“Kedves Nagy Bandó András! Emlékszem még a szociál-kommunizmus éveiben az ÉS-ben megjelent gondolataira, amelyben SÁNDOR GYÖRGY urat oktatta ki, hogy mi is az a szocialista humor, ami kell az embereknek és milyen messze van ettől SÁNDOR GYÖRGY humora. Sajnálom, hogy azóta a szellemi süllyedése és öntömjénezése ilyen szintre juttatta. Istenem segíts! Hova fejlődött a Nagy Bandó!? Talán jobb lenne ha meg sem szólalna!!Valami nagy baj van!!”
“Ez egy semmitérő emberke még polgármesternek sem volt jó!”
“Most már hazudik is, ahelyett, hogy a falat rakná.”
“Bandó, amíg nem politizált, addig volt szimpatikus sokaknak ! Ha eddig nem tette, kár volt “elrontani ” mindent öregkorára !”
“Bandó egyre hülyébb vagy, szégyellem hogy régebben azt terjesztettem hogy egy értékes ember vagy!”
“Humortalan humorista…..már biztos készül a tagkönyv….vajon melyik párt ?????”
“Tudod NBA, te vagy a múlt embere, te voltál a nyitott szelence, és kereshetted magad agyon a múlt világban, meg az elmúlt 12 év a fasizmusnál is szörnyebb szadesz-maszop uralom alatt. Tudod ti nagyobb kárt csináltatok a kultúra területén mint a kommunizmus alatt. Mi akik abban az időben tanultunk, még foglalkoztunk magyar irodalommal és a Hímnuszt végig meg kellett tanulni. Elvtársaid regnálása során csak az első verszak volt a kötelező. A te ócska poénjaidon kellett röhögni, bár aki tudott, mert én inkább okádtam. Szar alak vagy ezt már korábban is tudomásodra hoztam, de ez csak erősödik bennem…. Kár hogy vagy!”
Másodszorra térek vissza írásaim kommentelőire, tőlük idéztem néhányat. Lehet, az engem kevésbé vagy csöppet sem ismerő bölcselkedők azt mondják majd, amit már eddig is megírtak nekem, hogy hagyd már őket a francba, ne pazarolj rájuk ennyi időt és energiát, fanatikus fideszesek, akármit írhatsz, nem a lényegével foglalkoznak, csak ahhoz van agyuk, hogy mocskolódjanak, ráadásul mindezt olyan primitív stílusban, hogy az értelmesebb jobboldaliak is szégyenkeznek miattuk.
Amíg nem írtam a Hír24-nek, kevésbé foglalkoztatott ez a világ, és most, amikor aktivizáltam magam, is megvagyok nélküle.
68 évesen, 5 éves kislányom mellett megengedhetném magamnak, hogy kerülöm a közélet zűrzavaros és szennyes világát, mondhatnám: hadakozzanak most már az ifjabbak. Azonban az az ember, aki egész életét arra tette föl, hogy elmondja, amit gondol, nem így lett megalkotva, és nem így működik. Verebes Istvánnak mondta Nádasdy Kálmán: „Fiatalember, magának van véleménye a világról, mért nem vesz egy írógépet?”
Erről van szó, mondom ezt azoknak, akik abban a tévképzetben élnek, és ebből kiindulva osztják alvadt vérszagú vádjaikat, hogy biztos egy rakás pénzt adnak nekem azért, hogy „ilyeneket” írjak. Mondják ezt azok, akik naponta tapasztalhatják mostanában, hogyan hagyják ott az egyik jól fizető kormányhű lap szerkesztőségét egy másik hasonlóért, miután kegyvesztett lett az Orbánt spermabankárnak nevező Simicska, meg az ő addig Orbán hű médiái. Ha én is egy efféle megélhetési íróféle lennék, inkább eltörném az ujjaimat, hogy meg se próbálhassak a billentyűzethez nyúlni. Ott igen, százezreket keresnek alapban, amiket aztán milliókra duzzasztják föl, ha jól bánnak a magyar nyelvvel…
Én úgy vagyok az írással, mint Jászai Mari a színészettel, aki szégyellte, hogy pénzt kap azért, amit szeretetből csinál.
