A tégla a világ egyik legrégebbi és leggyakoribb építőanyaga, amelyet először a természetes kő helyettesítésére fejlesztettek ki. Hagyományosan agyagból készítik, téglalap alakú tömbökké formálják, majd szárítják vagy égetik, hogy megkeményítsék őket falak vagy burkolólapok építéséhez. A beltéri padlóburkolásra használt téglák típusai több különböző agyagból állnak, köztük kaolinból, amely finomabb, sűrűbb textúrát kölcsönöz neki és ezáltal vonzóbbá teszi a padlót. A tégla padlóburkolatok palát és vasat is tartalmaznak, hogy keményebbek legyenek.
Az agyag téglaburkolók általában ugyanolyan alakúak, mint a fali téglák, csak vékonyabbak. A legalkalmasabbak betonlapok feletti használatra, mivel a súly túl nagy ahhoz, hogy egy favázas padlórendszer alátámassza. A téglapadló nagyon tartós, de tömítést igényel és rusztikus megjelenése miatt nem variálható bármilyen stílussal. Ezenkívül a téglapadló nagyon kemény és hideg , ami rossz választás ha a barátságosság a cél.
-
- Pro: tartós és könnyen tisztítható, allergénmentes, tűzálló, csúszásmentes felület.
- Kontra: kemény és hideg felület, érzékeny a foltokra.
Karbantartás és javitás
A téglapadlózat előnyei hasonlóak a kerámia és a kőlapokéhoz. A tégla rendkívül tartós anyag, amelyet nem könnyű megrongálni. A tégla kemény felülete megkönnyíti a tisztítást – gyors seprés vagy porszívózás, végül egy felmosás és kész is.
Mivel a tégla agyagból készül és cementhabarccsal van injektálva, a téglapadlózat nagyon érzékeny a foltokra, ha nincs megfelelően kezelve a felület.
A téglapadlókra kétféle felületkezelés létezik. A behatoló impragnáló anyagok beszivárognak a téglába, így a felületi textúra és az eredeti szín nagy része érintetlen marad. A filmképző lakkok (például akril vagy poliuretán) bevonatot hoznak létre a tégla tetején, amelynek eredményeként egy fényesebb felület jön létre és sötétíti a tégla színét.
Dizájn
Esztétikailag a tégla padló jól alkalmazható a rusztikus stílusú otthonoknál, mint például a vidéki, a vintage vagy az indusztriál és azokban a helyiségekben, ahol informális megjelenésre van szükség, például tornácokon vagy bejáratoknál. Mivel a tégla éghetetlen, jó választás padlófűtéshez, kályhák és kandallók alatt vagy közelében, ahol az szinte otthon érzi magát.
Mint merész dizájnelem a téglával nehéz versenyezni. Egyszerre ad vizuális melegséget, textúrát, színt és figyelemfelkeltő mintát a térnek.
Téglapadló lerakása
A téglapadló nagyon nehéz, de faaljzatokra is felszerelhető, ha megbizonyosodik arról, hogy az elég erős a súly megtartásához. Ennek megállapításához előfordulhat, hogy konzultálnia kell egy épületgépésszel.
Miután a ragasztó teljesen megszáradt, a téglák közötti helyeket ugyanúgy injektálják, mint a természetes kő vagy a kerámia burkolólapok esetében. Egyes téglapadlók lapokban vannak, hasonlóan a mozaikcsempékhez és különféle konfigurációkban illeszthetők össze egyedi minták létrehozásához.
A téglapadló lerakása a gyakorlottabb barkácsolók számára nem okoz túl nagy fejtörést, mivel a technikák gyakorlatilag megegyeznek azokkal, amelyeket más burkolólapok lerakásakor használnak.
Téglapadló és terrakotta csempe
A padlóburkoláshoz általában használt másik agyagalapú termék a terrakotta csempe. A terrakotta burkolólapok általában nagyobbak, finomabb fazekasagyagból készülnek, amelynek textúrája eltér a tégla burkolókhoz használt durvább agyagoktól. A terrakottában használt agyag magas vastartalmú, amely vöröses színt kölcsönöz az anyagnak. A máz nélküli burkolólapok használata esetén a tégla burkolatokhoz hasonlóan le kell zárni.
A terrakotta textúrája simább, mint a tégláé és mivel a burkolólapok sokkal nagyobbak, kevesebb macera van az illesztéssel és a karbantartással. A terrakotta elegánsabb megjelenést eredményez, mint a tégla és jobban alkalmazható az egész házban. A terrakotta súlya is kisebb, és olyan helyzetekben is jól alkalmazható, amikor esetleg egy tégla burkolat már túl nehéz.
Kiemelt kép: Getty Images
