Mobil mobilteszt

Nokia 7.1: ennyire olcsón ritka az ilyen jó okostelefon

A Nokia 7.1 a középkategória felsőbb osztályába tartozik, és az én szívemet azzal rabolta el, hogy nincs rajta semmi sallang: Android One-nal érkezik, és tényleg csak azok az appok vannak rajta, amit az ember magának letöltöget. Küllemre a csúcsmobilokat idézi, gyors és ügyes, bár tény, hogy néha fagyott - viszont ár-érték tekintetében így is verhetetlen készülék.

Első pillanatásra az ember nem mondaná meg a Nokia 7.1-ről, hogy nem prémium kategóriás telefon: ugyan nem OLED, csak sima LCD kijelzőt kapott, de a dizájn és a megjelenés hibátlan. Az extravékony kávától az eszköz 5,84 colos FHD+ képernyője szélesebbnek tűnik, mint amekkora valójában, a széleken lekerekített első és hátsó üveg nagyon elegáns, és a telefon oldalán futó alumíniumsáv szintén szépen mutat. A fényes éjfélkék (bár inkább fekete) és fényes acél színekben megjelenő eszközben küllemre vonatkozóan csak két hibát találtam: az egyik a burkolatból kiemelkedő kamerasziget a hátulján,

a másik pedig a nagyon sérülékeny hátsó üveglap, amin már alig néhány nap használatot követően karcok jelentek meg.

Éppen ezért erősen ajánlott azonnal beszerezni hozzá egy védőtokot, különben hamar szétkarcolt hátlappal találjuk szembe magunkat. Méretek tekintetében viszont rendben van minden: a kamerasziget nélküli értékeket tekintve 149,7 x 71,18 x 7,99 milliméteres telefont pont kellemes kezelni, még női kézben sem túl nagy, ráadásul könnyű is, mindössze 160 gramm.

A hátlap könnyen koszolódik és karcos is lesz, ha nem szerez be az ember egy jó tokot rá – fotó: Csanádi Márton / 24.hu

A ZEISS OPTIKA NEM HAZUDTOLJA MEG MAGÁT

Ha már kamera: a telefon ár-érték arányban itt is rendesen fölé lő az elvárásoknak. Zeiss optikás kamerákból kettő is van a hátlapon, egyikük 12 megapixeles f/1,8 rekeszértékkel, a másik meg 5 megapixeles  f/2,4-es apertúrával, együtt dolgozva pedig gyönyörű fotókat készítenek.

Az előlapi kamera 8 megapixeles, ezzel is szép képek lőhetők, de a hátlapi eszközök az igazán profik: a mélységélesség gyönyörű a képeken, van HDR mód is, a pro szegmensben pedig a állítható a fehéregyensúly, a blende és a zársebesség. Az én kedvencem az élő bokeh elmosás beállítása volt, amivel ilyen szép, természetes képeket lehet csinálni (és nem, nem a sziámi szőréhez rendeztük be a lakást):

Enyhe élő bokeh mellett így lehet a telefonnal macskát fotózni – fotó: Nagy Niki

Komoly trend manapság a mesterséges intelligenciát használó fényképezés, úgyhogy ebben a telefonban is megvan a 3D-s avatárkészítés, bár még nem láttam embert, aki ezt valaha használta volna, és a bothie mód, ami annyit tesz, hogy egyszerre lehet képet csinálni a hátsó és az első kamerákkal. A Nokia emellett kifejezetten büszke arra, hogy a 19:9-es képarányú képernyőn magas dinamikatartománnyal lehet tartalmakat nézni, ami tényleg szépen mutat, netflixezésre egész kellemes a kütyü.

Nem hiányzik az OLED kijelző, így is szépen mutat rajta minden. 

A töltő USB-C csatlakozóval működik, ami mellett szerencsére még elfért a jack-dugó is. A hátsó ujjlenyomat-leolvasó pont kényelmes helyen van, és nagyon ügyesen működik, a kamerák pedig a hátlap közepén kaptak helyet, és ahogy már korábban említettem, kidomborodnak, ami nekem azért kicsit furcsa. De van ennél zavaróbb dolog is a telefonban.

A rendszer nagyon minimál, pont ez a legjobb benne – fotó: Csanádi Márton

A TELJESÍTMÉNY ÉS AZ AKSI AZÉRT LEHETNE JOBB

Az első dolog, ahol meglátszik, hogy a Nokia 7.1 csak egy középkategóriás mobil, az a teljesítmény: a Snapdragon 636 chipsettől azért nem kell túl sokat várni, az appok közti váltás kicsit lassabban megy, mint ahogy kellemes, és az Apple Musicot használva rendszeresen fagyott le a telefon annyira, hogy sem kikapcsolni, sem teljesen újraindítani nem tudtam – persze magamra vessek, ha egy androidos gépre iOS-ra szánt appot használok, de azért ennyire mégsem kéne kiakadnia a rendszernek.

Ráadásul az aksi sem a legjobb: a 3060 milliamperórás telep egy napot éppen kibír, ha használja is az ember rendesen. A gyorstöltőnek hála nagyjából egy óra alatt 50 százalékot azért vissza lehet rá küzdeni, de azt nem kell várni, hogy ez a telefon egy töltéssel napokig kibírja, főleg akkor nem, ha rendesen használjuk, és nemcsak az asztalon pihen.

A kamera pro üzemmódjával nagyon szép képeket lehet lőni – fotó: Csanádi Márton

Amiért viszont óriási piros pont jár, hogy a Nokia 7.1 tényleg a minimálisra csupaszított Android Oreóra épülő Android One rendszerrel érkezik, ami nekem nagyon bejött: nem kellett a felesleges appokat törölgetni, áthelyezni, mappákba rendezni, egész egyszerűen a Play-ből letöltöttem a számomra szükséges alkalmazásokat, és már kész is volt a telefon.

A soha nem használt rendszerappok nem terhelik a 32 és 64 GB tárhellyel kapható telefont, nincsenek felesleges háttéralkalmazások,

teljesen minimál a rendszer, csak az van rajta, amit én teszek rá. Ráadásul garantáltak a rendszeres biztonsági frissítések, és elméletileg hamarosan az Android 9 Pie-ra is upgradelni lehet a rendszert. Nálam egy 32 GB tárhellyel és 3 GB memóriával rendelkező változat volt, de nem hiszem, hogy a 4 GB memóriás változat sokat változtatott volna az élményen.

Ilyen árkategóriában nem nagyon talál az ember ennél jobb telefont – fotó: Csanádi Márton

A Nokia 7.1 egy elég jó telefon, főleg, ha az ár-érték arányt nézzük. 100 000 forint környékén ritkán adnak ilyen okos és kompakt eszközt, pláne ilyen kamerákkal. Bátran merem ajánlani bárkinek, aki nem fullos extrákkal ellátott mobilt keres (az amúgy se ebben az árkategóriában nézelődjön), csak egy szép, jó fotókat készítő, ügyes és nagyon könnyen használható telefont szeretne, mert a 7.1 ezt mind tudja.

  • Kijelző: 5,84 hüvelyk, LCD, 1080 × 2246 pixel felbontás
  • Chipset: Qualcomm Snapdragon 636
  • RAM: 3 GB / 4 GB
  • Tárhely: 32 GB / 64 GB
  • Hátlapi kamera: 12 MP / 5 MP
  • Előlapi kamera: 8 MP
  • Akkumulátor: 3060 mAh
  • Operációs rendszer: Android One
  • Ára: 97-120 000 forint

Ajánlott videó

Olvasói sztorik