Volt, akitől csupán annyira futotta, hogy én az átkosban degeszre kerestem magam. Megnyugtatásul írom le: 150 forintos gázsival kezdhettem (ORI engedéllyel!), 5 év múlva, 1979-ban értem el a 300-at. Mindezért másfél-kétórás önálló esteket adtam. Javaslom a vádló és becsmérlő kommentelőknek, álljanak ki az Erkel Színház teniszpálya méretű színpadára, és 5 percig szórakoztassanak 3000 embert. (Ja, először is keressenek 3000 olyan embert, aki fizet a produkciójukért…) Én 120 percig álltam ott, nyolc alkalommal, és csak az előadások végén csattogó vastaps kitett 5 percet.
Ahogy Orbánék „retusálták” a számukra nem létező egykori politikusokat, országgyűlési képviselőket a Magyar Országgyűlés 25. évfordulóján tartott megemlékezésről, mert azt hitték, akit nem hívnak meg, az nincs is, úgy próbálják ezek az ostoba fajankók retusálni, semmissé tenni, de minimum negligálni és ócsárolni azt a 40-50 évet, amit színpadon töltöttem. Ezért írtam meg a hazánkban ténykedő „Iszlám Állam”-os írásomat, mert a fiúk éppúgy rombolnak le mindent, amit nem akarnak történelmünk részeként kezelni, és a múlt történéseként elfogadni, ahogy az I. Á. vandáljai, és lám, a vandál rombolóknak öltözött kommentelők is erre adták a fejüket. A Most mi jövünk c. írásomból sem azt olvasták ki, amiért íródott, csak azt, hogy ez milyen borzasztó kritikája szegény Orbánnak és társainak, például Kerényi Imrének. Tudom, ezek és ez ellen nincs szer, mely gondolkodásra késztetné őket. Erre vannak beprogramozva, így vannak idomítva, a stílust pedig magukból hozzák, később a többiek öröklik, és azt hiszik, azzal, hogy „jól megmondják” a Bandónak, annyira okosnak látszanak, hogy másnap már kézbesíti is a postás számukra a felvételit az MTA-ba. Kiszámítható, tudható, már ez az egy mondatom is kiegyenesíti egyetlen agytekervényüket, és már verik is a billentyűzetet, persze tele helyesírási hibával, mert jó magyarok ugyan akarnak lenni, de ahhoz már se agyuk, se képességük, hogy a lehető legmagasabb szinten használják az (általam a világ legszebb nyelvének tartott) anyanyelvüket. És persze ők írják le a fideszes okításból fejükbe vert „zseb-magyar” és „személyigazolvány magyar” kifejezéseket azokra, rám is, akik, épp, mert fontos számukra, számomra is, hogy mi lesz ezzel az országgal, őszintén szeretett hazánkkal. (Az idézett kommentek egyikében a „szörnyebb” rövid ö-vel, a Hímnusz hosszú í-vel, a másikban a „semmitérő” egybeírva, és ezek még csak a kisebb hibák, a vesszők hiányát nem is említem.)
A Fideszhez közeli kommentelő azt hiszi, akinek nem tetszik az, amit Orbán művel, az komcsi, és persze a múltban is az volt, az is marad, és annak csakis elvtársai lehetnek a múlt gazemberei.
Hát nem, barátocskáim! Igaz, a Fidesz is fölcsípett magának egy sor egykori „elvtársat” (persze, tudom, azok jó elvtársak), de azok, akik másképp képzelik el a rendet, nem egykori elvtársak, hanem eszüket használó, igaz és tisztességes magyarok. Olyannyira azok, hogy még Orbánéknak sem nézik el a gazságokat, a hazugságokat, a milliós és milliárdos tolvajlásokat és a korrupciót. Legyen egyértelmű: a szoci-szadesz érában sem néztem el, mert nem hülye vagyok, csak humorista és író. Milyen aljasság kell ahhoz, hogy ezt írja le a kiképzett ostoba: „A te ócska poénjaidon kellett röhögni, bár aki tudott, mert én inkább okádtam.” Kellett… Atyavilág!… Azt meg elképzelni sem tudom, hogy leült a nagyokos a tévéje elé, hogy az ócska poénjaimat hallva okádhasson egyet. Ez épp úgy érthetetlen, mint az, hogy mért olvas irtt engem egy Fidesz rajongó? Hacsak nem azért, hogy heti rendszerességgel leokádja a monitorját. És mindennek a tetejébe: „Kár hogy vagy!” Ettől már csak egy lépés a katolikus humorista likvidálása, már csak egy egyszemélyes vagon kell hozzá, és egy rendbe hozott, működőképes gázkamra. No, ezek a magukat kereszténynek gondoló nyilas ivadékok, isten óvja meg tőlük az igaz magyarokat!
