Az Európai Bizottság nem járul hozzá, hogy a tervezett Paks 2 atomerőműbe, melynek Oroszország adná a hitelt, szintén Oroszországból szerezzük be a fűtőelemeket. Ezzel keresztülhúzza az Orbán-Putyin eredeti megegyezést.
A hírt csütörtökön majdnem minden ismerősöm megosztotta a Facebookon. Kairóból lehetett látni a komcsik és a liberálisok örömtüzeinek a füstjét. Jöttek a poénok, a káröröm ezerféle fajtája, kezdve, attól, hogy mekkora kokit kapott most Viktor, odáig, hogy a hírt összekapcsolták azzal, hogy ez mennyivel kevesebb Gucci táskában kihordott készpénzt jelent a kedves magyar jobboldali oligarcháknak.
Ellenzéki körökben buli van, pedig sírni kellene és szégyenkezni. Elmondom, miért.
Azért mert Magyarország ismét bizonyította kiskorúságát, és, hogy olyan szinten imbecillis, hogy apukára van szüksége. Felhőtlenül örülünk, hogy Brüsszel megakadályozott egy ilyen szerződést, közben pedig sírnunk kellene, mert mi, magyarok ezt nem tudtuk.
Nincs annyi felelős ember ebben a kurva országban, aki látta volna, mit jelentett ez a szerződés. Hogy mit jelent felvenni 1500 milliárd forintnyi hitelt 30 évre, ez hogyan szolgáltatja ki az országot Oroszországnak két generáción keresztül. Hogy amennyiben ez megvalósul, a magyar külpolitikát az orosz fogja meghatározni generációkon keresztül.
Már akkor el kellett volna foglalni a hidakat, amikor a kormány bejelentette, hogy 30 évre titkosították a Paks 2 szerződéseit és minden adatot, hogy véletlenül se tudhassa meg a nép, milyen hurokba dugták be az ő, a gyerekének, és az unokájának a fejét. Nem ez történt. Egy tisztességes tömegtüntetés nem volt. Ezt pedig nem lehet magyarázni azzal, hogy azért, mert az atomreaktornak semmi köze sincs az internetes ingyenpornóhoz.
Fotó: MTI/Mohai Balázs
Ezt azzal lehet magyarázni drága barátaim, hogy ritka balfaszok vagyunk. Hogy képtelenek vagyunk kommunikálni, képtelenek vagyunk megmagyarázni és képtelenek vagyunk egyszerűen eljutni a néphez. Nem sikerült felrázni az országot, mint ahogyan a netadó felrázta, nem sikerült rávenni az embereket, hogy képviseljék a saját érdekeiket, menjenek ki sétálni és mondják már meg a mindenkori magyar kormányoknak, hogy nem kötünk harminc évre letitkosított üzleteket, mert ez a kor már elmúlt, ilyet rendes országokban nem lehet csinálni, ha pedig valaki megpróbálja, elfoglalódnak a hidak következményként.
A szokásos csatornákon való szokásos hőbörgésen kívül semmit sem sikerült tenni az ellen, hogy kötélbe dugják az ország fejét. Ha rajtunk múlna, lenne Paks 2 és azt vennénk észre, hogy megint az orosz a szabadon választható idegen nyelv az országban.
Most Brüsszel szépen megtette azt, amit a magyaroknak kellett volna. Ne örüljetek neki! Nem rendezkedhetünk be arra, hogy majd Brüsszel apuci rendbe teszi a dolgokat, ha már végleg elszaródtak. Mindent elmond az ország szellemi nagykorúságáról, hogy ellenzékünk szótárában ez a beavatkozás győzelemként értékelődik.
Hogy a jelenlegi feltételekkel nem lesz Paks 2, kétségkívül jó hír az országra nézve. Az ellenzéknek azonban Brüsszel beavatkozása egy újabb szegénységi bizonyítvány, amihez állva tapsolunk, pedig nekünk kellett volna megakadályozni már az aláírását is egy ilyen szerződésnek.
Nem sikerült, szerencsére azonban jött apuci.
