Ebben a rohadt agyellágyulós dzsungelmelegben végre rájöttünk, hogyan bukhat meg a kormány, hogyan tör ki a forradalom, és ki végzi majd el a piszkos munkát, ki lesz az első, aki azt mondja, állj, elég volt.
Íme:
Egy képviselő, derék keresztény honatya a Kossuth téren sétál keresztül a szolgálati Audi kulcsával a kezében, egy dalt fütyörészik széles jókedvében, mit sem sejtve, amikor egyszer csak, teljesen váratlanul magára támad: na most végem, én mocsok szemét állat, üvölti, most meglakolok, a kurva életbe, és megpróbálja agyonverni magát, de a parlamenti díszőrök lefogják. Amikor már úgy tűnik, mintha megnyugodott volna, aljas és sunyi módon kiszabadul a díszőrök fogságából, és rohan a villamos felé, eddig tűrtelek meg, te gané, te vérszívó, népnyúzó senkiházi, elég volt belőled, üvölti, és a villamos alá ugrik. Nesze, te szemétláda, kiáltja, és elájul. A járókelők próbálják megmenteni, mentőt hívnak a derék politikushoz, akinek mindkét lábát levágta a villamos, de a képviselő egy hirtelen mozdulattal előkapja Mont Blanc tollát, és szíven szúrja magát. Hogy én micsoda mocskos egy állat vagyok, na most majd megfizetek mindenért, ezt nagyon megérdemeltem – ezek az utolsó szavai.
A tömeg tehetetlen az erőszakkal szemben, az indulatok elszabadulnak. A kormány valamennyi tagja még aznap agyonveri magát.
