Nem tudom, hány férőhely van jelenleg, azt se, hogy ha nincs elég, akkor kiket fektetnek össze közös priccsre, és azt se, hogy ha a cellák népesebbek a kelleténél, akkor meddig lehet még bezsúfolni újabb és újabb földszintes és emeletes ágyakat. Sejthető, hogy a férőhelyek gyarapításához új börtönre, ahogy a tendenciát figyelem, új börtönökre lesz szükség. Ez jó, mert egyrészt a magyar bűnözők és bűnüldözők is jobban teljesítenek, és persze újabb beruházások indulhatnak, lesz munkája a kormányközeli építési vállalkozóknak, és ha ráadásul kis stadionokat is építenek az elítéltek sporttevékenységét támogatva, lesz mire költeni az e percben még adófizető, idő múltán akár bűnözővé, majd elítéltté váló, keményen dolgozó kisemberek pénzét eltapsikoló felelős vezetők vagyonát.
Ha tendenciának tekintjük azt is, hogy a pénzvilág és a politika kimeríthetetlen tárháza a könnyedén megvalósítható, kivitelezhető, abszolválható bűnnek, csodálkoznunk sem kell majd, ha előbb-utóbb úgynevezett elit börtönöket is építenek. Ez olyasmi lenne, mint az egészségügyi ellátásban különleges státuszt kapott Kútvölgyi, ahová csak bizonyos szinten felüli (régi számítás szerint „felsőbb” tízezer) potentátok juthatnak be. Manapság alig hallani erről, akár tévedhetek is, de ha abból indulok ki, hogy a régi komcsik (helikopterről is) vadásztak, és a mostaniak sincsenek híján vadászfegyvernek, és az átkos főelvtársai is szerették, ha nem érintkeznek a betegen fekvő, keményen dolgozó kisemberekkel, és ezek is ezt a példát követik, akkor sejthető, hogy túl nagyot nem tévedtem.
Az elit börtön eleve a Rózsadombon fog épülni, szép, Dunára néző terasszal, nyolcvan centi magas, nem túl sűrű rácsos korláttal, mintegy jelezve, hogy az ottülő elítéltek megfosztattak a szabadságuktól. Ózondús levegő, tágas nappali (benne köztévé), kényelmes bőrfotelek, élhető és ülhető környezet, a régi, megszokott, jó szomszédokkal, csak most némelyik épp nem bal, hanem jobb szomszéd. Börtönőrökre nem lesz szükség, a TEK emberei maradnak a posztjukon, csak a telek és a kerítés változik. Rácsos ablak nem lesz az épületen, de nyílik majd egy kormányablak, melyet kis cserkészek fognak fölavatni, efféle kedves mondókákkal és dalokkal:
Fölszállott a páva, akárcsak a lázam,
most se tudom, tényleg, miből lett a házam.
Közpénzből lenyúltam, meg is lett az ára,
sok haverom vár a szabadulására.
Rács a házam teteje, eleje,
kár, de nincs, ki levegye, levegye.
Korrupt voltam, cinege, cinege,
itt döglök most. (Ideje, ideje!)
Vettem szőlőst, most mérjük, most mérjük,
támogatnák, most kérjük, most kérjük.
Bárki kaphat, vagyis hát kaphatna,
nem meg-, csak be- kaphatja, kaphatja.
Volt egy cégem, de már nincs, de már nincs,
csuklómon van a bilincs, a bilincs.
Tök üres a színig telt Tarsolyom,
semmim sincsen, üres a perselyom.
Kihez ment a levele, levele?
Orbán Viktor kezébe, kezébe.
Nála van a levele, levele?
Nála biz’a, le vele, le vele!
Az avatóceremóniára ajánlom az 1987-ben írt és elmondott, ma is aktuális Börtönavató beszédemet.
Tisztelt Uraim! Smasszerek! Kedves Elítéltek!
Új börtön avatására gyűltünk egybe ezen a verőfényes napon.
Örömmel jelenthetem, hogy demokráciánk vívmányaként, itt, Szabadszálláson, a rabok társadalmi összefogásával készült el Európa legmodernebb börtöne, megelőzve ezzel sok félkész és tervezett kórházat, könyvtárat és kultúrházat, sőt, a Nemzet Színházát is.
Ezen a zártkörű rendezvényen büszkén mondhatom azt is, hogy ez az 1200 ágyas, 2400 székes impozáns intézet felszereltségében megelőzi számos fejlett tőkés ország börtönét is.
Hogy is mondta az imént a művész úr? „Rabok legyünk, vagy szabadok?” Nos, önök már döntöttek.
Itt állunk most ebben a börtönben, melyben önök ülnek.
Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy országunk vezetői közül elsőként léphessek be ide. Ha majd innen kilépek, s bezárul mögöttem a kapu, azzal megnyílik ez a börtön.
Köszönet azoknak, akik téglajegyet vettek, jó helyre került, itt mindenkinek megvan a maga téglája. Azokat nem is említem, akik csak úgy zsebbe nyúltak, mert azok már itt ülnek.
Mióta látom ezt az épületet, szinte a rabja vagyok! Itt minden új! Új rácsok, új berendezések, ujjlenyomatok. Az elítéltek naponta kapnak egy Zsaru Magazint, az őrök pedig minden nap egy Új Embert.
A börtön keleti szárnyában nyitja meg kapuit az a bemutató terem, melyben látni lehet a szerencsejáték-üzlet és a társadalombiztosítás nyereségérdekeltségét, a kávé- és a cigarettaüzlet csínját-bínját, a szeszbiznisz és a posta haszonélvezetét, valamint az APEH rafinált megoldásait, hogy láthassa az elítélt rabló, azért az állam is tud egyet s mást!
Búcsúzóul hozzátok szólok, elítéltek!
Ne akarjatok mindenáron megszökni! Odakint infláció van, ótvar minimálbérekkel, elszabadult árakkal, alacsony életszínvonallal. Itt ledolgozzátok a nyolc órátokat, aztán leülhettek. Odakint a túlfeszített munkatempó szedi az áldozatait. Aki elért valamit, az azért, aki nem, az pedig azért kap szívinfarktust. A családok szétesnek, a szülők isznak, a gyerekek kábítóznak. Rossz a közbiztonság, s lehet, hogy még titeket is kirabolnak.
Csak gondoljátok meg: itt bent van egy szobátok, van egy asztalotok és egy széketek. Kaptok egy tányér kaját. Van egy pohár vizetek. Mellette egy kancsótok vagy egy köcsögötök. Higgyétek el, ennél többre most kint sem vinnétek, úgyhogy maradjatok itt bent, nyugton, a seggeteken!
