Poszt ITT

Milyen világ az, ahol Besenyő Pista bácsi mentegetőzni kényszerül?

A magyarság humorérzéke úgy tűnik, egyre vészesebben fogy. Mi történik velünk? Kihal a legendás magyar humor? Elérkezett a magyar humordeficit?

Van egy terület, ahol a magyar társadalom ugyanolyan deficitet mutat, mint a demokrácia megítélésében a rendszerváltás óta – egyre gyorsabb ütemben, vészesen fogy a magyarság humorérzéke. Ha az ember „fellapoz” egy-egy weboldalt a 2000-es évek elejéről, döbbenten látja, mennyivel több egészségesebb humor hagyja rajta lenyomatát mondjuk egy politikai témájú írásban, egyáltalán, a közéletben mennyivel jobban működött, létezett a humor.

Hát persze, szokták erre mondani, annyira rosszabbodott az ország állapota, hogy nincs kedvünk humorizálni, poénkodni.

De hát a magyar társadalom híres arról és büszke is arra, hogy a legsötétebb, legdurvább, leginkább terrorral és félelemmel átszőtt korszakaiban is képes volt humorral tekinteni a saját helyzetére – példaként tán a Rajk-újratemetésen elhangzott „Szegény Laci, ha élne, most jól közénk lövetne” -bonmot hozható fel (kevés sötétebb korszakunk volt az 50-es éveknél, ebben egyetérthetünk).

Pedig a humor olyan, mint bármilyen szellemi tevékenység – túlélni segít. Faludy György írta le a recski munkatáborban töltött napjairól, hogy az éhező rabtársaival egy belső egyetemet szerveztek, ahol mindenki előadott, és így okították egymást. És tulajdonképpen tartották is életben: Faludy szerint, aki nem vett részt ezekben a közösségi-szellemi eseményekben, hamarabb adta fel, hamarabb halt éhen.

A humor ugyanígy életben tart.

Ám nemcsak arról van szó, hogy nincs humor a közéletben. Hanem hogy nem értjük, amikor megjelenik. Pár éve született egy fiktív interjú Orbán Viktorral – az olvasóközönség egy jelentős része, mint a véres kardot hurcolta körbe az írást, íme, Orbán bevallja az összes bűnét előre átgondolta. A szerzők nem győzték magyarázni, szájba rágni a nyilvánvaló tényt, hogy csak írói vénájuk fakadt ki eléggé vitriolosan.

Most épp Besenyő Pista bácsinak kellett megmagyarázni a tréfát azoknak, akik nem értik és nem is szeretik azt:

 

Rossz szövegértés az ok? A hirtelen kinyílt nyilvánosság – vagyis hogy a Facebook előtt sem értették sokan a humort, csak nem derült ki? Az ország hanyatlik? A mindenhová beszivárgó amerikai típusú érzékenység a „Te sérted a meggyőződésemet, rohadj meg”-mentalitás? A mindent elöntő rosszindulat és frusztráció? A hiányzó közösségi érzés?

Bármi(k) is az ok(ok), úgy tűnik, az öntudat mértéke és a humor összefügg egymással. Ha a társadalomnak van öntudata, tartja magát valamire, fontos neki valami az aktuális étkezés tárgyán túl, akkor humora is van. Márpedig a magyar társadalom az öntudatát veszítette el leginkább a rendszerváltás óta.

Faludy György úgy emlékezett, az ember úgy hal éhen, hogy a szemében megjelenik a halál, majd a szerencsétlen elkezd rohanni, ordít és meghal. A humortalan nemzet szellemi értelemben fog előbb-utóbb éhen halni.

És akkor már minden mindegy lesz.

Más kárán röhög a magyar

Tengődnek a Kádár-rendszer humoristái, a felszínen evickélnek a kilencvenes évek felfedezettjei, miközben tarolnak a dumaszínházasok. Van élet a kabaré után, de létezik-e tipikus magyar humor? Körkép Markos-Nádastól a stand upig. Kattintson és olvasson!

A mongol hódítás hazánkban is a megfélemlítésre, a terrorra épült, a halottak száma tízezres, sőt, százezres nagyságrendű volt, a foglyokat saját népük ellen hajtották csatába – az újabb kutatások egymás után tárják fel a tragédia kézzel fogható nyomait.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.