Kedves művészbarátom 2015 novemberében kapott egy levelet arról, hogy van egy ötéves tartozása, amit sürgősen be kellene fizetnie. Nem kis összegről – nagyjából félmillió forintról volt szó – évenkénti bontásban ez olyan kilencvenezer forintot jelent. A papíron az állt, hogy a hetedik kerületben épp öt éve létezik ez az adófajta, amit most számon kérnek rajta, a neve építményadó. Ám amikor bevezették, nem küldtek róla értesítést (azóta sem), de még a kerületi újságban sem jelent meg róla egy árva sor sem. (Bár persze a törvény nem ismerete nem mentesít semmi alól.)
Barátomnak, nevezzük S.-nek van egy 47 négyzetméteres üzlethelyisége a kerületben, ami két helyiségből áll két helyrajzi számmal, de az üzlet egyben tesz ki egyetlen boltot. S. állandó bevétele ebből származik, ötvenezer forintért adja ki az üzletet, teljesen legálisan, számlákkal igazolhatóan. Ebből fedezi a lakhatási költségeit.
Ahogy kézhez kaptam a bírságot, másnap egyből bementem az önkormányzathoz – meséli S. – hogy mondják már meg, mi ez, és hogy miért felejtettek el öt éven át szólni nekem. A válasz az volt, hogy azért, mert nem vagyok regisztrálva, azaz nem vagyok benne a nyilvántartásukban. Ez azért érthetetlen, mert a két helyiség közül az egyiket magánszemélytől, a másikat az önkormányzattól vettem, tehát tudniuk kellett róla, kire száll az ingatlan. Az adás-vételkor végigcsináltuk az egész szokásos procedúrát az ÁNTSZ-től kezdve a tűzoltóságon át az önkormányzatig – őket amúgy is bajosan lehetett volna kifelejteni, hiszen minden rajtuk keresztül ment. Tudniuk kellett arról, hogy létezem, hiszen tőlük kértem a működési engedélyt, automatikusan be kellett kerülnöm a rendszerbe. Mindent megcsináltam, amit kértek, hiszen csak így tudtam üzletet nyitni. Azt is bejelentettem, hogy az ingatlanban üzemel egy bolt. Ezek szerint ez nem ugyanaz, mint a regisztráció. De azt külön sosem kérték.
S. nem tudta befizetni a kért összeget, ezért kedvezményért folyamodott. Beadta a kérvényt az adópapírjaival együtt, és várt. Több hónapon át. És akkor kapta kézbe a szürreális iratot, az építményadó fizetésének könnyítésére vonatkozó kérelem elutasítása címén. Hozzábiggyesztve a végén persze, hogy élhet fellebbezéssel, aminek illetéke a fellebbezésben vitatott összeg minden megkezdett tízezer forintja után négyszáz forint, de legalább ötezer és maximum ötszázezer forint.
Tehát esélyem nincs fellebbezni – mondja erre S. – hiszen még be kellene fizetnem egy tekintélyes összeget úgy, hogy a nyerési esélyem nagyjából nulla.
Az iratban a következők álltak: Nevezett S. előadta, hogy egyedül él, az egyetlen biztos bevétele az üzlethelyiségének kiadásából származó ötvenezer forint. A szülei segítik ki, amúgy alkalmi munkákból él.
Nekem hosszú évek óta egyetlen produkcióval sincs szerződésem, ahol dolgozom – mondja S. – Elég kínos, hogy közel negyven évesen a szüleim támogatnak, de vagyunk így páran ebben az országban.
És ezzel nem állít valótlant, gyakorlatilag a legtöbb fiatal vagy középgenerációs alkotó napról napra él, így, úgy, ahogy tudnak, számlagondokkal, napi megélhetési problémákkal.
A kérvényemben leírtam a kiadásaimat a lakással kapcsolatban, ezt nyugtázták is, ám el nem fogadták, hiszen a biztosítási összegről (havi 3500 amúgy) nem csatolt bizonylatot
– folytatja S. És erre jött a válasz. Van tulajdona, az életvitelszerűen lakott lakás 50 négyzetméteres másfél szobás – állt a továbbiakban. S. nem tudja, ezt honnan veszik, a lakása nincs ötven négyzetméter. Nagyobb értékű ingósággal nem rendelkezik, autója nincs, folytatódott a felsorolás – ez igaz. Az üzletet az apjától kapta, ’szülői takarékbetét ajándék’ címen érkezett a pénz az adózó számlájára, állt még ott, mellette volt a szerződés, hogy a boltot S. ebből az összegből vette.
„Az adózónál környezettanulmányt nem tudtunk felvenni, mivel az adózó értesítésünkre nem válaszolt.” – folytatódott a levél.
