bukott arra a hírre, hogy Donald Trump lesz az Egyesült Államok új elnöke.
Nem szeretném elismételni, hogy mire alapozta a kampányát Trump. Ezzel nagyjából minden olvasó tisztában van. Xenofóbia, az enviromentalizmus elutasítása, militáns fellépés a bevándorlókkal és az amerikai külpolitika drasztikus militarizálása – csak pár hívószó a sok közül.
– mondta Donald Trump a nőkről, akikkel szerinte mindent megtehet az ember, ha gazdag és híres. Ezt, a videón kiszivárogtatott mondatát pedig nem cáfolta soha és sehol.
Mielőtt mindenki atombunker ásásába kezdene, szeretném felhívni a figyelmet, hogy más dolog egy kampány, és más dolog a realitás talaján, egy döglődő gazdasági rendszerben kell érvényesítenie nemcsak a szavazóinak, hanem az Egyesült Államok lakóinak az életét.
Mielőtt bárki pánikolni kezdene Trump győzelme miatt, emlékeztetném, hogy az amerikai hatalomgyakorlás azért nem egy kézben összpontosul, működnek a fékek és az ellensúlyok.
Aminek most a tanúi leszünk az egy nagyszájú, odamondogatós white american, hihetetlen gyorsaságú deradikalizálódásának a története, ami abban a pillanatban fog kezdődni, amikor tényleg kormányoznia kell az országát.