Vannak emlékezetkiesésben szenvedő kommentelők is. Egyikük az ÉS-beli vitára akar emlékeztetni, torzítva, és hazudozva. A vita teljes anyagát beszerkesztettem hajdanán az Úton-útfélen c. kötetembe, érdekes mód 150 ezer példányban lelt gazdára, máig sokak kedvence ez az (egyébként első) kötetem. (Írásom végén idézek majd belőle!) A vita arról szólt, hogy mi, humoristák és írástudók szolgáljunk-e vagy kiszolgáljunk? Máig vállalom, amit akkor írtam le: a közönséget igenis ki kell szolgálnunk a pénzéért (mindig ezt tettem), és szolgálnunk kell „az ügyet”, azaz azt, hogy többé és jobbá tegyük azokat, akik értünk és miattunk ültek be a nézőtérre (mindig ezt tettem).Sándor Gyuriazóta többször is megvallotta, mennyire örült, hogy nem hagytam, hogy összeveszítsenek bennünket. Ő ma is a barátom, ezt a beszélgető könyvünk (Furcsa pár-beszéd) is bizonyítja. Itt jegyzem meg: több kommentelő emlegette Hofit, mármint amikor engem akartak helyre tenni. Mi, akik ezt a pályát futottuk be, pontosan tudjuk, mekkora kincs volt. Ennek ellenére a temetésére egyetlen fideszes fővezér sem tolta el magát, holott a szüleik és a nagyszüleik Hofin nőttek föl, ő adott erőt ahhoz, hogy elviselhetőbb legyen az életük az átkosban. Ő, és mi, a többiek, hogy csak Sándor Gyurit és magamat említsem álszerénység nélkül. A humor a találmányok és a váratlan ötletek műfaja. Mi hárman jeleskedtünk évtizedeken keresztül önálló estjeinkkel, melyek egyfajta ős stand up magyar módra voltak. Aki ezt most el akarja venni tőlünk és a minket vastapssal köszöntő sok-sok ezer rajongótól, az minimum egy rosszindulatú, hazug gazember. Hogy meg is éltünk abból, amit csináltunk? Meg. De: ugyanilyen kaliberű humorista Amerikában akár dollármilliomossá is lehetett, míg nálunk korlátok közé szorította a tehetséges előadóművészeket is a rendszer. Tízszer annyit kellett nyújtani azért, amiért százszor kevesebbet kaptunk, mint egy „nyugati” sztár.
„egyre hülyébb vagy”, mondja egy másik kommentelő, aki megvallja: „régebben azt terjesztettem, hogy értékes ember vagy.” Mint tudjuk, hajdani elveiből jobbára azok adnak föl, akik egyfajta damaszkuszi utat végigjárva úgy döntöttek, hogy letagadják a múltjukat, és a jobban fizető állásért cserébe beállnak az erre szakosodott kormányzó koalíció kötelékébe. Az én elveim nem változtak: az igazságtalanság és a hazugság, a gonoszság és az ostobaság, a hatalmaskodás és a korrupció, a hülyeség és az idiotizmus ellen szólok, attól függetlenül, hogy milyen színű pártlobogót lengető eszementhez köthető egy-egy baromság. Aki pedig azt írta, hogy „már biztos készül a tagkönyv… vajon melyik párt?”, annak külön üzenem: nemcsak alkalmatlan vagyok bármiféle párttagságra, de óvom is magam attól, hogy taggá legyek akármelyikben is. Hajdanán, amikor Orfű polgármestere voltam, mivel vizslánk volt, vadászni is hívtak, mint újdonsült potentátot. Akkor így mondtam nemet: „Nem vadászhatok, mert hétfőn azokra kell lőnöm, akikkel vasárnap együtt lövöldözök.”
