A magyar társadalom mostanság talán jobban ki van hegyezve a milliárdosokra, mint eddig valaha. Kis túlzással nem telik el úgy nap, hogy a kormányzat és a holdudvara ne tenne említést valamilyen háttérben működő erőről, érdekszervezetről, titkos csoportosulásról vagy
Lehet szó menekültválságról, a magyar vezetést ért kritikákról, az adóforintok saját zsebbe szivattyúzásáról, a válaszok minden esetben kétszavasak:
- Gazdasági érdekcsoportok
- Háttérhatalmi törekvések
- Külföldi nagytőkések
A fejekben egy rendkívül masszív kép él a sok pénzzel és hatalommal rendelkező emberekről. Eszerint ők azok, akik nem elégszenek meg azzal, hogy irányíthatják a hétköznapi, egyszerű melósok életét, emellett még ráadásul kapzsik is, spekulálnak, ügyeskednek, kisemmiznek, csak azért, hogy nekik még több legyen.
A magyarság folytonos külső, és egyáltalán bármilyen kontrollal szembeni ellenállása persze érthető. A szerencsétlen történelmünkre visszatekintve inkább az lenne meglepetés, ha a társadalom nagy része nem lenne fogékony az ellenünk állandóan harcot vívó, a nemzetet hátráltatni akaró, eredendően gonosz erőkről szóló összeesküvés-elméletek iránt.
Rejtőzködő milliárdosok
A Fidesz megérezve, hogy a külső ellenségkép remek muníciót jelenthet a rendre érkező kritikák elkenésére, teljesen beleállt a milliárdos témába. A kormányközeli médiumok rendszerint ellenzéki pénzembereket leleplezni kívánó anyagai szinte egy sémára épülve, sorozatgyártásban érkeztek.
Az összes ilyen tartalom közül kiemelkedett a TV2 híradójának Rejtőzködő milliárdosok című sorozata, ahol szisztematikusan minden kormánnyal szemben kritikát megfogalmazó sajtótermék tulajdonosának nekimentek. Az összes riport közül talán az Index-vezér, Spéder Zoltánról készült lett a legerősebb. Abban az anyagban olyan dolgok hangzottak el, mint például, hogy
Nincsen neki semmi az életében, csak a pénz.
A TV2 bevetése azért is számít fontos lépésnek, mert a Fidesz érdekeltségébe tartozó tévé hírműsora az ország egyik legnézettebb híradója. A Tények propaganda célra való felhasználásával egyébként egyszer már sikerült földbe állni a Juhász Péterről szóló anyag kapcsán, így nem kis kockázatot jelentett egy újabb politikai, közéleti téma elővétele.
A milliárdosok tehát soha nem látott dózisban szivárognak be az életünkbe, ám arról már kevesebb információnk van, hogyan gyarapszik a politikai elit szűk ismeretségi körének vagyona, vagy hogy strómanokon keresztül mennyivel nőnek a miniszterelnök, saját bevallása szerint nem is létező javai.
A milliárdosok itt vannak, befolyásolnak, spekulálnak, dolgoznak, hogy keresztbe tehessenek a magyar kormánynak és ezáltal a magyar embereknek. A Fideszben szinte már nincs is olyan politikus, aki ne beszélt volna a fent leírtak kapcsán a magyar származású amerikai üzletemberről, Soros Györgyről.
Soros Schwartz Györgyként egy magyar zsidó családban született Budapesten 1930-ban, 13 éves korában egy minisztériumi tisztviselő rejtegette, így sikerült túlélnie a holokausztot. Soros ezután 1947-ben kivándorolt az Egyesült Királyságba, ahol 1956-ig élt, időközben diplomát szerzett a London School of Economicson. Soros következő állomása az Egyesült Államok lett, ahol beverekedte magát a világ
A Fidesz legtöbbször azzal szokta támadni a milliárdost, hogy érdekeltségeket vásárolva próbál befolyást szerezni szerte a világban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Soros tevékenysége egyébként tényleg erről szól, alapítványokon keresztül rengeteg szervezetet támogat, vannak köztük oktatási, politikai és egyéb karitatív szervezetek is. Többek között a Soros Foundation pénzén tanult Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor is, de több fideszes politikus is kapott ösztöndíjat az üzletember alapítványaitól.
