Géndoppinggal az álomhatárokon is túl
Turbózott sportolók
Napjaink élsportja megfordította a közismert mondást, mert a versenyeken már nem a részvétel, hanem a győzelem a fontos. S a sportolók mindent el is követnek a győzelem érdekében, hiszen az övék az egyik legjövedelmezőbb üzletág a világon.
Számos jelből következtethetünk arra, hogy az athéni volt az utolsó sportszerű, „tiszta” és ellenőrizhető olimpia, amely még úgy-ahogy megőrizte Coubertin báró szellemiségét. Az élsport elüzletiesedett világában a „tiszta” sportolók, akik csak örökölt génjeikre, illetve a hagyományos kiválasztásra, majd edzésmunkára támaszkodnak, már csak minimális eséllyel indulhatnak a versenyeken. Ezért mind többen hajlandók kockáztatni egészségüket és hírnevüket a győzelemért, a sikerért.
ÁTÍRT REKORDLISTÁK. Korábban a teljesítménynövelő szereket szintetikus úton előállított tabletták, injekciók formájában vitték be a szervezetbe. Napjainkban azonban elérkeztünk ahhoz a határhoz, amikor a sportolók genetikai alapú teljesítménynövelő eljárásokat alkalmaznak, amelyeket egyelőre nem képes kimutatni, kontrollálni az orvostudomány.
A módszer azonban alkalmas olyan változások előidézésre is, amelyek a szervezet teljesítő- és állóképességét növelik. A DNS-be olyan génszakaszokat is „kicserélhetnek”, amelyek javítják az izmok oxigén-felhasználását, fokozzák az izomszövetek növekedését, s ezáltal jelentősen megnövelik teljesítőképességüket. A szervezetbe juttatott teljesítménynövelő gének a szervezettel termeltetik meg a doppingszert, s így a csalás észrevétlen marad, mert az eredmény megkülönböztethetetlenné válik a természetes hormonoktól.
A múlt század végén egy egész csapatot zártak ki a Tour de France küzdelmeiből, mert a kerékpárosok vérében szintetikus erythropoetin (EPO) jelenlétét mutatták ki, amely a vörös vérsejtek számának növelésével, s ezáltal az oxigénellátás fokozásával növelte a versenyzők állóképességét. Az EPO-t kódoló gén révén termelődő anyagot viszont már nem képes kimutatni az ellenőrzés, így a jövőben következmények nélkül lehetséges a teljesítményfokozó alkalmazása, mindenekelőtt a nagy és gyors erőkifejtést igénylő sprintszámok esetében is. Becslések szerint egy sportoló genetikai mutációja így természetes úton is 50 százalékkal több vörös vérsejtet tartalmazhat ellenfeleinél, s ez az előny az élsportolót behozhatatlan sikerekhez juttathatja.
Szakemberek szerint hamarosan át is írják majd a rekordlistákat, s az emberi teljesítőképesség határai ismét kitágulnak. A pennsylvaniai egyetemen például az egerek és majmok szervezetébe beépített gén hatására két hét alatt megkétszereződött a teljesítményt növelő hematokrit-érték. A kaliforniai egyetemen egy „nyugis” majom vált 30 hétre hiperaktívvá és túlteljesítővé a célzott génmanipuláció után. De érdekes, s egyelőre ellenőrizhetetlen hírek érkeznek a kínai sportlaboratóriumok környékéről is, ahol a 2008-as pekingi olimpia leendő bajnokait készítik fel a versenyekre.
Ugyancsak forradalmi változások várhatók az „erős emberek” sportágaiban, hiszen a génmanipulációval az izomépítés terén is jelentős eredményeket lehet elérni. Nagy-Britanniában Geoffry Goldspinknak a növekedési hormonokkal végzett kísérletei során génmanipulációval 20 százalékot sikerült „rápakolnia” kísérleti alanyai izomzatára.
