Poszt ITT

Öncenzúr és édes anyanyelv

Voltaképpen nem történt semmi. Egy író mondott valamit, amit valaki nem odavalónak gondolt, és mivel az olló nála volt, rögvest helyre is hozta a verbális anomáliát.

Az író (régóta figyelem, rendszeres hepcia és fő kekec) sérelmezte az eljárást. Valami olyasmire hivatkozott, hogy őt utoljára 1981-ben cenzúrázták ki. Azt vizionálta, hogy valaki majd bocsánatot fog kérni tőle, mondván, hogy „félreértés történt”, de ő ezt az egészet mégsem tartja korrekt eljárásnak (mondtam, hogy kekec egy ember).

Az írók sokszor bizonyulnak látnoknak (néha világítótoronynak vagy mérföldkőnek), és bizony ezúttal is ez történt. Az archaikusan csengő Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (mindközönségesen MTVA) üstöllést vizsgálódni kezdett az ügyben, mely vizsgálat során „az érintett szerkesztő is meghallgatásra került”.


Forrás: Facebook

Eltekintve attól, hogy az MTVA közleménye egészen különlegesen reciklálja a magyar nyelv szavait, figyeljük meg, mekkora vátesz is valójában az író. A vizsgálat tudniillik megállapította volt, hogy

 

 

Ad 1. Nem volt cenzúra, mert olyat ők nem szoktak.

Ad 2. Elnézést kérnek az írótól, különös tekintettel annak személyére, munkásságára.

Ad 3. A szerkesztő volt az, aki kivágta az inkriminálódott mondatot, mert úgy ítélte meg, hogy „az illető ajánlása nem konkrét eseményhez kapcsolódott… és így nem illeszkedett a műsor struktúrájához.”

Ad4. A vezérigazgató „fegyelmi vizsgálat lefolytatását rendelte el a szerkesztővel szemben”.

Ha magunk is írók lennénk, most biztosan írnánk egy tárcát vagy valami hasonlót. Ebben rámutatnánk, hogy sok évvel ezelőtt magunk is hasonlóan jártunk volna el, tartva az akkor regnáló felsőbbség haragjától. Rámutatnánk (mutatnók?), hogy azokat a sötét éveket ma „diktatúrának” mondanánk (mondanók?). Amit akkoriban tettünk, azt pedig öncenzúrának. Szar volt, de működött. Sietve hozzátennénk (feltűnően kikacsintva feltételezett olvasónkra), hogy ez ma biztosan nincs így. Hiszen (kacsint) ma nincs diktatúra, a médiában mindenki azt mondja, amit a lelkiismerete diktál neki, és legfeljebb egy rosszul értelmezett műsorszerkesztési elv miatt történhet meg ilyesmi.

Mert hát egy író azért mégsem egy kónbendit, aki apró gyermekeket ront meg, vagy egy lomnicifőbíró, aki rosszul mutat a mozgóképen. Na ugye. (És kacsint, majd balra el.)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik