A heteró ember dühe lebuzizás után, ha kitör, pusztító!

Az igazi heterónak ami a szívén, az a száján. És ami a szívén-száján, az a Fb-oldalán is, mert mit ér magunkban lebuzizott heterónak lenni, tudja meg a világ, mit gondolunk mi erről, ne maradjanak kérdőjelek senkiben sem.

Erősen el kell határolódni a lebuzizóktól, erősíteni kell a heteró identitásunkat, és ehhez nem elegek a simogató szavak, ehhez erős, karakteres, kemény mondatok kellenek, hogy a hülyének is világos legyen, hogy a lebuzizott heteró hol áll.

Kocsis Máté egyrészt ugye egy lebuzizott heteró, egy identitásában mélyen megsebzett férfi, egy felbőszült állampolgár, aki semmiképp nem szeretné, ha bárki a földkerekségen elbizonytalanodva orientációjával kapcsolatban. Vulkánként tört ki belőle az indulat, a harag, a revánsvágy, gejzírként ömlöttek ki belőle a szavak. A gejzír pedig nem válogat, sodor magával mindent, a józan észt is.

Másrészt Kocsis Máté a Fidesz kommunikációs igazgatója, a szavak mestere és őre, a jól, frappánsan megfogalmazott kormányzati mondanivaló gazdája, aki minden bizonnyal ismeri foglalkozásának csínjait-bínjait, tehát pontosan tudja, hogy a kimondott, leírt szó bizony kimondott, leírt szó marad, és ahogy amúgy a jól begyakorolt demagóg szövegek, megtapadnak az agyban.

Mint szakember kapiskálhatja, hogy a stílus maga az ember, azok vagyunk, amit sugárzunk magunkról, ami kijön/kiszalad/kibukik belőlünk. Fogalmazhatunk hivatalos kommunikációs szituációkban bármily simán, ügyesen megformáltan, ha a megszerkesztett mondanivaló szövete felszakad, kikukucskál a való ember. Jelen esetben Kocsis azóta eltávolított posztja gyönyörű és pontos tükre annak, ki is a beszélő. Aki ungár klárolyozik, Klára bácsizik, mindezt szmájlival szórja meg, mutatva, hogy ez pompás humor, nevessünk együtt szegény szerencsétlen embertársunkon, aki talán nem is embertársunk, hiszen csak egy buzi.

Kocsis retteg, ezért e mélyről jövő, gyomra legaljáról, zsigereiből felböffenő szösszenet. Nagyon fél, mert meglátása szerint innentől bármikor le lehet buzizni egy rendes, törvénytisztelő heterót. És ha ezt meg lehet tenni, gondolnánk tovább, jaj, akkor mi lesz?

Szerencsére a kommunikációs guru az apokaliptikus látomásainak nem engedett szabad teret, de abból, ahogy a Pride-ról nyilatkozott, miszerint a melegfelvonulás a homofóbia ünnepe, lehet valamit sejteni gyönyörű gondolatairól. Nehéz lehet feldolgozni a másodfokú bírósági ítéletet, de a vulgáris, alpári stílust semmi nem mentheti.

Kocsisnak persze nem ez az első kirohanása, mondhatni megszoktuk finom modorát. A nagy kérdés az, kivel/kikkel kacsint ilyenkor össze, mit vár ezektől a nyíltan melegellenes szólamoktól? Együttérzést? Közös platformot? Ő a táboruk szócsöve, aki bátran kimondja, amit a többiek nem mernek? Ő a többség szava, akivel titokban egyetértenek? Ezt kell hogy gondolja, különben közéleti személyiségként nem merne mocskolódni, nem merne ilyen undort keltően nyíltan megsérteni egy embercsoportot.

Csak abban bízom, hogy az ilyen megnyilatkozások egyre többeknél verik ki a biztosítékot, főleg, hogy a legutóbbi Pride kapcsán készült Google-felmérés szerint toleránsabb ország lettünk, a melegek társadalmi elfogadottsága nőtt.

Kocsis Máté kacsint, de szerencsére egyre kevesebben kacsintanak vissza.