A smartphone piac az elmúlt időkben mintha egy kicsit beszürkült volna, hiszen a gyártók különböző készülékei platformtól függetlenül lényegében szinte mind ugyanúgy néznek ki és ugyanolyan funkciókat vonultatnak fel, illetve leginkább csak kijelzőméret és processzor frekvencia tekintetében térnek el egymástól. Az LG ívelt telefonokkal színesíti a piacot, a Samsung pedig az oldalélekre hajtja rá a kijelzőt, de igazából ezek a telefonok sem hoznak lényeges új funkciókat. Nem úgy azonban az Ororszországban székelő Yota Devices, mely immár a második olyan telefonjával jelent meg a piacon, ami elölről egy hagyományos okostelefon, hátulról viszont már egy kompakt e-könyv olvasó. Lássuk, hogy mit tud a YotaPhone 2, melyet az eMAG-tól kaptunk meg tesztre!
Design
Akinek esetleg nem tetszett volna az első YotaPhone külcsínje, nos annak vélhetően sokkal jobban be fog jönni a második kiadás designja: a tervezők ezúttal sokkal többet használták a körzőt, mint a vonalzót, ami mindenképpen jót tett a formai összképnek. A minden irányban alaposan lekerekített YotaPhone 2-nek külcsín fronton nincs semmi szégyenkezni valója, és bár nem valószínű, hogy a közeljövőben rangos design awardokat söpörne be, bármely nagy és neves gyártó kínálatába simán beférne egy ilyen megjelenésű készülék. A teljes egészében fekete, illetve sötétszürke telefon 145 grammot nyom a mérlegen, vastagsága pedig eléri a 9 millimétert, vagyis nem nevezhető éppen ultrakarcsúnak. Apróság ugyan, de a gyári csomagolás minősége nagyon profira sikeredett: a doboz jól néz ki, minőségi anyagból készül és a benne lévő extrák is egyedi külcsínt kaptak. Így például az 1,5 amperes töltőn világít a YotaPhone felirat, a sztereó füles kábele pedig lapított kivitelű.
Felszereltség
Az unibody, tehát házilagosan a garancia elveszítése nélkül megbonthatatlan készülékház baloldali éle teljesen csupasz, az ellentétes oldal pedig a bekapcsoló gombnak, illetve a hangerőállító gombpárnak ad otthont. Egyedi megoldás, hogy ez utóbbin ott figyel egy kis lyuk, melybe a gyárilag mellékelt spéci tűt becsúsztatva hozzáférhetünk az immár nem micro-, hanem nanoSIM slothoz. A jack dugalj a felső élen keresendő, a fedetlen microUSB port és a hangszórók az alsó élen landoltak – a YotaPhone 2 nem vízálló kivitelű. Az integrált akkumulátor 2500 mAh kapacitású (előd: 1800 mAh), ami a kategóriájában körülbelül átlagosnak mondható, és nincs ez másképp a mintegy 1,5 napos használati idővel sem. A remek YotaEnergy alkalmazással adott esetben kitolhatjuk a működési időt, és persze e tekintetben az sem mindegy, hogy a hétköznapokban a kettő közül melyik kijelzőt nyomkodjuk gyakrabban.
Frontkijelző
Az előlap mintegy 68 százalékát uraló úgymond hagyományos érintőkijelzőt Gorilla Glass 3 védi a külső behatásoktól, fényerejével azonban sajnos nem igazán lehetünk elégedettek, ami főleg erős napsütés esetén lehet zavaró. A képminőség viszont nagyon ott van a szeren, hiszen az AMOLED technológiájú panel rendkívül kontrasztos, és az 5 colos képátlón felvonultatott 1920×1080 pixeles Full HD felbontásnak köszönhetően a pixelsűrűség kellemesen magas, egész konkrétan 441 ppi. Összehasonlításképp, az elődben még csak egy 4,3 colos 720p HD kijelző volt. A betűméret négy fokozatban állítható, és egyedi módon lehetőség van arra, hogy háromujjas érintéssel zároljuk a telefont. A kijelző felett egy 2 megapixeles és Full HD videós kamera található, a notifikációs LED-ről viszont le kell mondanunk – alul nincs semmilyen kezelőszerv, azok ugyanis virtuális formában a kijelzőre költöztek. A virtuális billentyűzet orientációtól függően 5×7, illetve 9×6 milliméteres gombokat vonultat fel.
