Az első világháborút lezáró versailles-i békerendszer rendelkezéseit 1919-20-ban elsősorban a francia nagyhatalmi érdek diktálta. Nagy-Britanniát az európai béke lényegében csak annyiban érdekelte, hogy a hatalmi erőegyensúly, a „balance of power” a kontinensen megmaradjon. Angliának több mint egy évszázados törekvése volt Közép-Európában egy olyan középhatalom fenntartása, amely alkalomadtán útját állhatja az orosz medve nyugati törekvéseinek – mondta el a FigyelőNetnek Bognár Zalán történész, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa.
A Párizs környéki békeszerződések – a vesztesek aránytalan és példa nélküli „büntetése” – azonban már a kortársak szerint is magukban hordozták az újabb világégést. „Ez nem béke, ez egy húsz évre szóló fegyverszünet” – jelentette ki 1919 júniusában Ferdinand Foch marsall, az antant haderők főparancsnoka. Az anekdota szerint a II. világháború kitörésének napján a lengyel főparancsnok meg is jegyezte: Foch marsall tévedett, de csak két hónapot.
1920 június 4-én írták alá a trianoni békeszerződést, amelynek értelmében. Magyarország területe a Horvátország nélkül számított 282 ezer négyzetkilométerről (Horvátországgal együtt 325 ezer) 93 ezer négyzetkilométerre, lakossága 18,2 millió főről 7,6 millióra, a korábbi 43 százalékára csökkent. Az elcsatolt területek lakosságának 30,2 százaléka, 3,2 millió fő volt magyar.
Szomszédaink közül, ahol nagyszámú magyar kisebbség él, Szlovákia 2004. május elsején hazánkkal együtt, Románia pedig 2007. január elsején lépett be az Európai Unióba.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
