Kulka János, A vizsga forgatásán
Fotó: MTI / Kallos Bea
Amikor megkapta a forgatókönyvet, mi volt az a momentum, ami miatt igent mondott az idős ávós tiszt, Markó Pál szerepére?
Egyrészt manapság sajnos kevés igazán jó filmszerepajánlatot kap az ember, másrészt régen olvastam ennyire izgalmas, fordulatos forgatókönyvet. Talán legutoljára a Kaméleon fogott meg ennyire, ahol éppúgy, mint A vizsgánál, váratlan a végkifejlet. Az is rendkívül szerethetővé tette a munkát, hogy a film nem akar mást, mint egy történetet elmesélni, ám a politikai szál ellenére sem didaktikusan, nem valamiféle példázatként.
Szerepe szerint fiaként szereti fiatal kollégáját, Jung Andrást (Nagy Zsolt alakítása – a szerk!). Mennyire életszerű az, hogy főnök-beosztott viszonyból szinte apa-fia kapcsolat alakuljon ki?
A filmben nagyon is hiteles, hiszen András még majdnem gyerek, amikor Markó Pál felkarolja. A történet tragédiája éppen abban rejlik, hogy akit utódjaként szeretne látni, éppen az fordul ellene, az lesz a hóhéra. A mozitól elvonatkoztatva személyes síkon is életszerűnek látom a szituációt, főleg a színésztársadalomban gyakran alakul ki ilyen szoros mester-tanítvány viszony.
Az alkotást „az utolsó magyar filmként” is emlegették. Hogy látja a mai magyar film helyzetét?
Az utóbbi időben főleg financiális okokból kevés és főleg kevés jó film készült itthon. A vizsga kis költségvetésű alkotás, de elfogultság nélkül állíthatom, ez nem ártott neki. Igényes tárgyi környezetben forgott a film. Színészként természetesen hiszem, hogy van jövője a magyar filmnek, jó lenne sok olyan alkotást látni a mozikban, ami akkora szeretettel és odaadással készült, mint A vizsga.
