2002-ben a választások után öntötte el Magyarországot az áradás. Az akkori miniszterelnök, Medgyessy Péter éppen a francia Riviérán pihente ki a 100 napos program fáradalmait, miközben az ország küzdött az árral. Napok kellettek, hogy a kormányzati stáb kapcsoljon és hazarendelje Medgyessyt szabadságáról.
Az akkori ellenzék is várta a kormányfőt, még sajtóközleményt is kiadtak, hogy ne vízibiciklizzen külföldön, amikor itthon minden víz alatt van. Az akkori ellenzék vezetőjét Orbán Viktornak hívták. Orbán Viktor ma kormányfő, és úgy tűnik, tanult Medgyessy hibájából. Mert Orbán Viktor most folyamatosan a Dunánál van.
Orbán Viktor és Hende Csaba Győrújfalunál
Fotó: MTI / Krizsán Csaba
Tudjuk, hogy egy év múlva választások lesznek, látjuk, hogy mindenki, akinek a neve ott lesz a szavazólapon, rendesen tömi a homokzsákokat. Annak külön örülünk, hogy Bajnai egy jobbikossal, Gyurcsány pedig Budaházyékkal védekezik, ki így, ki úgy próbálja ki a nemzeti együttműködést.
A napi politizálást félretéve azonban azt gondoljuk, egy ekkora veszélyt jelentő árvíznél a mindenkori magyar miniszterelnöknek az a dolga, amit Orbán csinál. Kérdez, utasít, kialvatlanul jelen van a gátakon. Mondjuk – sokak szerint – az ezt bemutató videók alapján kicsit fehérorosz a színvonal, de a diktátorhajlam és az árvízi védekezés koordinálása nem gyengíti egymást.
A kormányfő ellentmondást nem tűrően valóban beleszólt az árvízi védekezésbe, mégsem hisszük, hogy az egyébként a piárra különösen fogékony miniszterelnök azért tette személyes ügyévé a veszélyhelyzet kezelését, mert ettől közvetlen politikai hasznot remél. Túl leegyszerűsítő lenne e szemlélet.
Azoknak, akik orbánizmust, a kormányfő egyeduralkodói hajlamát emlegetik, azt üzenjük, elég volt most a gyalázkodásból. Nyugodtan lehet dicsérni Orbán Viktort, amiért csak fölépítette a gátakon a nemzeti összefogás rendszerét, csak háttérbe szorította a védekezés irányítására márciusban alkalmatlan embereit, és megérkeztek a gátakra a határon túli magyarok is. Dicséret illeti a kormányt, nemzetközi összehasonlításban is.
A magyarok elsöprő többsége úgy gondolja, hogy az árvíz elleni védekezés állami feladat. Ennek ellenére mégis elmentek zsákolni, s hiába volt a vágókép a kormányfő, a védekezésben a civilek lettek főszereplők, és a végén még az sem kizárt, hogy magyarok (érzelmi) újraegyesítéséhez valahogy ez az ár is hozzájárult. Az árvízi médiakampány – a kormányzati szándék dacára – nekünk a bajban való összefogásról szól.