Arról lehet persze vitatkozni, hogy a Soros-alapítványok milyen módon avatkoznak bele (ha egyáltalán beleavatkoznak) egy adott ország belügyeibe, ám egy dolog biztos: Soros György szándékosan, személyes bosszútól vezérelve nem hallgattatott el médiumot.
Lebuziztál?
Nem úgy Peter Thiel, aki a hetekben teljesítette be a közel egy évtizede tervezgetett bosszúját. Történt ugyanis, hogy a PayPal fizetési rendszer egyik alapítója, aki a Facebook egyik első nagyobb befektetője is volt, megsértődött a Gawker pletykablogra, mert egy 2007-es bejegyzésükben
Innen, egy kocsmai szintű konfliktusból indult tehát a Thiel-Gawker háború, amelynek a végén bár nem szűnt meg a médiacég, a végső csatát mégis az internetmilliárdos nyerte.
Nem nagyon ütötte át anno a magyar közbeszéd ingerküszöbét a hír, miszerint Terry Bollea, ismertebb nevén, Hulk Hogan beperelte a már említett Gawkert, mert egy videót közöltek róla, amin szexel egy barátja feleségével. Az ügy odáig fajult, hogy bíróságra mentek a felek, ez pedig azért is volt meglepő, mert Amerikában híresen szélesek a szólásszabadság határai, pláne egy közszereplő, valóságshow-pankrátor sztár esetében, aki nem egyszer abból csinált pénzt, hogy a testét mutogatta és arról mesélt, hogyan szexelt nőkkel.
A bíróság elsőfokon végül Hogannek adott igazat, így a Gawkernek már előre le kellett tennie a per költségét, valamint a kártérítés összegét, azaz összesen mintegy 115 millió dollárt. A cég összes vagyona 100 millió dollár körül mozgott, így a Gawker kénytelen volt csődvédelmi eljárást kérni maga ellen a New York-i bíróságon.
A több népszerű blogból álló médiabirodalom egy kevés orosz tőkeinjekcióval még életben tudott maradni, ám végül elvesztették a teljes függetlenségüket, mikor megvásárolta őket az Univision nevű médiavállalat. A Gawker blogok egy része tehát megmarad, ám a Gawker.com nevű főblog egészen biztosan nem működik tovább, és ami ennél sokkal, de sokkal fontosabb, maga a Gawker szellemisége sem éli túl.
Mi köze van ennek Peter Thielhez?
Thiel, mivel korábban maga is dolgozott a Gawker közelében, a szilícium-völgyi pletykákkal foglalkozó Valleywag blognál, tudta, hogy a blogbirodalom beleállós, sokszor pletykákra alapuló szellemisége miatt előbb vagy utóbb komoly perekbe fognak beleszaladni, ekkor pedig lehetőség nyílik majd a várva várt bosszúra. A milliárdos beismerte, hogy mind anyagilag, mind szellemileg végig ő maga állt Hulk Hogan pere mögött, sőt, mint kiderült, Thiel egyszerre több vasat is tartott a tűzben, így ha a Hogan-per nem hozta volna el a várt győzelmet, akkor jöttek volna az újabb és újabb ügyek, amelyek mögött szintén ő állt volna. Persze erre lehet azt mondani, hogy
A baj ezzel csak az, hogy Thiel tisztában volt vele, hogy van annyi pénze, befolyása és erőforrása, hogy tönkre tudjon tenni egy nem is olyan kicsi médiabirodalmat. A történet legijesztőbb része, hogy Thielt végig a személyes bosszú hajtotta és hajlandó volt rengeteg pénzt és energiát beleölni abba, hogy kielégítse a bosszúvágyát.
Talán nem túl jó jel a jövőre nézve, hogy megszállott milliárdosok mindenáron képesek végigvinni az akaratukat és el tudnak hallgattatni médiatermékeket, ez még akkor is aggasztó, ha jelenleg “csak” egy pletykalapról van szó. Érdemes belegondolni, hogy
A bosszúálló milliárdos elmondta, hogy a Gawker elhallgattatásával csak szívességet tett a társadalomnak, az oldalt ugyanis rendkívül károsnak találta. Azokra a vádakra, miszerint csak saját bosszúvágya vezérelte, azt válaszolta, hogy nemcsak neki, hanem rengeteg ismerősének is fájdalmat okozott a Gawker, ezért tartotta kötelességének, hogy tegyen valamit a vállalat ellen.