Az a repedtsarkú kommentelő pedig, aki képes volt leírni, hogy „Ez egy semmitérő emberke még polgármesternek sem volt jó!” talán megokosodna, ha tájékozódna a múltban. Egy évemet adtam Orfűnek azért, hogy a mai Orfű alapjait lerakjuk. De ezt inkább mondják el az orfűiek. Egyet azért, jó példaként: amikor egy üveg piával akarta megköszönni egy házaspár barátom, hogy elintéztem nekik valamit, amit hivatalból kötelességem volt elintézni, azzal küldtem el őket, hogy vigyék haza az italt, és jegyezzék meg: az első millió elfogadása az első üveg szesz elfogadásával kezdődik. Nem mellesleg. Debrecenben Kósát, Hódmezővásárhelyen Lázárt emlegetik úgy a helyiek, hogy „Mr. 30 százalék”! Kommentelő nagyokosok: ezekért rajongtok, ők az ideáljaitok, és ez a 30 % csak a jéghegy csúcsa. Hogy ne vegyétek észre, mi van a Quaestor botrány mögött, az rettenetes! Pedig csak kombinálni kéne: nem érdekes, hogy pont akkor vesz Lázár kisfia sokmilliós villát a Rózsadombon, amikor a Quaestorból, a Budacash-ből eltűnnek a milliárdok? És vajon a Kunmediátoros Marcsika magángazember-e, vagy hozzátok hasonló és kötődő csapattag? Nekem 40-50 év alatt nem sikerült úgy megszedni magam, ahogy Szijjártó testvéreteknek vagy Rogán öcséteknek sikerült ifjú vigécekként. Nem kérdezitek meg, hogy ecsém, neked erre miből telt ilyen fiatalon, hm?! Hát ezért undorító, amit kommentként nyomattok, és nem azért, mert nekem ocsmányságokat írtok. A butaság és a taplóság keveréke kenődik, maszatolódik szét a kommentjeitekben, és magyarként szégyellem magam azok miatt, amit leírtok. Csak egy példa: mindenütt és mindenkor megvallottam: építész technikus vagyok, és kitanultam a kőműves szakmát is, kőművesmesterré lettem, és 15 évig dolgoztam a szakmában. Nem hogy nem szégyellem: büszke vagyok rá. És erre jön, immár többedszerre a mocskos szájú kommentelő: „Most már hazudik is, ahelyett, hogy a falat rakná.” A napi rekordom máig nem dőlt meg: 28 köbméter lábazatot raktam ki tíz segéddel, nagyméretű mezei téglából. És ez sem hazugság. Mint ahogy egyetlen leírt mondatom sem volt eddig az, és ebből ezután sem engedek.
Ígértem, visszatérek még az Úton-útfélenre. Volt abban egy idézet Illyés Gyula A jövendő magyar című esszéjéből. Ebből idézek a végére:
„Az ember dolga a földön, hogy minél tökéletesebb, emberiesebb ember legyen, minél értelmesebb, jobb és becsületesebb. Hogy minél szabadabb legyen, anélkül hogy embertársainak szabadságához való jogát megsértené.
*
Fejlődünk. Az egyéni lelkületű magyarság ismeri a közös nagy célt; tudja, mire kell törekednie. Van akarata is hozzá. Nagyjaink ezt az akaratot képviselték: ők a példaképek. Ők vizsgáztatnak magyarságból ma is.
A magyar az, aki bátran szembenéz a nép bajaival: a nemzetfejlődésének akadályaival. Aki a szabadságot ma is minden téren meg akarja valósítani. Aki a népnek műveltséget, egészséget, jólétet akar. Aki a földmívesnek földet, a munkásnak méltó hasznot, mindenkinek emberi bánásmódot kíván, egyéni érdeke ellenére is. Aki egy nyomorult, éhező vagy jogfosztott láttán saját magát is sértve érzi, emberi, magyari mivoltában. Mit mondjak még? A magyar az, akinek jellemzésére azt mondhatjuk el, amit a tökéletes emberről gondolunk.
*
Amit a magyar természetről elmondtunk, csak azért mondtuk el, hogy bizonyítékot szolgáltassunk: képesek vagyunk erre a fejlődésre. Ehhez elsősorban lelki tulajdonságok kellenek.
Magyar énelőttem az, aki nem bírja a homályt, sem a börtönben sem a gondolatban. Magyar az, aki az értelmet szereti, aki szenvedélyét csak akkor engedi szabadon, midőn a szó már nem használ az igazság elfogadtatására. Minden nép közösség. Jó magyar az, aki emberi, jó tagja a magyar közösségnek.”
No comment!
És most bontakozzatok ki, fanatikusok, ne törődjetek se az én szavaimmal, se Illyésével, csak azt adjátok, ami vagytok! Nyomassátok, amire képesek vagytok! Izgalommal várom a mocskot, a szennyet és a helyesírási hibákat! Nosza!
