A sziklakert építés alapvetően nem egy különösebb hobbikertészeti kihívás, persze vannak fokozatok, a profi, igazán káprázatos sziklakertekhez vagy gyakorlat, vagy szakember kell, de egy csinos, kezdő darab elkészítéséhez nem kell több tudomány, mint egy átlagos virágágyás kialakításához – írja blogján Megyeri Szabolcs kertészmérnök.
A sziklakertezést nagyban segíti, hogy nem egy egzakt dologról beszélünk, méretben, kialakításban, a beültetett növények tekintetében, és még sok más szempont alapján majdhogynem végtelenek a variációs lehetőségek, de az alaplépések nagyon hasonlóak.
A sziklakerti ültetés ideális időszaka az ősz első harmada, ilyenkor kedvezőek a hőmérsékleti viszonyok, és a betelepített növények még a fagyok beállta előtt meg tudnak erősödni, hogy gond nélkül átvészelhessék a telet.
A lépések
Az első fontos és kötelező feladat a sziklakert helyének szakszerű kijelölése, valamint ezzel összefüggésben a sziklakert leendő méretét is határozzuk meg.
Érdemes nem grandiózus zikkuratban gondolkodni elsőre, a nagy méret sok vesződséggel jár, értelemszerűen a kiadások is megnőnek, jobb kezdésként egy kompakt, kezelhető méretű sziklakertet megálmodni.
A méretet tekintve legalább 100-150 centiméteres átmérőt mérjünk ki (persze a kör alaprajzhoz nem kell ragaszkodni), az egy-két arasznyi sziklakertecske inkább fog tűnni egy véletlenszerűen kialakult kőhalomnak, mintsem tudatosan megtervezett látványelemnek. Ha praktikusan közelítjük meg a dolgot, a sziklakert a kert kevéssé használt, vagy félreeső részére is kerülhet, így a parlagi területek is hasznosulhatnak, ráadásul a sziklakert alacsonyabb gondozási igénye miatt időt is nyerünk ezzel a húzással a későbbiekben.
Nem elhanyagolható szempont, hogy a sziklakerti növények többsége kifejezetten kedveli a sok napsütést, ezért az erősen, tartósan árnyékolt helyek kerülendők.
Készülőben
A sziklakertek jellemzően ovális vagy kör alaprajzú, felfelé terjeszkedve piramis alakú, vagy lágyan ívelt dombocskák, ezt a formát pedig úgy alakíthatjuk ki időtállóan, ha megfelelő alapot készítünk. A kijelölt helyen távolítsuk el a talaj felső 15-20 centiméteres részét, és ebbe a gödörbe helyezzünk téglákat, lapos köveket úgy, hogy végül a környező talajjal egy szintbe kerüljön az alap.
A réseket töltsük fel zúzott kővel, ez a réteg hasznos lesz a későbbiekben, hiszen elvezeti a pangóvizet. Ezután jöhetnek a közepes vagy nagyobb méretű sziklák, melyeket alapos gondossággal úgy helyezzünk el egymáson tetris játék módjára, hogy szilárdan álljanak, és ideális formát adjanak az építménynek. A köztes helyeket, hiátusokat töltsük fel friss termőfölddel, ami inkább zsákos virágföld, termőföld legyen (ebben nincsenek gyommaradványok, rovarkártevők), melyet a növények igényeihez igazítva keverhetünk homokkal, komposzttal (a sziklakerti növények többsége kedveli a laza, homokos talajt, a komposzt pedig a tápanyag ellátottság miatt jó ötlet).
A földes szegletekbe kerülhetnek a növények, maga az ültetés nem különbözik az átlagos ültetéstől, arra ügyeljünk, hogy a kis növények azért ne csak fél-egy centi mély talajba kerüljenek, mert felcseperedve sem megtartani, sem ellátni nem tudják majd magukat. Az utolsó elem a dekoráció, a kilátszó, feketéllő talajt mutatós zúzott kővel szórhatjuk be, ami nem csak szebbé teszi a látványt, de mulcsként is működik, vagyis óvja a növényeket a kiszáradástól!
A lelke
A sziklakert lényegi eleme a szikla, erre külön ki kell térni. Az általános ajánlás szerint ha lehetséges, akkor egyféle kőtípust használjunk, így a látvány harmonikusabb, egységesebb lesz. A megszokott sziklakerti kőfélék a homokkő, a gránit, vagy a mészkő.
Természetesebb hatás érhető el, ha olyan követ használunk, ami a környéken a természetben is megtalálható, tehát nem tájidegen (így a beszerzés is egyszerűsödhet). A nehéz kövek, sziklák mozgatása és feltornyozása nem veszélytelen munka, óvatosan, lehetőleg ne egyedül végezzük, és fokozottan figyeljünk a lábunkra, egy legördülő 20-30 kilós kő könnyen elbánhat a velünk!
