Előző este a háborgó öböl fölött, a távoli halászfalut elnézve azt találtam mondani útitársamnak egy hosszú csend után, hogy holnap cipőben megyek majd be a faluba. Nagy tervek ezek, felelte, aztán tovább nézte a vizet. A falu két kilométerre található és már másodszor szántuk rá magunkat, hogy bemegyünk. Nagy kihívás találkozni a civilizációval, a nyüzsgő 230 fős faluban, ahol csak úgy kapkodja a fejét az ember a motorok és állatok és emberek láttán. Vásárolnunk kellett ezt-azt. Ebédeltünk egy jót, aztán indultunk is haza, és akkor megpillantottam a könyvesboltot. Mindössze három könyvet hoztam magammal, és már tettem intézkedéseket, hogy szerezzek olvasnivalót, mert három hónap alatt az ember többet képes hülyülni a semmittevésben, mint gondolnánk, erre már egy hét alatt is rájöttem. Használt könyvek voltak odabent, több tonnányi John Grisham, angol, svéd, dán, német és francia polcokkal. Megkérdeztem az eladót, hogy magyar polca van-e, mire azt felelte, hogy van, és a cseh és lengyel könyvekhez vezetett. Nézelődtem kicsit, aztán kiszúrtam egy magyar könyvet. Aztán még egyet.
Íme a lista.
Amit elhoztam: Boris Vian: Venyigeaszú és plankton; Rich Cohen: Kemény zsidók
Amit nem hoztam el: Vlagyimir Vasziljev: Káosz-Őrség; Stephen Baxter: Antijég; Lisa Halabi: A nők tartják az égbolt felét, Jordánia Királynője Őfelsége Núr
