A Jobbik-szavazók vallásos mivoltáról elterjedt tévhit elsősorban avval függ össze, hogy maga a párt a megalapítása óta harsányan hirdeti keresztény jellegét. Az alapítók hitvallásukban „tiszta nemzeti, keresztény irányultságról” beszéltek. Országos hírnévre 2003-ban tettek szert azzal, hogy karácsony előtt keresztállító kampányba kezdtek. Később Alapító nyilatkozatukban is nemzeti-keresztény politikát szorgalmaztak, és úgy vélték, a nemzeti identitás és a kereszténység egymástól el nem választható fogalom. A 2009-es kiskátéjukban pedig azt is megfogalmazták, hogy a krisztusi tanítás értékeivel való azonosulást várják el tagjaiktól.
Kérdés persze, hogy mindezzel hogyan fér össze az iszlám és az újpogányság iránti vonzódás, valamint az Iránnal ápolt jó viszony, de tény, hogy a Jobbik továbbra is nemzeti-keresztény politikai erőként határozza meg magát. Igaz, maguk a keresztény egyházak többször elhatárolódtak már a párttól. Osztie Zoltán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke pedig egyenesen úgy fogalmazott, hogy „keresztény ember számára ez a párt nem elfogadható”. Vona Gábor az egyházaktól érkező kritikákat sajnálatosnak nevezte, és kijelentette: helyi szinten jó viszonyt ápolnak a történelmi egyházakkal. Ez sok esetben így is van: a párt legutóbbi március 15-ei ünnepségét például a Hazatérés Templomában tartották, ahol beszédet mondott ifj. Hegedűs Loránt, akit a „nemzet lelkészének” aposztrofálnak.
Érdemes azonban azt is megvizsgálni, hogy a Jobbik szavazói hasonló mértékű elköteleződést mutatnak-e a vallásosság iránt, mint a párt politikusai. A Tárki 3000 fős reprezentatív mintás kutatása alapján egyértelműen nem a válasz. A statisztikai elemzés gyenge szignifikáns összefüggést mutatott ki a pártpreferencia és a vallásosság között. Ahogy az alábbi ábrán is látható, a Jobbik-szavazók legnagyobb része (52,9%) a maga módján vallásosnak vallotta magát, ezt követte a vallástalanok aránya (34%), és csak utána következtek a felekezeti vallásosságot vallók. Az önmagát nemzeti-kereszténynek definiáló párt szavazói tehát első helyen állnak a vallás elutasításának tekintetében, míg utolsó előtti helyen végeztek a felekezeti vallásosság terén. Ha az MSZP szavazóival hasonlítjuk össze őket, akkor a Jobbik támogatói 20 százalékkal nagyobb valószínűséggel lesznek vallástalanok, míg a MSZP-szavazók másfélszer nagyobb valószínűséggel vallásosak, a radikális párt szavazóinál.
A vallásgyakorlás mentén összevetve az egyes pártok szavazótáborát, hasonló képet kapunk. A fideszes szavazók gyakrabban járnak templomba mind az MSZP, mind a Jobbik, mind az LMP híveinél, és a szocialisták körében is lényegesen magasabb a felekezeti vallásosság aránya, mint a jobbikosoknál. A szélsőjobboldal választóinak döntő többsége nem vallásos, vagy ha igen, akkor sem gyakorolja a vallását.
Köszönet Pósch Krisztiánnak az adatok feldolgozásában és az elemzés megírásában nyújtott segítségéért.
