Nem kell ahhoz Szaniszló szakértőnek lenni, hogy az ember felismerni vélje azt az alakzatot, amit a mi első miniszterünk pávatánca rajzol ki, mint a szorgos méhikék tánca a kaptárban, amikor eltáncolják a Rokonyoknak, merre van a lóvé. Mert nemcsak arról van szó, hogy Európának leesett a tantusz: ha meg akarja őrizni az integritását és az értékeit, le kell választania magáról a félperiferit (ld Lesz Európa!, Techet Péter hvg.hu 2017. febr. 17.), és hogy a liberalizmus, a tolerancia, az esélyegyenlőség nyugati értékeivel szemben a rasszizmus, a tudatlanság és a szűklátókörűség keleti értéktelensége áll. Elnézegetve a posztszoci félperifériát, nemcsak egy occidentális mag-Európa körvonalazódik és egy második lépcsős félperiferi, hanem az örök Balkán is kezd mendegélni csendesen, ami a lényeg: mi ebbe az utóbbiba, a középosztály nélküli, oroszbarát harmadosztályba csúszunk épp’ bele, nem a nyugatos köztes-Európa avantgárdja leszünk, hanem az orosz medvegy illiberális előbőre. Ezen a pályán vagyunk igazán otthon, itt lehetünk középcsatár, itt nincs az a gyűlöletes kisebbségérzésünk, ami a vonhausaus nobilis, nem a politikán keresztül meggazdagodó nyugati politikusok között (vagy a kellemetlen libsi urbánus pesti intellektuelek között) mindig elfogja az embert, itt még mink is királyok lehetünk, ha a csehek és a lengyelek között nem is. A Balkánon simán eljátszhatjuk, hogy világpolitikusok vagyunk, nemcsak egy ellenszenves kis félperiferikus szemétdomb kövérkés kiskakasa. Ahogy annó alumínium-lakodalom volt (Hofi), most atomlakodalom van, Kompország ide, ehhez a nacionalizmussal nyakon recskázott KGST-piachoz köti a hajóját, ahol a centrumban a polgár helyén a közpénzen dzsentrit játszó parvenü áll, akihez képest még egy Noszty fiú, Csörgheö Csuli és Kopjáss István is nívós, européer figurának látszik.