HAJTÓMŰLÁB, TURBINATENYÉR. A szakemberek szerint tehát a jövő élsportolóinál a tehetség, a megfelelő alak vagy izomzat önmagában nem elég a siker kivívásához. Mindinkább csak tesztekkel gondosan kiválasztott, genetikailag alkalmas, „manipulálható” jelöltek jöhetnek szóba az élsport szempontjából a kiválasztásnál. Az óriási üzleti vonzerő miatt az orvosi géntechnológia eredményei minden valószínűség szerint hamarabb beépülnek az élsportba, mint a gyógyításba.
A gyanú már Sydneyben is felmerült néhány „turbózott” sportolóval kapcsolatban. Mindenekelőtt az ausztrál csodaúszó, a langaléta Ian Thorpe óriási „hajtóműlábát”, hatalmas turbinatenyerét, fantasztikus állóképességét látva beszéltek tudatos „tenyésztésről” , s Chris Evans amerikai tudós sejtelmesen nyilatkozott is gyanújáról az olimpia után: „Azt hiszem, hogy a sportban már most is jelen van a géndopping, de nem tudok konkrét eseteket megnevezni.” Szavait megerősítették a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) vizsgálatai. Egyes elvégzett tesztek esetében olyan sejtelváltozásokat jeleztek, amelyekről az orvosok nem tudták megállapítani, hogy mi okozta őket, ezért felmerült a genetikai beavatkozás gyanúja is.
Valószínűleg Athénben is rajthoz álltak ilyen „génkezelt” sportolók, akik bizonyára tisztában vannak azzal, hogy – akárcsak a szintetikus doppingszerek esetében – a génmanipuláció is súlyos károsodásokkal, esetleg halállal járhat, mert a beavatkozásoknak van mellékhatásuk is.
A kockázatot azonban bizonyára sokan vállalják majd, hiszen a várható eredmények a fantasztikum világába tartoznának. A 100 méteres síkfutás világrekordját 1936-ban 10,3 másodperccel Jesse Owens tartotta. 1960-ban Armin Harry 10,2-del nyerte az olimpiát, s 2000-ben Maurice Greennek 9,79 is elég volt az aranyéremhez. Ozsváth Károly, az ELTE Tanárképző Kar testnevelési tanszékvezetője szerint viszont: „ha sikerülne olyan rövidtávfutót kitenyészteni, akinek az egész izomzata az úgynevezett gyors, más néven fehér izomrostokból állna, ő akár 8,5 másodpercre javíthatná a jelenleg 9,79-os százméteres világcsúcsot”.
Hasonlóan kiugró eredményekre számíthatunk más sportágakban – úszásban, kajak-kenuban vagy sífutásban is, mert a sikerért és a vele járó pénzért és dicsőségért (illetve reklámértékért) sok sportoló bármire hajlandó. „Az élsport manapság arról szó, hogy kinek van a legjobb kémikusa – vélekedett egy szakértő a New Scientistben az évezred elején. – A jövőben pedig az fog győzni, aki a legjobb génterapeutával készül a világversenyekre.”. Jóslatát az athéni olimpiára gondolva fogalmazta meg, de valószínűleg csak Pekingben fog beteljesedni.
Készül erre a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is, amely már nemcsak az aggodalmát fejezi ki az ügyben, de tanácsadó testületet is létrehozott a géndoppinggal kapcsolatosan. A kutatólaborokban pedig máris elkezdődött a versenyfutás az idővel, hogy olyan teszteket dolgozzanak ki, amelyekkel kimutathatók a génekkel elkövetett manipulációk. A sportolók persze ennek tudatában is készülnek, s nem lehet kétséges, hogy 2008-ban a pekingi olimpián valóban fantasztikus eredményeknek leszünk a szemtanúi. Álomhatárok dőlnek meg, de kérdés, hogy tudunk-e majd örülni az eredményeknek.
Doppingvizsgálat. „A jövőben az fog győzni, aki a legjobb génterapeutával készül a világversenyekre.”