Hátoldali kijelző
Frontoldali társához hasonlóan a hátsó kijelző is Gorilla Glass 3 védelmet élvez, azonban körülbelül ennyi az összes hasonlóság a két panel között. Az úgynevezett “állandó kijelző” felülete nem fényes, hanem matt, és érdekesség, hogy bal- és jobboldala enyhén lefelé kanyarodik, de persze nem annyira, mint a Samsung új csúcsmobiljai esetében. A képátló az elődhöz képest 4,3-ról 4,7 colra nőtt, és ezzel párhuzamosan a 640×360 pixeles felbontás is 960×540 pixelre növekedett, miközben a pixelsűrűség 170-ről 235 ppi-re emelkedett. A legfontosabb újdonság azonban nem ez, hanem, hogy a display immár érintésérzékeny. Színek ugyebár nincsenek, csak tizenhat szürkeárnyalat, mindenesetre a képminőség teljesen rendben van. Mivel ez ugyebár egy e-ink kijelző, alaphelyzetben lényegében semmit sem fogyaszt a panel, hanem csak akkor, ha éppen változik a rajta megjelenített tartalom. Sötétben nem látható a kép, amúgy viszont olvasásra és notifikációk kezelésére tökéletesen alkalmas ez a fajta kijelző.
Szoftver
A készülék a bekapcsológomb lenyomására mindig azt a kijelzőt aktiválja, amely éppen felénk néz. Az 5 colos normál kijelzőn egy teljesen letisztult, minimalista Android felhasználói felület fogad, mely egész pontosan a 4.4.3-as KitKat kiadásra épül, de egyes elemei már az 5.0-ás Lollipopra emlékeztetnek – ilyen például a 4×5 ikonnal támadó főmenü. A “Személyek” ikonra bökve juthatunk a névjegyzékbe, mely három részre (kedvencek, kontaktok, csoportok) van tagolva, böngészési feladatokra a remek Chrome használható, ezenkívül pedig új állományok létrehozására is használható Office Suite 8-ot, diktafont, időjárás appot, számológépet, YouTube klienst és persze Google térképet/navigációt is kapunk. Dedikált zenelejátszó helyett be kell érnünk az amúgy remek ekvalizert felvonultató Play Zenével, no és persze FM-rádióról, illetve egy nem túl válogatós videólejátszóról is gondoskodtak az oroszok.
Yota mester
A YotaHub YotaCover szekciójában pofás háttérképeket pakolászhatunk a hátsó kijelzőre, melyek kapcsán megadhatjuk, hogy milyen offline/online forrásból származzanak és hogy milyen gyorsan cserélődjenek, no és persze ezeken a “covereken” a különböző értesítéseket is megjelenítni a készülék. Ezen információk egy részét ezen a kijelzőn, más részét (például e-mailek) pedig a főkijelzőn tudjuk feldolgozni. A YotaPanel révén lényegében widgetekkel megpakolt slide-okat érhetünk el a szürkeárnyalatos kijelzőn, melyek egyrészt statikus tartalmakat jelenítenek meg, de érintésre életre kelnek. A YotaMirror lényege nem más, mint hogy akár a főképernyő tartalmát, vagyis a normál felhasználói felületet is megjeleníthetjük egy az egyben az e-ink panelen, a 0,12 másodperces frissítési idő miatt azonban itt nem igazán számíthatunk elsőosztályú felhasználói élményre. De persze ez a display nem is erre lett kitalálva, hanem sokkal inkább arra, hogy e-könyveket és RSS feedeket olvassunk rajta, hogy fixen megjelenítsünk rajta egy térkép-, vagy dokumentáció részletet, vagy, hogy a remek gyári játékokkal szórakozzunk (2048, Dáma, Sakk, Sudoku).
