Jó, belebukni valószínűleg nem fog, de azért a rezsicsökkentés jobban sikerült. Orbán Viktor, a Fidesz és a magyar kormány senkit nem hibáztathat majd azért a hatalmas pofonért, amit most kapott. Habony Árpádról azt mondják, hogy tíz ötletéből nyolc hülyeség, de a maradék kettő zseniális. Ez most nem az a kettő volt.
A kormány április környékén pörgött rá nagyon a menekültügyre, ami elsőre hihetetlen sikernek tűnt. Akkor egyébként már majdnem fél éve folyamatosan kifejezetten sok menekült (akkoriban még illegális bevándorló, ennek a harcnak a nómenklatúrája is megérne egy cikket) érkezett Magyarországra.
Valami történhetett év elején, mert korábban a magyar állam ki nem mondott gyakorlata az volt, hogy a határátlépő bejön, majd az első Railjettel távozik nyugat felé. Ausztriából például már év elején jöttek hírek, hogy elfogytak a helyek a migránsok (nómenklatúra vol. 2.) integrálására megszervezett nyelvórákon, annyian vannak már Bécsben.
Remek kampány
Összekötöttük a kellemest a hasznossal, és ráfeküdtünk magyar határvédelem amúgy kifejezetten jó hatásfokú elfogási arányára. Akkoriban kezdte el mindenki halálra ajnározni a bevándorlóellenes kampányt. Tök jogosan.
Pont, mint a halálbüntetést, ezt is olyan emberek ellen találtuk ki, akiknek nincs képviseletük, akik gyengék, nincs hangjuk, de ha van is, senkit nem érdekel.
Magyarország alapvetően xenofób ország. Ez volt legalábbis a népi bölcsesség, amin azért az elmúlt pár hét nagyon sokat változtatott. Én szeretném elhinni, hogy azok az emberek a többség, nem a kisebbség, akik most beálltak a magyar állam helyére, és komplett ellátórendszert építettek a menekülteknek. Sok meglepetés volt ebben az egész harcban.
Hungary food water love, Harrach Péter meg nem érdekel?
De az eredetileg adottnak vélt xenofób alapra remekül, veszteségek nélkül lehetett építeni. Ide nekem ne gyertek, mi itt nem szeretjük a másféléket. Főleg azért lehetett veszteség nélkül építeni, mert az ellenség nem marad az országon belül, és amúgy is leszarta, mit mond róla Harrach Péter. Még a darabokra zuhant baloldallal sem lehetett megcsinálni azt, amit a bevándorlókból igen.
Szóval remekül működő, a magyar néplélek legbelsőbb gyűlöletére épített kampány volt, ami hirtelen nagyon nagyot változott. A magyar kormány ugyanis látványosan nem számolt a saját inkompetenciájával. Addig nagyította, addig fontosította ezt az amúgy közepesen fontos problémát, hogy már kezdett feltűnni, mennyire nem tud vele mit kezdeni.
Azt már rengetegen megírták, hogy a magyar állam működött, de a vezetése nem. A rendőrök, orvosok, mindenki becsületesen és jól végezte a dolgát. Még akkor is, amikor az őket irányítók látványosan bénáztak. Budapesten a rendőrök akkor is tökéletesen biztosították a gyalogló tömeget, amikor a rendőri vezetésnek ötlete sem volt arról, merre vannak épp.
A magyar kormány eközben hol szopatta a menekülteket, hol nem tudta kezelni őket. Indítottak vonatot, aztán a határnál lekapcsolták. Azt mondták, hogy indítanak vonatot, aztán nem indítottak. Mondtuk, hogy innen nem mehetnek tovább, majd mi vittük őket buszokkal. Hetekig emberek tömegei dzsemboriztak Budapest egyik legfontosabb terén, miközben pillanatok alatt össze lehetett volna dobni egy átmeneti tranzitot a menekülteknek.
Naponta egy kitörés
Aztán elértünk oda, hogy csak a rendőrök és az önkéntesek segítsége miatt nem esett darabokra fél Budapest. Röszke mondjuk darabokra esett, már fel is adták az egész regisztrációs rendszert. Naponta jön egy olyan hír, hogy kitörtek a menekültek. Mi pedig nem arra koncentrálunk, hogy ezeket az embereket ellássuk és minél hatékonyabban elhelyezzük, hanem arra, hogy elrémítsük a többieket, ezért éjszakákra a hideg puszta közepén hagyjuk őket.
Hende Csabát pedig ki kellett rúgni, mert nem épült fel elég gyorsan Európa legfölöslegesebb kerítése. Az a kerítés, ami senkit nem akadályozna meg az átkelésben, sőt, eleve látványnak építettük fel, csak aztán valahol félúton elkezdtünk hinni benne. Orbán ráadásul magának szabott rá határidőt. Ő találta ki, hogy augusztus végéig legyen meg, hogy aztán szeptember közepére még mindig csak a Gyoda álljon. Senki nem kergette bele a kormányt a csapdába, önként, tátott szájjal rohantunk bele a faszerdőbe.
Politikai válság
Azt gondolom, hogy a menekültválság alapvetően Európa politikai válsága. Ha valóban jönne is négymillió arab menekült Európába, akkor sem történne semmi. Egy 500 milliós kontinensen élünk, ahol a nyolcvanmilliós Németország a legnépszerűbb célpont. Együtt elvileg a fejlett világ leggazdagabbjai vagyunk, tudnánk kezelni a dolgot, ha akarnánk. De nem akarjuk.
Mert ugyanúgy, ahogy az Angliába kiköltöző magyarok, gyanítom, hogy a szír menekültek sem szeretnék az életüket Berlinben leélni. Nem elfoglalni jöttek Európát, hanem megvárni, hogy otthon kicsit jobb legyen.
De ez nem változtat semmit a magyar kormány égésén. Teremtettünk magunknak egy gyenge, legyőzhető ellenfelet, csináltunk egy nemlétező válságot, ahol kimondtuk, hogy most Európa, a fehér, keresztény ember jövője a tét. Aztán elbuktuk a képzelt háborúnkat a saját inkompetenciánk miatt.
Most aztán nem, hogy szavazatmaximalizálni nem sikerült, de még a fejlett világ is rajtunk röhög. Cérnakesztyűben, eltartott kisujjal.
