Reméljük, nincs igaza Kornis Mihálynak, aki a tegnap esti, Duna-parti megemlékezés előtt egy tévéműsorban nagyon sötét jövőt vizionált. Az író a Nemzetközi Antifasiszta Napon az ATV stúdiójában azt mondta, mindenki fenyegetett, aki „nem úgy táncol, ahogy fütyülnek”, és ha így folytatódnak a dolgok, nemcsak „az állásáért, hanem a puszta életéért is” aggódnia kell a műsorvezetőnek. A legmélyebb tisztelet mellett abban biztosak vagyunk, hogy Kornis Mihály ebben téved, de…
De egy kicsit félünk. Nem szeretnénk, se jobbra, se balra táncolni, azt pedig módfelett riasztónak tartjuk, amikor a közélet tisztaságáért, a közpénzekkel történő átlátható gazdálkodásért küzdő oknyomozó portált vegzál az egyébként szintén ezekért a célokért küzdő hatóság. Nem jogosan, de a laikus számára jogszerűen.
Az ügyészségi döntés szerint a büntetőeljárásról szóló törvénynek a tanúzási mentességekre vonatkozó részébe a törvényalkotó tavaly nem illesztette be a médiaalkotmánynak a forrásvédelemre vonatkozó rendelkezését. Nyilván feledékenység. Elgurult a gyógyszer (cavinton), de a lényeg: ez az oknyomozó – a bármilyen hatalmat leleplezni szándékozó – újságírás halála.
Mivel a büntetőeljárásoknál nincs tanúzási mentességük az újságíróknak, nincs forrásvédelem. Emiatt az Európai Emberi Jogi Bíróság többször marasztalt el tagállamokat, de mi nem jogászok vagyunk, így csak azt érezzük, hogy hiába intézményesített a sajtószabóság (bocs: szabadság) ha az emberek elveszítik a bizalmukat a sajtóban, ha a sajtómunkás nem a szabadság szellemében gyakorolja mesterségét, akkor vége. Törvényekkel beszűkíthető a sajtószabadság, de az nem jó, ha a tisztességes újságíráshoz is bátorság kell.
Bodoky Tamás lapunknak azt mondja, ha kell, börtönbe megy. Az újságíró időnként persze kockáztat, vállalnia kell tehát a rizikót. Táncsics is bement, kihozták, mert amikor szűkül a sajtószabadság, akkor bővül az összefogás. Mindegy ugyanis, hogy jobb- vagy baloldali az újságíró, ha hisz a sajtó szabadságában, akkor nem hagyhatja szó nélkül, ha akár az ellenfelétől is elvegyék a szabad szólás jogát. Ha ezt is legyőzi az öncenzúra, akkor nagy a baj.
És az sem jó, ha a politikus körül csupa bólogató vélemény marad. Közeli a példa, Gyurcsány el is szakadt a realitástól. Úgyhogy felkérjük azokat a kormánypárti – tehát elvileg döntési helyzetben lévő – képviselőket, államtitkárokat (frakcióvezetőket), akik a parlamenti folyosón az újságíróval kettesben teljes mellszélességgel kiállnak a sajtószabadság mellett, hogy esetleg beszéljenek a még illetékesebbekkel: Putyin módszerei csak Európán kívül hoznak szavazatot, felénk csak félelmet.