Kamera
Érdekes módon a főkamera felbontása 13 megapixelről 8 megapixelre csökkent, így aztán világmegváltó képminőségre és Lumia 1020 szintű funkcionalitásra senki se számítson. Ettől függetlenül a YotaPhone 2-vel bőven vállalható minőségű fotók készíthetők, maximum 3264×2448 pixeles felbontásban, illetve 4:3, valamint 16:9 képarány mellett. A kamera UI teljesen puritán, így csak néhány beállítási lehetőséget kapunk – a főbb funkciók közül említést érdemel a panoráma és körpanoráma funkció, az életlenítés feature, illetve a jó öreg geotagging. Íme néhány tesztfotó (klikk a kis képekre az eredeti felbontású felvételekhez):
A videófelvevő nem sokat változott az elődmodellhez képest, ennek megfelelően továbbra sem kapunk 4K kamkordert, az MP4 formátumba dolgozó Full HD felvevő pedig 19 Mbit/s-os bitrátájú, 30 fps sebességű, illetve sztereó hangsávos mozgóképeket rögzít. Tesztvideónk:
Hardver
A motorháztető alatt egy 2014 elején, vagyis a telefon bejelentésekor még abszolút felsőkategóriásnak számított, ma viszont már inkább csak felső-középkategóriásnak nevezhető Snapdragon 801-es chipset található, a maga négy darab 2,3 GHz-es Krait 400-as magjával, illetve Adreno 330-as grafikusgyorsítójával. A 801-es Snapi a 2 GB RAM-mal megspékelve minden körülmények mellett remek működési sebességet produkál a Full HD felbontású és teljesen csupasz felhasználói felületen, ilyen jellegű gondoktól tehát nem kell tartani. MicroSD slot hiányában viszont elbukjuk a bővítési lehetőséget – a 32 GB flashmemóriából alaphelyzetben mintegy 26 GB szabad. Wireless fronton említést érdemel többek közt az LTE Cat. 4 mobilnet (150/50 Mbit/s), az ac/a/b/g/n szabványú dual-band Wi-Fi, a Bluetooth 4.0, illetve a GPS-vevő. Remek dolog, hogy NFC-t, USB OTG-t és MHL 3.0-át is kapunk, sőt a Qi támogatás révén még akár vezeték nélkül is tölthető a telefon megfáradt akksija.
Konklúzió
A YotaPhone 2 azoknak készült, akik valamilyen extra funkcióval felvértezett, abszolút nem unalmas okostelefonra vágynak, és tetszik nekik az ötlet, hogy ezentúl külön mobil és külön e-book olvasó helyett csak egyetlen öszvér készüléket kell használniuk. A YotaPhone 2 ékes bizonyíték arra, hogy az oroszok is tudnak kiváló okostelefont gyártani, és jól látszik, hogy a második generációs modell rengeteget fejlődött az elődjéhez képest. Hibátlannak persze ez a készülék sem nevezhető, már csak az ára miatt sem, mindenesetre bízunk abban, hogy a készülőben lévő YotaPhone 3 már egy szinte tökéletes unikum mobil lesz. A cikk írásakor az eMAG-nál 230 ezer forintos horror áron listázzák a YotaPhone 2-t, melynél 10 ezer forinttal olcsóbban akár már egy minden hájjal megkent Samsung Galaxy Note 4-et is vásárolhatunk (YotaPhone 1: 85 ezer forint). No persze, ebben a “mindentudó” koreai versenyzőben nincs hátoldali e-ink kijelző…
YotaPhone 2
Pozitívum: általánosan kiváló minőség, az elődénél szebb külcsín, relatíve kompakt forma, minőségi gyári kiegészítők, szép AMOLED kijelző, érintésérzékeny e-ink display, fürge működés, YotaCover, YotaPanel, YotaMirror, YotaEnergy, LTE mobilnet, dual-band Wi-Fi, Bluetooth 4.0, NFC, GPS, FM-rádió, USB OTG, MHL 3.0, Qi támogatás.
Negatívum: nem bővíthető a memória, a kamera lehetne nagyobb tudású, még nem Android 5.0 fut rajta, a főkijelző fényereje nem túl nagy, túlzottan magas ár.
