Kérem, vegyék elő a második dokumentumot, és ott nézzék meg a harmadik oldal második bekezdését – ehhez hasonló mondatokkal irányította a figyelmet (támasztotta alá mondandóját) a kormányfő a brüsszeli eseményekről szóló beszámolójában. Olyan volt, mint Ili néni, aki a „nyissátok ki gyerekek a 46.oldalon a biológiakönyvet, és ott olvashatjátok az emlősök szaporodását” felkiáltással magyarázta az emlősök szaporodását.
Nyilván Orbán nem pedagógus, ezért nem tudja, hogy nem lehet egyszerre olvasni és figyelni a magyarázatra. Mint ahogy Ili néni sem tudta. Rossz pedagógus volt. Persze az legyen a miniszterelnök legnagyobb hibája, hogy rossz pedagógus. Viszont épp az oktatási rendszer radikális átszabását tervezi. Rossz és ráadásul akarnok pedagógusként.
Azt már korábban kinyilvánította, hogy a poroszos oktatás híve, hétfőn azt is megtudtuk, hogy sajnálja, hogy Michl képviselő visszavonta, a tanároknak a testi fenyítést engedélyező passzusát. A kormányfő a rend és fegyelem híve, ami szerinte nem fér össze a sokszínűséggel, a tanári autonómiával, a szabadsággal. Erre és az „elmútnyócév” eltörlésére alapul az oktatási reform. Ez még nem volna olyan nagy baj, ha az új elképzelések nem csak ideológiailag (már amennyire ideológia egy ködös tagadás), hanem szakmailag is megalapozottak lennének. Itt jegyeznénk meg, hogy rengeteg nemzetközi, és hazai oktatáskutatás, tanulói teljesítménymérés, egyéb vizsgálat eredményei állnak ma a döntéshozók rendelkezésére.
A köznevelési törvény szakmai megalapozottságáról hétfőn a frakcióülésen – a hírek szerint – elhangzott egy kulcsmondat. Történt, hogy Orbán volt oktatási minisztere, ahogy azt már másfél éve rendszeresen teszi, bírálta a Hoffmann Rózsához köthető (valójában a lényegi pontokon Matolcsy és Orbán akaratát érvényesítő) köznevelési törvényt. Megpróbálta érveit kutatási eredményekkel, adatokkal alátámasztani. Orbán Viktor erre úgy válaszolt, hogy „Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet”. Tehát nem adatokra, számokra, tapasztalatokra, hatástanulmányokra, hanem laikus, szubjektív élményekre alapozva szántják fel a most – hol rosszul, hol jól, de – működő oktatási rendszert. Ez a „személyes tapasztalati” hozzáállás mellesleg nem csak e területen törvényalkotó erő, hanem – a piás biciklistáktól a segélyen élő semmittevők megregulázásán át a diplomás munkanélküliek miatti felsőoktatási csonkolásig – számos területen tetten érhető.
Az új oktatási törvény alapjainak nagy része hamis állítás vagy ideológiai maszlag. Ilyen alapokra épül az ország legnagyobb állami rendszerének átszabása. Az egyik gyakran emlegetett tételmondat, hogy romlik az oktatás eredményessége, hanyatlik a fiatalok teljesítménye az oktatás majd minden területén. (Ezzel szemben OECD átlag körül teljesít, és azon kevés országok között vagyunk, ahol szignifikánsan nőtt a szövegértési szint.) Nagyon tanulságos összeállítás olvasható a többi hamis alapról a Hálózat a tanszabadságért mozgalom honlapján. Igaz, e mozgalom tagjai abszolút anakronisztikus módon az „evidece based” oktatáspolitika hívei, azaz ők is a számokat, adatokat erőltetik állandóan. Például azt, hogy a magyar oktatás legnagyobb problémája a rendszer szelektivitása. Ezzel a Hoffmann-terv nemhogy nem foglalkozik, hanem még tovább növeli ezt a világviszonylatban is szégyenletes adatot.
Mint miniszterelnök, természetesen Orbán Viktoré az egyszemélyes felelősség minden kormányzati döntésért. Azért is ő a felelős, hogy olyanokkal vegye körül magát, akik egy-egy alkérdésben az adott szakterület értőjeként tudnak közreműködni a döntések előkészítésében, a törvények megírásában. Azt is megválaszthatja, hogy milyen kormányzati struktúrában irányítja az országot. És az is szíve-joga, hogy ne értsen egyet a beosztottjaival, ne támogassa a minisztere, államtitkára előterjesztését.
Mielőtt az ország jelenét meghatározó kérdések kapcsán bemutatta, hogy tanít egy rossz tanár, felhívta frakciótársai figyelmét arra, hogy a köznevelési törvény az ő törvénye, és aki nincs vele, az ellene van. (A számok, adatok például jórészt ellene vannak.) A jövőnket meghatározó kérdésben, az oktatási rendszer ésszerűtlen, szakmaiatlan, szelektív, előre léthatóan minőségi romlást hozó átszabásában viszont aki vele megy, az az ország ellen van.
