Tisztelt polgármester úr,
megdöbbenve vettem észre az Önről és magánéletéről készült fotókat az országos sajtóban. Azt gondolom, Ön megtestesíti azt a férfit, aki eléri, amit akar, példát mutatva keresztény értékrendű társadalmunk fiataljai felé, bemutatva a politikusi pálya igazi kihívásait és szépségeit.
Amiért írok Önnek őszinte csodálatomon túl, hogy a figyelmébe ajánljam szolgálataimat. Nem tudtam elsiklani ugyanis a nyilvánosságra került fényképek borzasztó minősége felett. A világítás a legtöbb esetben pocsék, a modellek testéről nem távolították utómunkával az idő jeleit (mely méltatlan Önre nézve), ellenben utókezelésről árulkodik az a pillanat, amikor tisztességes politikusként, bemutatja emberi oldalát, és nem szégyell kokaint használni, hogy helyt tudjon állni két kifejlett nősténnyel szemben is.
Kérem, a következő szexparti, manage-a-trois alkalmával alkalmazzon engem fotósként! Több évtizedes rutinnal rendelkezem, diszkrét vagyok, megbízható, és már évek óta nem élek kokainnal. A fényképeimmel pedig méltó emléket tudnék állítani polgármesteri munkájának, államférfiúi élének, olyan emléket, melyet majd még unokái és boldogan vesznek elő magányos perceikben.
Munkájához kitartást, erőt és keresztényi elkötelezettséget kívánva azzal a meggyőződéssel, hogy még mindig jobb két élő nővel, mint egy halom halott állattal pózolni,
üdvözli,
Jászberényi Sándor
Fotó: MTI/Kosztincsák Szilárd
