A HírTV oknyomozó munkájának köszönhetően újra van a politika magas szintjén plágiumügy. Ahogy azt hűséges olvasóim megszokhatták (azt hiszem, minden blog életében eljön az a szomorú pillanat, amikor a szerző ír egy „ahogy azt hűséges olvasóim megszokhatták” kezdetű mondatot), a politika ügyeit, jelentősebb történéseit a hasznok és veszteségek mérlegelésével szoktam körbejárni. Játsszuk most is ezt!
Mi Gyurcsány Ferenc mérlege? A veszteség evidens: a személyét övező kritikák most kaptak egy újabb megerősítést, ráadásul egy olyan dimenzióban – tudományos korrektség – amely normál időkben közepesen lehet fontos egy gyakorló politikusnak, de amely a Schmitt-ügy óta különösen jelentőssé vélt a magyar politikai szcénában. Beszélhetünk-e egyáltalán nyereségről az esetében? Akad bizony abból is. Azon kevesek körében ugyanis, akik még mindig kitartanak a volt miniszterelnök mellett, a HírTV leleplezése bizonyára nem lesz különösebben meggyőző. Nekik az egész ügy inkább hősük mártírprofilját erősíti. Talán azoknál is lesz hasonló hatás, akik eddig bíztak Gyurcsányban, de épp érdektelensége, perifériára szorulása miatt kezdtek kiszeretni belőle, most újra megerősítést kaphatnak: mégis csak lehet benne valami, ha a jobboldal még mindig utazik rá.
Nézzük a kormánypárt perspektíváját! Az ő esetükben a nyereség oldala tűnik inkább evidensnek. A régi ellenségen sikerült újra egy nagyot ütni, ez visszamenőleg is igazolhat sok mindent, és akárhol jár is most az egykori kormányfő, az egyre inkább legfőbb riválisnak látszó szocialistákat is éri egy ilyen találat, mivel mégis csak az ő egykori miniszterelnökükről van szó. Veszíthet bármit ebben az ügyben a jobboldal? Talán többet is, mint gondolnák. Ha most Gyurcsány a közvetetten bizonyított másolás miatt morális tűz alá kerül, azzal utólag is érvényessé válnak a Schmitt Pál elleni kritikák, ráadásul ott meg is volt a teljes szöveg. Ha mostani lebukása árnyékában Gyurcsányt vétkesnek kiáltja ki a jobboldali véleményformálás, akkor ezzel visszamenőleg is elismeri, hogy a lemondott államfő tette is erkölcsileg megkérdőjelezhető, holott ezt végig az ügy folyamán a fősodor tagadta.
Mit mutat a mérlegelés? Gyurcsány vesztett azok körében, akik már eddig sem bíztak benne, és megerősödhetett azoknál, akik továbbra is követik. Ennek a két hatásnak a mérlege nagyjából nulla, a politikai verseny egészére innen nézve nem igazán lesz érezhető hatással az ügy. A jobboldal számára tovább sikerült bontani a volt miniszterelnök karakterét, ami inkább csak valamiféle expresszív kielégüléssel jár, a most 1-2 százalékon mért Demokratikus Koalíciót fojtogatni ugyanis nem tűnik a politikai verseny szempontjából releváns tételnek. Ha a választók fejében még mindig köthető a volt miniszterelnök a szocialistákhoz, akkor ezen a fronton már többet el lehetett érni, az MSZP jött felfelé az utóbbi hónapokban, ezen a téren van teendője a kormányoldalnak. Kétséges azonban, hogy ezt a nyomulást sikerül-e a pártból már fél éve kivált Gyurcsányon keresztül megfékezni.
Van tehát haszon, de sok a bizonytalanság akörül, hogy mennyi a valódi értéke ennek a nyereségnek. A bizonytalan haszonért ráadásul fizetni is kellett. A tudományos írás morális problémáinak és a plágium témájának napirenden tartásával eleshet az az eddig jobboldalon hivatalosnak tekinthető érvelés, amely szerint Schmitt Pál ügye nem vet fel erkölcsi aggályokat. Lehet erre azt is válaszolni, hogy Gyurcsány lelelplezése éppen az adekvát válasz a Schmitt-ügyre, hiszen megmutatja, hogy a vádlók sem különbek. Kérdés azonban, hogy valóban eredményes utókezelése-e az államfő plágiumgyanújának, ha a jobboldal egyes számú antihőse esetében igazolja, hogy az sem élt különb módszerekkel.