Ez döbbenet – mondja S. – Se telefon, se levél, se email nem jött, nem történt semmi.
De az igazi abszurd itt kezdődik. „Az interneten fellehető adatok a teljesség igénye nélkül…” Ma Magyarországon tényleg eljutottunk oda, hogy egy jogi történethez az adóhatóság a Google-t hívja segítségül? Ráadásul egy underground művész esetében? Tudjuk, hogy össze-vissza írogatnak mindent, ráadásul az interjúkban, blogokban mindenki vetít. Azt sem lehet tudni, hogy egy-egy performance esetében fizetnek-e egyáltalán a munkádért. Csak hogy a saját példámnál maradjak: a legtöbb látványos projektem egyetlen fillér nélkül, baráti szívességek miatt jöhetett létre. Tervező barátom adta a ruhát, ismerős színész eljött pusziért, az operatőr egy üveg borért. Rengeteg művészi alkotás nem más, mint baráti szívességekből összekalapált projekt. Ha például független színházban dolgozol, látható, hogy a színésznő vesz magának parókát, ruhát, a díszletet régi előadásokból kaparják elő. Hogy ennek sem így kéne kinéznie, az egy másik dolog. Mindenestre jópofa netes megjelenésekből a művész anyagi helyzetére következtetni. Ám ez alapján szankcionálni őt minimum nonszensz.
De az irat folytatódik. Bevágással a filmkultura.hu honlapról, ahol a barátom 2008-ig dolgozott külsősként – vagyis az elmúlt öt év vizsgálatával kapcsolatban legalábbis kissé elavult. Egy másik oldalról levették, hogy táncolni és zongorázni tanult. Gimnáziumban. Ez is nyilván nagyban kihat jelenlegi anyagi kondícióira. Kiemelik, hogy 2001-ig egy galériában volt kisegítő. Nyilván itt szerezte az első millióját. És külön aláhúzva jelenik meg, hogy egy underground zenekarban táncol.
Mindez nagyon bájos – fűzi hozzá S. – főleg az, hogy egy velem készült interjút is bekopiztak, és lilával aláhúzták a lényeget, miszerint tehetséges, sokoldalú alkotó vagyok. Ez után jött a verdikt.
Az adóhatóság megállapításai a következőek voltak. „A megélhetés súlyos veszélyeztetettségének mérlegelésénél az adóhatóság azt vizsgálja, hogy az adósnak az átlagos életvitelhez nélkülözhetetlen vagyontárgyai vannak-e, vagy a vagyona az azt meghaladó körbe tartozik. Megállapítottuk, hogy az adózó vagyontárgyai meghaladják ezt a mértéket, mivel a lakhatáshoz szükséges ingatlanon kívül még két ingatlan tulajdonjogával rendelkezik és az interneten fellelhető eladási ajánlatok, valamint a NAV adatbázisának figyelembevételével megállapítható, hogy ezek értéke megközelíti az 50 millió forintot. Az, hogy ezt az adózó ajándékként kapta vagy egyéb módon szerezte, a jelenlegi vagyoni helyzet szempontjából nem bír jelentőséggel.”
Nos, ez nem igaz – fűzi hozzá S. – ez durva hasra ütés. Hogy érhetne ennyit egy eldugott utcában lévő földszinti luk? És hogy tudnám ebből kifizetni a tartozást? Ezt a pénzt, ami az ingatlanban van, nem tudom mozgatni. Törjem ki az egyik falat?
És az iratnak még mindig nincs vége. „Az adózó jövedelmi helyzetéről benyújtott bizonyítékok, illetve a rendelkezésre áll információk ellentétben állnak egymással. Az adózó szerint ő 50 ezerből és szülői támogatásból él. De az adózó diplomás és fiatal, a médiában tehetséges, ambiciózus művészként jelenik meg. Nem életszerű, hogy ilyen kondíciókkal munka nélkül, szülői jóindulatból él, miközben több területen társadalmi munkában, ingyen dolgozik. A megélhetés veszélyeztetettsége nem áll fenn, ezért elutasítsuk a kérelmét.”
Jó tudni, hogy hatóságaink szerint egy művésznek fizetés járna. Hogy egy művésznek jövedelem dukál. Számomra valahogy ez nem életszerű. Hogy hivatalosan elhiszik, hogy Magyarországon minden diplomás fiatal művésznek megfizetett munkája van. Mintha ma művésznek lenni egy állás lenne. De az a legfelháborítóbb, hogy egy hatóság – bárkiről is legyen szó – az „információit” a keresőből lapátolja össze. És amit talált, azt tényként, az adós ellen használja fel, mindenféle ellenőrzés nélkül. Mindenestre mindezek után S. kapott egy csekket, az egész összegről. Ha nem fizeti be időben, jönnek majd szépen a büntetőkamatok is…
