Az AlMa a régóta húzódó egyezség kapcsán emlékeztet rá, hogy Cyril Northcote Parkinson már régen megírta egyik alaptörvényét, amely szerint egy „munka mindig annyira terjed ki, hogy kitöltse az elvégzésére felhasználható időt”. Mindez az alakuló mozgalom szerint lefordítható természetesen politikára (ellenzékre, kormányra) ugyanúgy, mint munkahelyre, hiszen 1955-ben a professzor szatírájában tételesen igazolta, „nincs semmi összefüggés az elvégzendő munka és az elvégzésével megbízott személyzet létszáma között”, vagyis nem csak a jó munkához kell idő.
Az alkalmazottak (párttagok) létszámának – Parkinson törvénye szerint – növekednie kell, ha már párt van. Axiómaszerű tétel, hogy a hivatalnok „beosztottjai és nem vetélytársai számát akarja növelni, és a hivatalnokok egymásnak adnak munkát”. Mindez érvényes a politikára is – állítja az AlMa, amely szerint baj, ha egy pártnak nincs egy igazi karizmatikus vezetője – olyankor jönnek a társelnökök. Minél inkább alkalmatlan valaki a feladatára, ez annál inkább érvényes, hiszen tekintélye miatt kérheti, hogy munkáját legalább két fiatalabb beosztottja végezze el. A néhai professzor ezt annak idején az angol haditengerészet példáján mutatta be: míg a hajók száma 68, a matrózoké 31 százalékkal csökkent, a hajógyári dolgozók létszáma 40, a minisztériumé 78 százalékkal nőtt.
Fotó: MTI / Máthé Zoltán
Parkinson törvénye szerint a döntésekre szánt idő fordított arányban áll a költségekkel, mivel a drága és bonyolult beruházásokhoz kevesen értenek, de az egyszerűt mindenki el tudja képzelni. Egy jól működő párt/cég felépítéséhez tudni kell azt is, hogy Parkinson képlete alapján előbb-utóbb biztosan hét ember végzi el azt a munkát, amit azelőtt egy. Így – a törvény könyörtelen érvényesülése miatt – újabb és újabb embereket kell kinevezni.
A politikában a vezér (ellenzék esetében a mindenkori kormányfő kihívója), a hivatali életben a főnök ugyanis az, akit a maga alá szervezett tömeg igazol. Amíg egy vállalatnál/pártnál van, akinek az a dolga, hogy vezessen, addig ott munka lesz. Ehhez felesleges képesítést, gyakorlatot előírni, magát a kinevezés feltételeit kell úgy megszövegezni, hogy csak egyetlen ember jelentkezhessen. Mindegy milyen, belülről nézve feladat – írja az Alternatív Magyarországért mozgalom, amely idézi is Cyril Northcote Parkinsont, aki annak idején azt is megírta, hogyan kell keresni miniszterelnököt Ruritániába.
„Munkaidő 4-től 23,59-ig. A jelölteknek fel kell készülniük, hogy három menetben megküzdjenek a jelenlegi nehézsúlyú ökölvívó bajnokkal (előírásos kesztyűben). A jelöltek, ha elérték a nyugdíjkorhatárt (65), fájdalommentesen meg fognak halni hazájukért. A jelölteknek vizsgát kell tenniük a parlamenti rendtartásból és likvidálják őket, ha nem érik el a 95 százalékos eredményt. Likvidálják őket továbbá, ha a Gallup-szabályzat szerint tartott közvélemény-kutatáson nem érik el a 75 százalékos népszerűséget. Végezetül ki kell próbálniuk ékesszólásukat egy baptista kongresszuson, azzal a célkitűzéssel, hogy a jelenlevőket rábeszéljék a rock and rollra. Aki kudarcot vall, azt likvidálják. Minden jelöltnek szeptember 19-én de. 11.15-kor a Sport Clubban kell jelentkeznie. (Oldalbejárat.) Kesztyűről gondoskodunk, de mindenki hozzon magával gumitalpú cipőt, atlétainget és tornanadrágot.”
Az AlMa ez alapján már a miniszterelnök-jelölt kiválasztását is öklökre bízná (kesztyű nélkül!), a szabályok némi módosításával. Az ellenzéki jelölteknek három menetben egymással kellene megküzdeniük, hogy utána megmérkőzhessenek a jelenlegi bajnokkal (Orbán Viktorral). A ketrecharc előtt a jelöltek Gundel-Takács Gábor előtt próbálnának talpon maradni, majd ékesszólásukat kellene igazolniuk Obersovszky Péter előtt a köztévében azzal, hogy Bayer Zsoltot és Bolgár Györgyöt rábeszélik arra, együtt vonuljanak tüntetni a Békemenet élén a Klubrádió újabb frekvenciáiért. Aki kudarcot vall, azt nem likvidálják, de kötelezik arra, hogy vegyen részt valamelyik kereskedelmi csatorna következő valóságshow-jában.
Az Alternatív Magyarországért mozgalom szerint komoly segítséget jelenthet a kiválasztásban az a Parkinson-tézis is, amely szerint kétféle ember ért a nagyszabású pénzügyekhez: „az, akinek saját vagyona van és az, akinek nincsen semmije”. Aki magánemberként zsugori, az bőkezű a társaság pénzével, és viszont. Parkinson második törvénye szerint ugyanis a kiadások azért nőnek, hogy lépést tartsanak a bevételek növekedésével. Hajrá, Agyarország! – zárul az AlMa közleménye.
Ajánlott irodalom:
Parkinson törvénye, vagy az Érvényesülés Iskolája (C. Northcote Parkinson)
